A Rockgiovanni és Székely Kriszta Odüsszeia-víziója között egy újabb, bár az említettekhez képest jóval kevésbé átalakított művet láttam szerda esten a Városmajorban.
Ugyan nem szeretem a szabadtéri színházat, és már többször megállapítottam, hogy ebben a térben tényleg nagyon nem mindegy, hogy honnan nézzük a darabot, egy bizonyos távolságon túl már hajlamosak vagyunk kiesni a hatóköréből, de mivel épp ezt a darabot nagyon kedvelem, és egyébként is kevés nyíregyházi produkciót láttam az utóbbi időben, a megtekintés mellett döntöttem. Sokan mások is - a nézőtér a legutolsó sorokig tele volt, és csak kevesen mentek haza a második szünetben, az előadás közönségsikere tagadhatatlan. A teljesség kedvéért már most hozzáteszem: sokkal jobban szerették az előadást az első sorokban ülő ismerőseim, mint akiknek a 20. sornál hátrább szólt a jegye, egészen biztos, hogy nem mindegy, hogy ki honnan nézte. (Az utolsó felvonásra a megürülő helyek miatt én is előrébb tudtam menni, és magam is tapasztaltam, hogy nem keveset számított a színpadtól való távolság lefeleződése.)
