A Spinozában ma tömegek voltak kíváncsiak Csákányi Eszter önálló estjének sajtóbemutatójára. Minden talpalatnyi helyen ültek.
Az est közben eszembe jutott az egyik dalt hallgatva, hogy mennyire frappáns címe lenne a bejegyzésemnek: „Akit az istenek szeretnek”. Aztán eszembe jutott, hogy (valószínűleg) a dramaturg, Zöldi Gergely volt az, aki ezt már lelőtte, mert ez az önálló est hivatalos címe.
Martin Mcdonagh sikeres színpadi szerző annak ellenére, hogy a darabjaiban nem törekszik arra, hogy felhőtlen szórakoztatást nyújtson a közönségének. Jelenleg is fut Győrben A kripli (jön a Városmajorba júniusban!), az Átriumban a Vaknyugat, van némi választék. (A Határon túli szemlén látható lesz május 11-én a Leenane szépe is, Csoma Judittal a főszerepben.)
A Párnaember a felsoroltaknál is feketébb, a vígjáték és a horror keveréke. (Elvileg mindkét műfajt szeretik a nézők.) Helyenként elbizonytalanodunk, hogy mennyire vehető komolyan a történet, amely egy definiálatlan helyszínen, valamiféle diktatúra rendőrségi vallató szobájában játszódik. Lehet, hogy egy írót kivégeznek csak azért, mert gyermekek kínzásáról ír a novelláiban? Vagy ennél többről is szó lenne?
A „Lenz” a 2013. november közepén megtartott bemutatója óta minden alkalommal bekerült a naptáramba, de valami váratlan esemény közbeszólt. A múlt kedden viszont már nem.
Szerdán a Nemzetiből hazaérve elkövettem azt a hibát, hogy nem írtam meg azonnal a friss benyomásaimat, annak ellenére, hogy különösen szerettem ezt az előadást. Ehelyett azonnal elővettem Móricz regényét, amelyből Gyökössy Zsolt átirata készült és azt olvastam el. A benyomások tehát most, négy nap csúszással következnek.
Miért van az, hogy olyanokhoz vonzódunk, akik elérhetetlenek számunkra és akik nem viszonozzák az érzelmeinket? – Ez a kérdésfelvetés jelenik meg a Ciróka Bábszínház és a Manna Egyesület közös tantermi előadásának szórólapján. Jó lenne tudni, pedig így van nem egyszer. Mielőtt bárki megörülne, hogy most erre a fontos kérdésre választ is kap, ki kell ábrándítanom. Viszont Puskin Anyeginje Solt Róbert átiratában is megelevenedik, díszletek nélkül is, egy iskolai tanterem is elég hozzá.
A Primavera fesztivál keretében néhány vidéki operaelőadás látható a héten az Erkelben. Ráadásul olyanok is, amelyek nincsenek repertoáron idén az Operában, így feltétlenül színesítik a pesti kínálatot. Az én naptáramba éppen ez az egy előadás illeszkedett be (mivel már februárban beterveztem), amelyiket már láttam is Miskolcon. Csak erről tudom a benyomásaimat összegezni. Azt nem tudom megítélni, hogy a vidéki mezőnyben ez az előadás kiemelkedően jónak vagy netán átlagosnak számít-e.
A héten megnézett hét előadásból jelen pillanatban öt megíratlan. Mielőtt hétfő este a Jurányiba beülök a Párnaemberre, ezeknek készen kell lennie. Ez a mai egy különösen harmonikus és boldog színházi este volt, az újvidéki előadást is számítva az ötödik Figaróm a hónap folyamán. Ma sikerült még a csütörtöki előadáshoz képest is jobban felülemelkedni a félre-rendezett jeleneteken. Egyszerűen élveztem zenét, a minőségi szereposztást. Ismételni nem fogom magam, akit a korábbi észrevételek érdekelnek, ne zavartassa magát és nézze meg azt az összesen 18 oldalt, amit sikerült a témáról eddig összeírni. (beharangozó, ápr. 8., ápr. 11, ápr. 24.) Ez most csak kicsit több mint egy oldal, mielőtt elriad valaki..-nem hosszú.
Nehezen tudom magam elé képzelni azt a mezei nézőt, aki a két hete írt mindkét Figaró bejegyzésemet (ápr.8, ápr.11) elolvasta (összesen 12 oldal) és még most is kinyitja ezt, hogy a második szereposztás ténykedéséről is halljon. Nem tanulságok nélküli egy rendezést többféle leosztásban is megnézni, ebben tudom összefoglalni a lényeget. A kifejtés következik.
Májusi súgó
A korábbi szokásomtól eltérően most mindössze május SZÁMOMRA legfontosabb eseményeit sorolom fel, a teljesség igénye nélkül. Röviden (24 sor), igazodva az elvárásokhoz. Kiegészíthető kommentben…
Még a szombaton (a Máté-passión) összeszedett energiákkal, a legoptimálisabb állapotban ültem be tegnap délután a Parsifalra. Mivel csak jövő húsvétkor veszik elő ismét, ez az írás ajánlóként gyengén funkcionálhat, de mivel jelentős énekesi teljesítmények tanúja voltam, dokumentálom most is a látottakat.