Mezei néző

Vannak lehetőségek, bőségesen. Nézzük:

Bejáratódott mostanra az Operakaland program, a tavaly tavaszi foghíjas házak után most mindegyik előadásra nagy volt az érdeklődés és telt házak előtt játszották Mozart Szöktetésének "csontra húzott" változatát. Sikerrel. Remélhetőleg kedvet csinálva azoknak, akik ezen a délutánon találkoztak életükben először az opera műfajával élőben. Ők voltak ugyanis az előadás elsődleges célközönsége.

Erre a péntekre az általam kipróbáltak közül csak az Örkény Színház "A vihar" c. előadását tudom ajánlani. Ezt viszont minden fenntartás nélkül, azon kevesek közé tartozik, amelyikre a főpróba után azonnal visszaültem, másnap is. Prózai előadások közül ez nem sokkal fordult elő nálam. Ezt leszámítva, ezen a pénteken van a Thália határon túli előadásokat szemléző fesztiváljának zárónapja, az Átriumban pedig Bárkibármikor...többek között. Összességében azért érződik, hogy a nemsokára itt a szezon vége és jönnek a fesztiválok egymás után...

Kétszeres, sőt akár háromszoros időutazással is felért számomra a Diggerdrájver című előadás első nézők előtt zajló, ámde még zártkörű próbájának megtekintése - egy héttel ezelőtt. Éppen a személyes emlékek feltolulása miatt meg is rázott. Nem én leszek az egyetlen, akivel ugyanez történik.

Hosszú oratórium Haydn egyik fő műve, Az évszakok. Három óra szünettel. Ezt tudva, némileg értetlenül álltam a fél8-as kezdési időpont előtt, de nyilván tudják a szervezők, hogy mit csinálnak. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar "B" oratóriumbérletének zárókoncertje volt, erősen foghíjas házzal a MüPa Bartók Béla Hangversenytermében tegnap este. A koncertet a gyors internettel rendelkezők valószínűleg kellő minőségben élvezhették akár otthon is - élő közvetítésben lehetett nézni. (Talán ez a kényelmes megoldás is oka lehet annak, hogy nem volt tele.) Én a közvetítésről korábban nem tudtam, de a Stravinsky-maraton alatt rossz tapasztalatom volt - az egyik koncert közepén egyszer csak nem működött tovább a rendszer és hoppon maradtam. Ma nem akartam, hogy ugyanez még egyszer előforduljon. Odamentem és élőben néztem a koncertet, ahogy eredetileg is terveztem.

A Kapós Böske "népi pajzánságok" alcímmel futó önálló előadása Fabók Mancsinak, aki 2013. januárjában mutatta be, mégpedig a Miskolci Csodamalom Bábszínházzal közösen. A Marczibányi Térre már nem eredeti formájában érkezett. Kimaradt belőle az a hatalmas ágy és a bábok is, amelyben eredetileg játszódott ez a vásári bábjáték. Hiányérzetünk nem keletkezett, elégedetten jöttek ki a Kamaraterem nézőteréről  a hetedikesek és a gimnazisták is. Mint kiderült, ez volt az első olyan alkalom, amikor kizárólag kamaszoknak játszotta a színésznő és játszótársa, Keresztes Nagy Árpád zenész. A hangszereken túl fontos szerepet kapott, sőt végül jelképes értelmet is nyert még egy háromlábú szék is. "Ha kimennek az előadás után, már más emberek lesznek" - ígéri Fabók Mariann. Igen, ez az a szándék, amellyel a jobbfajta művészeti alkotások készülnek. Igaza van, kapunk útravalót mind, amivel talán kezdeni is tudunk valamit.

A múlt héten két estémet is egy Bach kantáta meghallgatásának szenteltem. Erről lesz szó a bejegyzésben.

A Ciróka Bábszínházban még sosem csalódtam. Amióta nézem őket, legyen az Csomótündér, Hamupipőke vagy Anyegin, mindig élmény velük lenni. Ami nagyszerű: a látványviláguk mindig eltérő, amely egy bábelőadásnál mégiscsak nagyon lényeges. Új és még újabb megoldásokkal találkozunk. (Jelen esetben tervező: Horváth Mária, a mozgóképért felelős: Tóth-Pócs Roland.) A Cirókásoknak sok színe van, ez most is kiderült.

Én a tanítványaimmal együtt Operakalandon veszek részt az Erkelben délután öttől, így ez lesz a fix programunk - Szöktetés a szerájból. Ti akár mehetnétek esti előadásra is:

Szerdán is folytatódik a Thália Határon túli színházak fesztiválja, ez lesz a legfigyelemreméltóbb esemény, de vannak más lehetőségeitek is: