Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Február 5-én a győriek vendégszerepeltek a Thália Humorfesztiválján, Martin McDonagh „A kripli” című darabjával. Miután a címszereplő Járai Máté pályáját egészen a kezdetek óta figyelem, számon tartottam az eseményt. Ha már vidékre nem tudok eljárni, legalább a vendégjátékokon igyekszem ott lenni. Aznap mégis mást választottam, egy egyszeri eseményt, remélve, hogy majd máskor meg tudom ezt az előadást is nézni. Sikerült.

 Ezt a már-már legendássá vált vendégszereplést kihagytam, így nem láttam, hogy milyen az, amikor a teljes nézőtér állótapsban tör ki a Thália nagyszínpadán. Prózai előadásoknál ez igen ritka, ilyesmit tavaly a Nemzetiben lehetett tapasztalni az évad végén, egyébként én magam csak néhány amerikai előadáson – jellemzően komolyzenei koncertek után – éltem át hasonlót. A magyar közönség hosszan tapsol, de kényelmesebb annál, hogy felpattanjon a helyéről.

Magát a vendégjátékot úgy néz ki, hogy szinte minden színházba rendszeresen járó ismerősöm és barátom megnézte, így bőséges visszajelzést kaptam róla a későbbi napok folyamán. Nagyjából szuperlatívuszokban számoltak be az élményről és mindenki Járai Mátét dicsérte, aki később meg is kapta a legjobb színésznek járó alakítás díját a fesztivál zsűrijlétől.

Én végül harmadannyi néző előtt, de az eredeti helyszínen, a győri színház Kisfaludy termében tudtam megnézni a produkciót, mégpedig a múlt csütörtöki 50. előadáson. Erről fogom leírni a benyomásaimat, főleg persze Mátéról, hiszen miatta mentem. 23 év színházi ismeretség után, nem biztos, hogy a százszázalékos objektivitást tudom nyújtani majd, de kísérletet teszek rá, mint mindig.

Először Mátéról...

Érdekes anekdota az, hogyan ismerkedtem össze Mátéval 21 évvel ezelőtt. A 1993-ban a férjemmel néztük a Radnóti Színházban az Idő és a szoba c. előadást. Emlékképeim szerint elvont egy darab volt, nagy erőfeszítésekkel is csak részben tudtuk összerakni, viszont nagy megrökönyödésemre a nézőtéren láttunk két hatodikos-forma gyereket. Elkezdett érdekelni, hogy mit értenek meg a műből, és odamentem hozzájuk. Az egyikük volt Máté, akiről öt percen belül kiderült, hogy milyen határozott elképzelései vannak a színházról. megtudtam, hogy minden este színházban ül, mindenkit ismer, rajong néhány vígszínházi művészért, összességében is a Vígszínházért a legjobban és biztosan színész lesz... Ezek után amíg Máté el nem kezdte a pályafutását, nagyjából hat éven át, hetente több este is összefutottunk a legkülönbözőbb színházakban, egészen spontán módon. Én kevés embert ismertem valaha is, aki egész életében színész szeretett volna lenni, ugyanakkor mindig lenyűgöztek az igazi, különleges színpadi jelenléttel bíró színészek. Mátéban azonnal imponált az az elszántság és véglegesség, ahogy a szakmához viszonyult. Kérdőjelei nem voltak, biztos volt a döntésének helyességében már akkor is. Én drukkoltam neki, hogy sikerüljön színésszé válnia. Nem egyszer beszéltük meg, hogy mely szerepekbe illenének rá a Vígben....

Máté végül nem a könnyebb úton került be a szakmába, nem vették fel a főiskolára, így egészen alulról kezdte az alapokat megtanulni. Stúdiósként dolgozott, majd szabadúszóként dolgozott Kováts Kriszta csapatában. Egyik első pesti munkájaként az Alice Csodaországban c. darabban volt A nyúl. A lányom is látta ebben a szerepében, rá is intenzív hatást tett. Később a szegedi évek alatt a sikerdarabokat, amelyben benne volt, többnyire nem hozták Pestre. Mindössze a Zsótér által rendezett Leart láttam ebből a korszakából, amelyben játszott. Persze, mivel Zsótér-rendezés, ezt megnéztem volna bármely szereposztással, de örültem, hogy Máté is benne van. Ő is szerette játszani, bár a közönségsikere nem volt olyan, amilyet az előadás megérdemelt volna.

Néhány éve Győrbe szerződött, és két éve már azzal a társulattal jött a Tháliába, a Hajmeresztő egyik főszerepében. Arra az előadásra, mint ahogy erre A kriplire is, kizárólag miatta mentem.

Már két éve is érezhető volt, hogy a közönség nagyon szereti ezt a típusú színészetet, amit Máté csinál. Talán a legmezeibb néző is önkéntelenül átérzi, hogy micsoda energiák mozognak benne és a hatása alá kerül. Mennyire illik rá a „szívvel-lélekkel” jelző, hiszen egész mivoltával bedobja magát az előadásba, nem takarékoskodik. Persze rendszerint hálás szerepei is vannak, olyanok, amelyekben igazán meg lehet mutatkozni.

Néhány interjút megnézve kiderül, hogy ezt A kriplit még a többi szerepénél is fontosabbnak tartja, mintha ebben többet mondhatna-mondana el magáról a szokásosnál.

Bár csak ritkán találkoztunk az elmúlt években, azért követtem azt a folyamatot, ahogy felküzdötte magát és színésszé lett, nem kis munkával és áldozatok árán. Nem túl egyszerű vidéki színésznek lenni, különösen úgy, ha valaki Pesten él. Meg persze egészen más az, ha valaki a pályája elején megkapja a megerősítést azáltal, hogy felvették az egyetemre.

Billy szerepébe minden bizonnyal a pályára állás során szerzett sebeket, fájdalmakat is beépítette. Érződik a megszenvedettség az alakításon. A külsőleg nyomorék, beszédhibás fiú szellemileg egészen ép és próbálkozik a közösségbe beilleszkedni. Máté e figurát tökéletesen illúziókeltő módon formálja meg. Egy kopott nadrágban és nyúlott pulóverben játssza végig a szerepet. Testtartása és eltorzított arckifejezése annyira hiteles, hogy ha az utcán láttam volna végigmenni, sosem ismerem föl benne Mátét. (Az előadás egyik győri nézője egyszer megjegyezte a Kripli szünetében, hogy milyen ügyes a színház, hogy sikerült nekik egy megfelelő beteg fiút találni a szerepre...) Ez a külső lehet természetesen technika is, sőt akár rutinból is megcsinálhatja egy valamirevaló színész – de ennél jóval többről van szó. Máté szemei nagyon kifejezőek és végtelenül sok szenvedés süt belőlük, nagy szeretetéhség és megfelelni akarás. Ez az, ami nagyon hat. Az előadásnak azok a jelenetei érintenek bennünket meg a legjobban, amelyekben Máté benne van. Az, hogy a nézőket mennyire érinti meg az alakítása azon is lemérhető, hogy az előadás vége felé eléggé intenzívvé válik a halk szipogás, a papírzsebkendő-keresés, orrfújás – én is nehezen tudok magamon uralkodni, hiába ismerem jól a darab fordulatait, hiszen végigküzdöttem ezt a történetet Jánosi Dáviddal és Lengyel Tamással is már annak idején. Zárójelben: Jánosi Dáviddal a Budapesti Kamarában jobban megfogott, mint az egyébként sikeresebb radnótis előadásban... De ez most más helyzet, még soha sem éreztem, hogy ennyire valóban vérre menne a történet és magának a színésznek ennyire fontos lenne éppen ez a szerep.

 A díszlet (Bátonyi György munkája), az átvilágítható fallal nagyon jól szolgálja az előadást, voltaképp az ilyen díszleteket szeretem, amelyeken nem az látszik, hogy roppant összeget ráköltöttek, hanem a funkcionalitás. A ferde padló is kifejezi, hogy ezen a terepen nehéz életben maradni, a bolt néhány üres polca (zöldborsó-konzerv a választék mindössze), a csak egy ágyból álló szállodai szoba mind a környezet sivárságára utal.

Billy környezete mind sérült emberekből áll, csak ők viszont lelki sérültek és nem ilyen szembeötlő módon, mint a fiú. A hírhordó szomszéd (Johnnypateenmike - Sárközi József), annak részeges anyja (Töreky Zsuzsa), a fiút nevelő két nénike (Agócs Judit, Molnár Judit), akik közül az egyik még alkalmanként kövekkel is beszélget, a tojástörő Helen (Menczel Andrea) és testvére (Molnár Zsolt) sem egészen normális, mindenkinek megvan a maga mániája, ami miatt nehezen illeszkedne be egy közösségbe. A csónakos Bobby Babára (Fejszés Attila)  is vonatkozik mindez. Ha nagyon figyelünk, akkor kiderül, hogy egyedül az orvos (Jáger András) az, aki kivétel, talán egyedül neki lenne esélye máshol is. De ő sem megy el, hiszen ide tartozik. Billy is ezt veszi észre, hogy helye van ebben a közösségben és mégis szeretik, fontos a többieknek. (Az más kérdés, hogy mire ezt észreveszi, akkor már késő – a lezárás képe előrevetíti az elkerülhetetlen halált, amely őt is tüdővész formájában éri el...)

Pozitív kicsengése lehetne persze a darabnak, enélkül a zárókép nélkül – sőt az elszántabb nézők még így is reménykedhetnek.

A közösség tagjait játszó színészek alájátszottak Máténak, mintha mindenki a fiúhoz való viszonya szempontjából létezne. Vannak természetesen olyan szereplők, akiknek a darab nem ad több játékteret, mint amit kihasznál. Amilyen hálás darab ez Máténak, a szereposztás több tagja esetén nem vagyok meggyőződve, hogy őket is hasonló boldogsággal töltheti el a rá osztott szerep. (Minthogy  a győri viszonyokat nem ismerem, arra sincs igazán rálátásom, hogy más szerepek mennyire kárpótolhatják őket. Remélem, hogy igen. Töreky Zsuzsát mindenképp szívesen látnám újra valami nagyobb szerepben...)

Nem éreztem, hogy a többség a saját szerepbeli életük tragédiáját olyan sűrítettséggel meg tudta volna fogalmazni, mint ahogy kívánatos lett volna. Bobby Baba és Johnnypateenmike esetén éreztem a legerősebbnek ezt a hiányt és egészen elégedett csak az orvost játszó színésszel, Jáger Andrással voltam. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy valóban jó gondolat-e fiatal színésznőkre bízni a két öregasszony szerepét. Túl sok figyelmet kell fordítaniuk a szereplő korának megrajzolására, karikatúra-íze lesz a figuráknak. A szereplők életének tragikus vonásai kevésbé bonthatóak ki, és talán hajlamosabbak lesznek az egyszerűsítésre is.

Összességében megfogott az előadás, Balikó Tamás rendezése. Máté alakítása pedig teljesen indokoltan kapott elismerést, erről magam is meggyőződtem. Jó, hogy láthattam.

Nemrég Császár Angela, az egyik POSZT-válogató kijelentette, hogy kevés olyan előadást látott, amikor értékeket mutatnak be, felemelik a nézőt...- Hát ez A kripli ilyen. Az előadást a Tháliában ő is nézte. Kíváncsi leszek, hogy Máté alakítása lesz-e olyan fontos számára, hogy a darabból sugárzó üzenettel együtt javasolja a beválogatását. Ráadásul Győrből, amelyik színház fennállása óta még soha nem került be egyetlen előadással sem a POSZT-ra. Most itt az esély. Én drukkolok Máténak, továbbra is.

Címkék: Győr Thália Balikó Tamás Töreky Zsuzsa A kripli járai Máté Jáger András

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr345837381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása