Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Véghez vittem immár a tervet, szerettem volna az Ördögkatlan Fesztivál általunk meglátogatott minden eseményét külön bejegyzésben megörökíteni, sorozatként. Ez mára, a saját magam által kitűzött határidőre meg is történt.

megnyitóA fesztivál két megteremtője: Bérczes László és Kiss Mónika

Nem akarom ismételni a praktikus tudnivalókat taglaló (és még a Katlan második napján kiposztolt) soraimat - nagy kalandban volt részünk, még akkor is, ha nem számítom bele, hogy az utolsó előadás megtekintése után Jánossal még négy teljes napig ezekről az előadásokról beszélgettünk kéktúra közben, a legtöbbet a Béke! című utoljára látott "K2-es" előadásról. Ezek után az esténként már félig-meddig elkészült bejegyzések befejezésébe még öt teljes napot beletettem, összességében a szokásos mennyiséget, mintha mindent külön láttam volna, jelentősen  többet, mint amennyi az előadások menetideje volt. Akármilyennek látszanak az egyes bejegyzések, nem spóroltam a rájuk fordított idővel. (Nem is hiszem, hogy ezek az egyenként 70-90, ritkán 130 perces előadások megörökíthetőek lennének annyi idő alatt, mint ameddig tartanak.) Végig olyan benyomásom volt, mintha 20 sakkpartit játszottam volna párhuzamosan, és csak nem akarna egyik sem befejeződni - illetve nekem nincs kedvem abbahagyni őket .(Ez is mutatja, hogy a Fekete-fehér c. monodráma mennyire hatott rám Göttinger Pál elővezetésében.)

Az előkészületekkel együtt összesen három hetem szólt az Ördögkatlanról, ami nem sok, ha ahhoz viszonyítok, hogy a szervezők már feltehetően akár két évre előre is tervezgetik a programot és egyeztetik a lehetséges időpontokat. A fesztiválozók is így lehetnek ezzel, hiszen két nappal a vége után már láttam olyan posztot, amelyben valaki szállást keres a jövő évi fesztiválra az erre alkalmas FB-csoportban.

A Katlanban eltöltött öt nap alatt a feszített programunk mellett is nagyon sok emberrel beszélgettem felületesen, bár nem mondanám, hogy bárkit is alaposan megismertünk, leszámítva a felső szomszédot, talán az egyetlen olyan apa-lánya párost, akik őskatlanosként minden alkalommal jelen voltak eddig, és úgy tűnik, hogy jövőre is a Katlan köré szervezik a nyarukat. Tőlük tudtam meg a legtöbbet a dolgok menetéről, nekik volt elég összehasonlítási alapjuk, és villányi szállással és autóval felszerelve valóban nagyon ütőképesen végig tudták élni a fesztivált sorszámok nélkül, előadások előtti sorban ülésekkel, és még az esti koncerteket is be tudták rendre iktatni.

Az átlagos katlanozó, akikkel mi futottunk össze, 5-6 évben volt eddig lent, többnyire az esemény teljes hosszára. Olyannal, aki először, ahogy mi is, csak összesen hárommal találkoztunk.

Nagyon jó volt megélni, hogy mennyire segítőkészek az emberek - ezek közül az események közül biztosan lett volna néhány, amelyikre sosem jutunk be, ha kénytelenek vagyunk az óránként közlekedő katlanbuszhoz igazodni, amelyre végül összesen csak három esetben szálltunk fel az öt nap alatt, míg 20-30 közötti alkalommal stoppoltunk.

Azon túl, hogy a sorban állás és a stoppolás is alkalmas helyzetet teremtett a beszélgetésre, az előadásokra való bezsúfolódás a közösségi élményt fokozta. Aki itt járt, akár nézőként, akár előadóként, érezhette a hosszú leállás után, hogy mennyire nagy igény van színházra, mégpedig ezen belül a FÜGGETLEN és MAGÁNSZÍNHÁZI vonalra. Bérczes László válogatása ezekre az előadásokra terjedt ki, a meghívással egyben támogatta is ezeknek az alulfinanszírozott csapatoknak az életben maradását.

vled kerek2

Jó lett volna kicsit lazábbra venni, de sokkal lazábbra nem tudtam volna ilyen vonzó program mellett. Visszanézve, kevés előadást hagytam volna ki, akár a körülmények, akár János miatt, esetleg hármat, nem többet.

Bízom benne, hogy lesz olyan, aki beleolvasott a bejegyzésekbe, és kedvet kap ahhoz, hogy jövőre elinduljon az Ördögkatlanba, például azért, hogy egyen Kőrösi András palacsintájából, amelyhez Pesten nem juthat hozzá, addig meg elmegy a Szkénébe mondjuk a Kartonpapára, az Elemre, a B32-be Kicsibácsit vagy Karinthyt nézni, amennyiben pedig tanár, megrendeli az anyegin.hu-t a K2-től (ezt a lehető leghangsúlyosabban javaslom gimnazistáknak), vagy Stefanovics Angéla körberajzolására vált jegyet a Jurányiba, és esetleg a fel nem sorolt előadásoknak is utánanéz, köztük a Karaván Színház Guppijának. És még nem említettem azt a kilenc előadást, amelyeket én már a Katlan előtt láttam, de itt is benne voltak a programban, tehát már készült róluk ajánló.

Az ügy érdekében tőlem ennyi tellett.

 PS. A két fotót a Színész Bátorságpróbában már felhasználtam, a fesztivál FB-oldaláról származnak, ahol rengeteg további kép megtalálható.

 

 

Címkék: Mucsi Zoltán Scherer Péter Nézőművészeti Kft Ördögkatlan Forte társulat Kőrösi András Feledi János Bérczes László Dinyés Dániel Varró Dani k2 színház Karaván Színház Elek Ányos

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr6216655434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása