Egy óra színház és terápia, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt alkalmazható. Gimesi Dóra darabja és az ebből készült előadás méltó a nem is olyan régi díjra (a novemberi Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemle fődíjára). Jó lenne, ha annyi figyelmet és támogatást kaphatna, mint a nemrég az Erkelben elkészült Parázsfuvolácska. Játszani kellene ezt reggel, délben, este, családoknak és iskolás csoportoknak, folyamatosan. Talán másként alakulna az életünk, ha mind megismernénk ezt a csomótündért.
Ma reggel (hétfőn) leültem, hogy a felhalmozódott adósságaimat megírjam – már négy előadás várt a sorára. Tegnap emiatt el is határoztam, hogy muszáj visszavennem a tempóból és kevesebbet nézni, más megoldás nincs. Erre ma reggel a színházi diéta jegyében a már lefixált két délutáni előadás (Líra és epika, Csöngő) elé még egy délelőttit is bevállaltam. Ennek egy oka volt: azon a bizonyos Szemlén tizenöt előadást láttam, igen színvonalasakat is (például a Mesebolt Madarak voltunk c. előadását, amely szintén jönni fog a Marczira, mégpedig május 20-án du. kettőkor és ez itt a reklám helye, gyönyörű szép előadás). Jó volt a válogatás, és feltételeztem a zsűriről, hogy tudja mit csinál, amikor az általam akkor még ismeretlen Csomótündérnek adta a fődíjat. (És Gimesi Dóra másik darabja, a Tíz emelet boldogság is bearanyozta a múlt hetemet, mellesleg.) Kiváló az előadás, és nemcsak jó, hanem roppant hasznos is.
Az előadás hátterében az a szándék áll, hogy az érintett gyerekeknek segítsen feldolgozni a válás problémáját. Megbarátkozzanak vele, hogy ez is beletartozik a világba és feltétlenül tudatosítsák magukban, hogy nem ők a felelősek a szülők rossz házasságáért. Az alapelv most is az, hogy „aki szépen mondja ki a rettenetet, azzal föl is oldja”.
A felelős pedig ki más a sok szövevényes kapcsolatért, válásokért, rossz házasságokért, mint a Csomótündér. A Csomótündér, aki 532 évének nagyobb részét azzal töltötte, hogy munkaköri leírásának megfelelően örök csomókat kössön. Összeköti a Csomóügyi Hivatal által kiadott listán szereplő királyfiak és királyleányok cipőfűzőit, akik egymásnak lettek teremtve. Csak az a baj, hogy szemüveges. És néha téved. (Biztos, hogy csak néha???) Mi van azzal a gyerekkel, aki egy ilyen téves kötés eredménye? Erre a kérdésre keresi a választ az előadás.
Az előadás jól szállítható, alig néhány kellék és apró báb kell hozzá. Meg néhány lufi. Négy színész. Míg a leírt mese női tündért ír elő (Apollónia a neve), addig a Ciróka Apró Ernőt lépteti fel főszereplőként. Az idősebb férfit mesteremberként könnyen el tudjuk képzelni, megbízható szakembernek látszik angyalszárnyakkal dekorált zöld pullóverében….csak aztán, amikor jön az ifjabb Menyus (Ivanics Tamás) reklamációja, aki a szülei rossz házasságát kéri rajta számon. Rendesen elbizonytalanodik. Ezek szerint mégsem Panni volt az „igazi”, hanem Fanni. Mit lehet most tenni?
Látjuk a pörlekedő feleket, akik nehezen boldogulnak, egymáshoz kötött cipőzsinórjaik miatt folyton felbuknak. (Ez a megoldás azt a kérdést is felveti, hogy van-e egyáltalán olyan kapcsolat, amely működik? Lehet-e tartósan élni összekötött cipőfűzőkkel, minimális szabad mozgástérrel? Emiatt az előadás kissé nyugtalanító mellékzöngéket is kaphat. Bízzunk benne, hogy a gyerek nem azt a következtetést vonja le, hogy ez ugyan senkivel sem sikerülhet.)
Krucsó Júlia és Fülöp József szeretnivaló, de házaspárként nem működnek. A csoda mégis elmarad – azaz jön a hiba korrigálása, nem pedig a varázslat. Jön a további keresgélés számukra. Miklós és Fanni lesz az igazi!(?)
Kuthy Ágnes rendezésének nagy ereje abban áll, hogy egyszerű eszközökkel, természetesen jut el a csomótípusoktól (tanfolyam: hogyan kössünk örök csomót?) egészen odáig, amikor már a párválasztás leegyszerűsített folyamatát magyarázza el a gyerekeknek a tündér.
A mesekönyvi verzióhoz képest nagy fejlemény, hogy a „tévedésből” megszületett, nem egymásnak teremtett szülők gyerekeinek is jövőképet ad. Az ifjabb Menyus lesz az új Csomótündér. Kell is a generációváltás, a fiatal munkaerő, hiszen a munka felgyorsult és a tévedés lehetősége annál nagyobb. Minél több csomót kell kötni, annál több a téves, és így megy ez újra meg újra. Kötni és oldani…Így jöttek létre a „sokcsomós” családok….
Az előadás nem hazudik, pedig a mesének nagy a hatalma és akár happy endet is varázsolhatna a végére. Nem boronálja vissza Pannit Menyussal.
Ennél többet akarnak az alkotók: szembenézést, őszinteséget, utána lehetőleg közös megbeszélést. Ezért az lenne az igazi, ha családok ülnének be együtt. Egy ilyen előadás után a gyerek talán másként értékeli a körülötte látható emberi viszonyokat, felméri, hogy már szinte senki sem él hagyományos, „egycsomós” családban. Nem ő az egyetlen és nem rajta múlnak (még) a dolgok. És láthatja, hogy a Csomótündér igyekszik mindennek ellenére mégis jól végezni a dolgát és reménykedhet, hogy ő majd később hátha mégis az igazival lesz összekötve. Mert ez sem kizárt.
A felnőttek szintén levonhatják a tanulságokat, mindenesetre nyugtázhatják, hogy a felelőst megtalálták a bajaikért. Ott a Csomóügyi Hivatal, adjátok le a reklamációkat előadás után… (Következő előadás: Klebersberg Kultúrkúria április 4, 14.30)
