KÉSZ bejegyzés! (illetve annak veszem most már)
Amilyen nyavalyásan alakult számomra a délelőtt, olyan szerencsés fordulatokat vett a csütörtök, azaz a fesztivál harmadik napjának maradéka. A szerencse forgandóságáról nem akarok elmélkedni, de az egész nap erre volt bizonyíték. A Nézőművészeti Kft két eseményét is megnézhettem egymás után, az elsőről, egy nyílt próbáról lesz szó most először.
Marton Róbert - Parti Nóra -Scherer Péter az Ördögkatlan eseményének plakátján
A délelőtti kudarc után kevésbé lelkesen mentem vissza a beremendi ref. templomba, viszont most időben voltunk (40 perccel korábban) és volt is sorszámunk. Nagyon megörültem, hogy már ott találtam az én Faustomat, Orosz Balázst, akivel életem egyik legkalandosabb éjszakáját töltöttük együtt még 2015 májusában, az Operaház első éjszakai vetélkedőjén, együtt debütáltunk a színpadon, mindig örülök, ha látom. Hamarosan zenei tanulmányait is befejezi és kezdődhet az a korszak, amikor már a pályáját is tudom követni. Ez a találkozás jó előjel volt, a két pech után kivételes szerencse. Jó társaságban sorbanállni is jó.
A negyedik helyen tudtunk belépnii, és most a lehetőség szerint valóban minden talpalatnyi helyre ültettek embert, végig a földre is. (János szerint sokkal többen voltak bent, mint a délelőtti beszélgetésen - feltehetően a szervezőkre nehezedő nyomás is fokozódott.)
A templom a tószínpadot pótolta (ezt nem láttuk később sem), és nem is alkalmas helyszín színházi előadásra, de kétségtelenül jobb volt ez így, mintha az esemény az eső miatt elmarad.
Láng Dávid fotója a próbáról
Csak az első néhány sorban ülők láthatták a szereplőket, és ezt azonnal tudtuk, de mi mégis hátra ültünk, hogy az Elemre is eljuthassunk.
Igen, nem szerencsés az élvezetek halmozása, de ez próba volt, lesz októberben előadás belőle, és kifejezetten azért ültem be, bár nem szoktam nyílt próbákat látogatni, hogy előre tudjam ajánlani. Már félkész állapotában is kellően érdekes volt, beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. A másik ok: még arvisurás évei óta követem Scherer Pétert, évekkel korábban kezdtem nézni, mielőtt Mucsi Zoltánnal egyáltalán összetalálkozott, szerettük volna hosszan nézni a játékát, elsősorban miatta mentünk oda. (Tudtuk, hogy A piszkosakra megint megyünk, de abban csak kicsit van, mert ő rendezte.)
Kompromisszum volt ez a félig nézett próba, de vállalható, és ahogy kimentünk, legalább két földön ülő kicsit jobb pozícióba kerülhetett.
A próba résztvevőinek becslésem szerint legalább a fele csak hangjátékként érzékelte az előadást, érdekes volt a nézőket figyelgetni, hogy hat rájuk az előadás – erre jó volt a hátul ülés. Csak sajnálni lehetett, hogy nem az eredeti színpadon történhetett mindez meg, de legalább kiderült, hogy Scherer Péter van olyan jó színész, hogy csak a hangja által is elég érdekessé tud válni - ehhez nagyon jó beszédtechnika, kifejező előadásmód kell. Két nap múlva volt összehasonlítási alapunk is, és visszamenőleg még inkább értékelni tudtuk. (Én is csak akkor láttam, amikor épp felállt. Nem sokszor.) Egészen más karakter, mint Latinovits, akivel film készült a kisregényből, és aki miatt korán találkoztam a szöveggel, de Karinthy Frigyes személyiségéhez nekem Scherer Péter alkata közelebbinek tűnik. Lehet, hogy a két színész keveréke pontosan kiadta volna Karinthyt - Latinovitshoz inkább a tragikum, nem a humor kapcsolódik a köztudatban. "A Frici" talán sose bírta az életet olyan nagyon komolyan venni.
Megjegyzendő, hogy Scherer Péter ezt az előadást rendezőként is jegyzi, míg alkotótársa - az előadás zenei részeinek kidolgozója - Marton Róbert, aki énekel és zongorázik is. Ezek a zenés betétek fontosak, tagolják is az előadást, és tovább is lendítik.
Nem hagyható el a dramaturg, Gyulay Eszter neve sem, aki a Nézőművészeti Kft egyik hajtómotorja, bár nem gyakran kerül reflektorfénybe. Az előadás kisebb szerepeit Marton Róbert mellett Parti Nóra játszotta, köztük Bőhm Arankát, aki önmagában is legenda volt, de feltehetően Karinthy miatt vált igazán közismertté.Jól áll neki ez a szerep, kifejezetten tetszett a játéka és az is, ahogy énekelt. (A Kartonpapából megjegyezte János is, én örültem, hogy most másik szerepben is látja, nem fogja véglegesen ahhoz a karakterhez társítani.) A mi helyünkről ráadásul jobban is látszottak.
Marton Róbertet legtöbbször az elmúlt években (miután eljött a Nemzetiből) a Karinthyban láttam, és nagyon szerettem lényegében mindenben, ahogy ez talán korábbi bejegyzésekből ki is egyértelmű. Az, hogy milyen jól zongorázik és szuggesztíven énekel, már A piszkosakban is kiderült, amelyet másnap harmadszor is megnéztem, és így lett harmadik nyomhagyás is róla. A fiam szerint annak a produkciónak ő a szilárd alapja. Ezzel nem vitatkoznék, és megkockáztatom, ennek az újnak is az lesz. Nem az a színész, akivel tele van a sajtó, lehet, hogy nem is az az alkat, aki vágyna a celebségre, de nem lehet említés nélkül hagyni a teljesítményét, pláne, ha valaki ajánló blogot ír.
Bevallom, hiába megyek normál évben 250+ alkalommal színházba, nem feltétlenül követem a bulvárhíreket, így nekem most esett le, miután Scherer Péter bejelentette, hogy ő és Parti Nóra házasok, és most lépnek fel együtt először - a gyerekeket nem akarták egyedül hagyni. Ez nagyon rokonszenves vonás, és bár a "covid-hatás" látszik ezen a döntésen, csak örülhetünk neki, hogy most mégis, mert nagyon jó kombináció ez a három színész együtt.
Ha lett volna helyzet rá, akkor élőben is gratulálok mindhármuknak, de a sors csak Scherer Péterrel sodort össze másnap, akinek - a Mucsi-pólómban, így kevéssé stílszerűen -, de mégis meg tudtam köszönni a hangjátékát. (Hát igen, kellene már egy külön Pepe-póló is, illetve egy Nézőművészetis, a teljes társulattal - de mit tehetünk, ha ilyen MÉG nincs.)
Drukkolok, hogy simán meg tudjon valósulni az októberi bemutató, és ne halasztódjon el, ahogy ebben az évadban szinte minden.
ps. Ahogy találok képeket a produkcióról, bele fogom tenni. Ha valaki másnak van, és elküldni, akkor nagyon fogok neki örülni.
