Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (26) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (284) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (23) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Már az Operaház tavalyi műsorhirdetésekor világos volt, hogy nagyon sűrű és nagyon zenés lesz számomra a január és március vége közötti nyolc hét, három nagy vágyam is gyors egymásutánban teljesül: az ezen a blogon 28 cikkben „követelt” Ruszalka, a szintén tíz éve visszavárt Arabella, sőt lesz egy új Don Giovanni-sorozat is. (Még nem sejtettem, hogy ehhez még egy kihagyhatatlan miskolci Kékszakállú is csatlakozik.)

Sosem egyszerű jól fogadni, ha megkapjuk, amit szeretnénk, mert mindig kicsit más, mint amilyennek előre elképzeltük, de megpróbálom, és vállalom a nyomhagyást is - kalapemelésnek szánva a produkció alkotói és közreműködői előtt. NEM ZENEKRITIKA, hanem AJÁNLÓ - a teljesség igénye nélkül. Várom a véleményeket, kommenteket a bejegyzésben nem érintett részletekről.

ruszalka.jpgRuszalka: Brassói-Jőrös Andrea

A Ruszalka mese, amelyiket nagyon sokan egyszerűen „A kis hableánnyal” azonosítanak. Szikora János rendezése nem nehezíti meg az énekeseket helyzetét túlságosan (ha a lépcsőn szaladgálást leszámítjuk, amely a nimfák számára nem lehetett igazán egyszerű feladat éneklés közben, és erős zajjal is járt), és inkább keretnek éreztem, amelyet mindenki saját tehetsége szerint ki tud tölteni. Nem késztet minket rejtvényfejtő hozzáállásra, egyes ötleteket (pl. a címszereplő egyedüli megöregítését a harmadik felvonásra) vagy el tudunk fogadni, vagy nem, de nem kavar fel olyan módon, mint ahogy nemrég a Tosca. Nem helyezte mai közegbe a történetet, ahogy például a napokban Berlinben bemutatott Mundruczó Kornél-féle előadás, amelyben Kissjudit Anna énekelte (és a hónap folyamán még énekli is néhányszor) Jezsibaba szerepét. (Ha valaki a belinkelt trailert megnézi, azonnal átérezheti a két rendezés koncepciója közötti fényévnyi távolságot.)

A főpróbán számos kérdés ébredt bennem az egyes díszletelemek hasznosításával kapcsolatban, de a két megtekintés között eltelt két hét elég időt adott az emésztésre, és a tegnapi estén már ki tudtam zárni a problémáimat és csak az énekesekre figyeltem. A hozzám beérkező visszajelzésekből arra következtettem, hogy erre más mezei nézők is képesek voltak, és a produkció magas zenei minősége lényegesebbé vált, mint a rendezői szándékok utáni nyomozás vágya. Halász Péter és az általa vezényelt zenekar könnyedén elragadta azokat is, akik eddig nem is ismerték ezt a Dvorák operát, amelynek cselekménye az Opera honlapján is hozzáférhető.

nagya1.jpgA nimfák: Kapi Zsuzsanna, Fürjes Anna Csenge és Megyesi Schwartz Lúcia - lent: Szemerédy Károly és a vizet játszó táncosok

A kisebb szereplőket is élmény volt hallgatni, gondolok itt a vízi világ három nimfájára – Fürjes Anna Csengére, Megyesi Schwartz Lúciára és Kapi Zsuzsannára , illetve az emberi világból a herceg udvartartásának tagjaira: Erdős Attilára (Vadász), Fülep Mátéra (Erdőőr), illetve Topolánszky Laurára (Kukta).  

kukta.jpgTopolánszky Laura és Fülep Máté

Utóbbinak néhány mű-nyulat is meg kellett nyúznia, sőt plüss libákat kopasztania éneklés közben. Lehet, hogy ilyet más se látott még színpadon, erős nevetés kísérte ezt a folyamatot, illetve a lakodalmi előkészületeket általában. Az elvileg borral teli hordók görgetése a lépcsőn felfelé szintén a rendező számos bizarr ötlete közé tartozott, de nem volt érdemes ezen elakadni– legalább valóban kaptunk némi humort, ami erősen ellenpontozta a főszereplő megpróbáltatásait. 

Az előadás elején és végén megjelenő nimfák élete laza és problémamentes (bár ez az egyformaság sokaknak nem lenne túl vonzó egy örökléten át), a rendező ötletei ezt a három személyt is az emberi világhoz kötik. A hajszárítás és a lábszőrtelenítés jelenetei kifejezik, hogy ebben a világban csak azok a nők érzik magukat jól, akik nem vágynak többre szépítkezésnél és férfiak csábítgatásánál.

nagya2.jpgNyári Zoltán és Rálik Szilvia

Az emberi világban szükségszerűen ott a fájdalom és a félelem, az említett három figura szövegében benne van az aggódás – rájuk is kihat a herceg lelkiállapota. Nem őrizheti meg gondtalanságát Ruszalka megismerése, megcsalása és a lány távozásának átélése után - összeroppan, de legalább meghal, nem kell örökké szenvednie. Hangulatváltozásait jól érzékelteti Nyári Zoltán, érezni most is - ahogy nemrég Siegfried megformálásánál is - az alakítás mélységét. Még a szintén nagyon dekoratív, Rálik Szilvia által játszott Idegen hercegnőnek is nehezebb a helyzete, mint a nimfáknak – volt szeretőjét csak vissza kell csábítania.

ruszalka5.jpg

Nem könnyű emberként boldogulni, és mi nézők már az elején érezzük, hogy Ruszalkát az elvágyódása tragikus fordulat felé viszi. A nimfa nem érzi otthon magát a saját közegében, azt hiszi, hogy önfeladása árán sorsot válthat. Ez a törekvése nemcsak őt, de az általa szeretett személyeket is károsítja, mindent felbolygat, de a bemutatott két világ egyike sem lehet igazán az övé. 

ruszalka1.jpg

 Ruszalka apja – Szemerédy Károly - már nem tudja korábbi „nimfa-kergető” életmódját gondtalanul folytatni, miután lánya tragédiáját végig kell néznie. Az énekes korábbi alakításainak ismeretében kicsit sajnáltam, hogy ezúttal az impozáns jelmez lényegében eltakarta, és csak kellemes bariton hangjával játszhatott, színészi eszközeire kevésbé volt szükség.

A Ruszalkában, akárcsak az általam szintén folyamatosan hiányolt Anyeginben a nőkkel kapcsolatos társadalmi sztereotípiák is megjelennek: van a többség, akiknek nem tulajdonítanak mély lelki életet, illetve a ritkább, folyton tépelődő típus, aki emiatt képtelen az élet élvezetére. A domináns férfiak legfőbb jellemzője viszont az ösztönök kiélése, majd ennek szükségszerű, késői megbánása.

ruszalka4.jpgJezsibaba: Gál Erika

Ruszalka arra vágyna, amit Jezsibaba tud egyedül: mindkét világban otthon van, kellően vonzó, tisztában van az élettel. Képes arra, hogy könnyen kezelje a hozzá forduló szenvedők bajait, saját hasznára is fordítva. Gál Erikára nézve biztosan nem egy sokat tapasztalt boszorkány jutna eszünkbe, hanem inkább egy másik hercegnő, éppen olyan szép és dekoratív is. (A figurával kapcsolatban mindig hiányérzetem volt, öncélúnak éreztem a Ruszalkát sújtó büntetést – nem derült ki számomra sosem, hogy mit nyer azzal Jezsibaba, hogy Ruszalka hangját elveszi. Ez nem egészen az, mintha a haját nyírták volna le és azt használná parókának…)

ruszalka3.jpg

Ruszalka mindent felkavar, mi pedig az elejétől a végéig vele vagyunk és drukkolunk neki. Átérezzük szerelmét, reménykedését és fájdalmát, szeretnénk, hogy boldog legyen, hiába tudjuk (nemcsak operákból), hogy a „szerelemért önfeladás” recept sosem válhat be.

Az előadás legfőbb értéke Brassói-Jőrös Andrea alakítása, amit minden szempontból tökéletesnek éreztem. Visszagondolva az elmúlt közel tíz évemre, amióta négy élő előadáson kívül számos felvételt is végignéztem, meg kell állapítanom, hogy soha még ennyire nem fogott meg éppen a címszereplő – sem Prágában, sem Bécsben. Most végre találkoztam az igazi Ruszalkával. Az operalátogató közönség tavaly a Háború és béke Natasájaként csodálkozhatott rá (lesz újra nemsokára!), sőt a Borisz Godunov-ban is láthatjuk-hallhatjuk majd. Jó lenne, ha Tatjána szerepe sem menne el mellette - 2013 márciusa óta nem volt operaként jelen Kovalik Balázs Anyegin-rendezése, amely elvileg még az operaházi élő repertoár része -, most lenne hozzá az ő személyében egy ideális főszereplő.

diszlet_nagy_attila.jpg

Szendrényi Éva díszlete, a víz mozgását eljátszó nagyszerű táncosok és Zoób Kati ruhái az előadást különösen (túlságosan?) dekoratívvá tette. (Biztosan sok néző szereti is, ha öncélúan szépek a ruhák, de nekem ez a karakterábrázolás terhére ment.) A teret kitöltő impozáns központi lépcsősor a két világ összekötésére is szolgált, de sokkal izgalmasabbnak és szerethetőbbnek találtam volna ugyanezt a díszletelemet, ha soha senki nem megy fel rajta, kifejezhette volna a kihasználatlansággal, hogy lehetetlen a saját buborékunkból egy másikba átlépni. A lépcső (operaelőadásban különösen) zavaró zörgése Ruszalka rossz döntését jelképezte számomra, ezen keresztül sajátjainkra is gondolhatunk. Talán emiatt is olyan fájdalmas ez a történet, és még tökéletlenségében is érdemes ezzel az előadással majd a későbbiekben is újra és újra szembesülni.

ruszalka8.jpg

A Ruszalka után várom az Arabellá-t, amelyet Gábor Sylvie átrendezett. Ennek már most jó a híre, még néhány jegy maradt két alkalomra (febr.14 és 23), adjatok neki esélyt, ha tehetitek. (Azóta már megnézve.)

 PS: A fotókat Berecz Valter és Nagy Attila készítette az Opera részére.

Címkék: opera Opera Nyári Zoltán Megyesi Schwartz Lúcia Szikora János Ruszalka Erdős Attila Szemerédy Károly Brassói-Jőrös Andrea Fülep Máté Fürjes Anna Topolánszky Laura Kapi Zsuzsanna

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr8118324709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása