Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (90) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (54) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (20) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (27) Centrál Színház (34) Chován Gábor (21) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (38) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (21) Fekete Anna (20) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hajduk Károly (20) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (29) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (20) Horváth Csaba (32) Horváth István (39) Ilyés Róbert (20) Izsák Lili (26) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (43) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (40) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (44) Kaszás Gergő (21) Katona (124) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (38) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (22) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (59) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (24) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (68) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (97) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (61) Pesti Színház (22) Pető Kata (30) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (24) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (30) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (60) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (27) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (35) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (24) Vígszínház (48) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (31) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zöldi Gergely (20) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Láttam már Figarót Prágában és Gentben, sőt néhány hónapja Szatmárnémetiben is megnézhettem a Figaro 2.0-át, 27. alkalommal is ugyanazt a magyar előadást. Most ezekhez képest annyi az újdonság, hogy egy február folyamán  háromszor látott magyar Figaro, a Co-Opera előadása miatt még 1700 km-t is vezettem, és ez persze még nem is volt a teljes táv, a férjemnek is jutott 500 km, Verbánia nincs valami közel.

Ezért az idő-energia-pénz befektetésért viszont a Figaro kapcsán Olaszország számomra egyik legotthonosabb vidékén lehettem nettó másfél napig, az Orta-tónál. Mindenkinek ajánlom Gianni Rodari szülőhelyét, amelyik eredetileg idevonzott. (Mennyire jó operát lehetne írni a „Kétszer volt hol nem volt”-ból! – mondom néha, de hol van ilyesmire forrás és pláne zeneszerző?)

Három éve két milánói Kékszakállú közti pihenőnapon is ide ugrottam el, ráadásul februárban, egésznapos esőben. Még akkor is megérte, nemhogy most, amikor koranyári hangulat is járult az élményhez.

De nem ömlengek itt Olaszországról, és arról, hogy milyen ilyen rövid időre visszamerülni az ismerős közegbe, és milyen érzés az, amikor már azt hiszik az emberről, hogy vendégmunkás, mert az idegenség íze ugyan még érződik a beszédén, de már van az olyan folyamatos, hogy senki se gondolná, hogy nem itt él.

IMG 20190316 173423(1)A színház a benyúló félszigeten van, ennyi látszik belőle a Mottaronéról - erősebb fehér pötty

Jó volt és megérte ez a kaland, örülök, hogy mentem. DE legyen most már szó az előadásról.

Előre mondom, hogy akinek ez a nyomhagyó bejegyzés kevés, annak ajánlom két korábbi opuszomat, az elsőt (két előadásról, 17 szereplőről), illetve a másodikat (további 5 szereplőről), vagy akár azt, amelyiket a Figaro illetve a Gioconda megnézéséhez szükséges nézői beállítódásról írtam.

Az előadásban még így is volt három olyan közreműködő, akiket először láttam, és ami igazán rosszul esik: Bordás Barbara lesz az egyetlen, aki kimarad, pedig az ő Susannájára is nagyon kíváncsi lettem volna.

Aki kedvet kap a darabhoz, azoknak mondom, hogy a hét végén még van több győri előadás is, elérhető közelségben, és így az olasz kaland után pláne nem tűnik nagy kihívásnak az út – mindössze autó kell hozzá.

 

Az előadást Verbániába hívták meg, ahol egy művelődési  központ jellegű létesítményben ("Centro Eventi Multifunzionale") volt az előadás március 15-én este kilenckor.

Ez itt a normális időpont, az elnyújtott munkaidő miatt nemigen lehetne szó korábbi kezdésről, különösen péntek éjjel nem igyekszik senki hazamenni -  ez nem a „fél tízkor kirohanunk a ruhatárba és utána busszal haza” kultúrája, még előadás után el szoktak menni az olaszok kicsit beszélgetni is…

1996 óta nem egyszer jártam Olaszországban, mivel egy időben - vagy 10 éven át - minden energiámat abba fektettem, hogy olaszul minél jobban megtanuljak, de most fordult elő életemben először, hogy sikerült túlöltözni a helyieket, akik hétköznapi ruhában érkeztek az előadásra, ahogy nálunk pl. a Katona, vagy a független előadások nézői is szoktak.       

Az épület gyönyörű helyen van, a Lago Maggiore partján, ráadásul, ahogy ezt a program szervezője, Renata Rapetti kérdésemre elmondta: ez volt az első eset, hogy élő operaelőadás meghívásával próbálkoztak.

Az előadás előtt kétféle bort és gorgonzola sajtos szendvicseket kínáltak a nézőknek (díjtalanul), ezzel is előkészítve az előadás hangulatát, amelyben a borozásnak kitüntetett szerepe van.

(Hasonló komolyzenéhez szoktató megoldást sokat alkalmaznak Amerikában, de ősszel Makón is láttam Bach zenéjével rétest és pezsgőt kínálni. Ez nem népszerűtlen fogás.)

A szervező lelkesedése feltétlenül imponáló volt, és ahogy a közönség reakcióját figyeltem, tényleg szerették az operához valószínűleg nem szokott nézők az előadást, nemigen ment haza senki (fél egyig tartott a program!), és Szabó Máté rendezése, amely eredetileg is operabeavató célzattal készült, elérte a hatását.

Több olyan ismerősünk is volt a környéken, akik Verbániában tanítottak különböző iskolákban, és mégis tőlünk értesültek, hogy van az előadás. Talán ez az, a megfelelő erősségű marketing hiánya, amely az egész program gyenge pontja volt, mert a megközelítőleg 550 fő befogadására alkalmas terembe maximum 300 fő lehetett csak. Kár, de ettől még az előadás jó színvonalon történt meg így is Silló István karmester vezényletével. A díszlet jól elfért ezen a színpadon is, most is bizonyított, hogy sokféle helyszínre alkalmas.

A Co-Opera ezúttal olaszoknak olasz nyelven vitte el a darabot, és ez azért kihívás, hiszen az anyanyelvű közönség jobban hallja a hibákat.

Az előadást ezúttal többnyire azok énekelték, akik korábban léptek már fel olasz nyelvű előadásban, látszott a tapasztalat, több főszereplő nem az egyhetes pesti próba időszak során gyakorolta be a darabot.

53738142 2423433607667237 3110580444370829312 nKendi Lajos fb-oldaláról a plakát

Az „olaszosság” különösen látszott Kendi Lajos alakításán, aki az eredeti nyelven még inkább pörgette a recitativókat, alkalmazkodott a nyelv hangulatához, még inkább elemében volt, mint a korábbi vele látott előadáson. Nagyon szépen és érhetően énekelt, örömmel hallgattam volna meg többször is. (A fúrógépes ötlet a második felvonás vége felé most is élénk derültséget váltott ki, úgy látszik, hogy a magyar és az olasz közönség reakciói olyan nagyon nem térnek el.)

Ellenlábasa, a Figarót játszó Pataki Bence viszont erre az alkalomra tanulta be a szöveget olaszul. Ha tényleg egy hónap alatt mindössze, ahogy ezt egy közleményben olvastam, akkor egy igazi zseni, mert ahhoz képest, hogy debütálás történt, nagyon kevés bizonytalanságot éreztem rajta, bár a magyar nyelvű előadásban kétségtelenül jóval kidolgozottabb volt játéka, élőbb volt a kapcsolata Susannával – Keszei Borival. De ezek finomságok, az előadást először látó férjem külön kiemelte, hogy neki mennyire tetszik éppen Pataki Bence Figarója.  A magam részéről így is csak gratulálni tudok ehhez a szerepformáláshoz, mert maga a színpadi alak, ez a "birbo Figaro" már most meglehetősen életképes, az énekes még nagyon fiatal, rengeteg ideje lesz ezt még tovább mélyíteni.

Keszei Bori és Fodor Beatrix az előadásnak most is a fix tartóoszlopai voltak. Mindkettejüket annyit láttam már Figaróban, együtt is, külön is, olaszul és magyarul is, és élvezem azt, hogy tényleg képesek igen magas szinten tartani magukat – énekesként és színészként egyaránt. Fodor Beatrix  mintha most hajlamosabb lett volna a Grófot elengedni, mint legutóbb Haja Zsoltot – ez talán az olasznyelvűség miatt is lehetett, amelyhez az utóbbi időben nem szokott hozzá. Most kevésbé éreztem a szokásos melegséget áradni belőle, de lehet, hogy ez az én készülékemen múlt. (Hát igen, és a második áriánál óhatatlanul is hiányzik a Köteles Géza-féle átirat…-  az nagyon jól állt neki.)

A plakáton, amely az előadáshoz készült, még Mester Viktória van kiírva apródként, de neki – nem csoda – nem fért bele két Carmen között még ez a vendégjáték, így Kálnay Zsófia mehetett, aki ugyan szintén fellépett az említett Carmen-előadásokban, de nem a címszerepben, és ez mégsem mindegy.

Kálnay Zsófia Cherubinója egészen magával ragadó volt most is, neki erre tényleg csak bravót lehetett bekiabálni, nem „brava”-t, mert annyira fiús, mint talán senki más. Nagyon érezni, ahogy teljes mivoltával beleveti magát a szerepbe. Holnap Pécsett Hamupipőke, és igazán sajnálom, hogy ebben a szerepében eddig még csak egyszer láthattam. Barbarinaként most is hangjánál volt partnere, Németh-Nagy Johanna.

A korábbiakban már írtam róla is, illetve Busa Tamás Bartolójáról, sőt Takács Zoltán Don Curziójáról is, viszont van három szereplő, akiket most láthattam először.

Farkasréti Mária Marcellina szerepében – a Figaro 2.0 miatt – nem volt számomra újdonság, nem most állapítottam meg először, hogy ráhangolódott egészen a feladatra. Biri Gergelyhez is illik Basilio, de alig több mint két hete láttam ugyanezt a szerepet Laki Péterrel, és túlságosan is megtetszett az ő koncepciója, aki szinte egy második Cherubinót formált belőle, a szokásosnál jobban ki tudta emelni, így muszáj beismernem, hogy ez a számomra újszerű felfogás most hiányzott.

Ha szép, ha nem, de a végére hagytam még egy megjegyzést: háromszor láttam Schwimmer Jánost kertészként, aki azonnal meghódított másodperc alapú szerepformálásával, pedig azt hittem, hogy Hábetler András után nekem élő kertész nem lehet utána elég jó – pedig DE. Ugyan Laborfalvi Soós Béla teljesen korrekt a szerepben, amely eredetileg tényleg nem monumentális – csak én szoktam 8-10 sorokban foglalkozni ezzel a karakterrel-, de annyira a szívemhez nőtt a váltótársa, hogy ezt a hiányérzetet nem tudom szó nélkül hagyni. Nagyon szeretem, ha egy operában ugyanúgy ki van dolgozva egy szerep, mint a prózai színházban, de persze tudom, hogy a műfaji kötöttségek miatt ez alig lehetséges, és nem célszerű ezt várni, de ilyen kisméretű szerepben, amikor nem a hanghatás az elsődleges, még talán igen. Látszik, hogy Schwimmer János a színház oldaláról jön, emiatt lehetséges, hogy ennyire aprólékosan dolgozta ki a karakterét.

Szabó Máté előadása ezen az estén is működő zenés színház volt, amint hallom, lesz még olaszul is Bécsben, az Armel Fesztivál keretében. Aki teheti, nézze meg. Örülök, hogy láthattam Verbániában is, és ez a kaland ad kellő energiát a következő „nagy projektemhez”, hiszen már csak néhány nap, és elindulok a Fesztiválzenekar hat Kékszakállúját nézni, a Müpában és külföldi helyszínekre is.

Címkék: Opera Szabó Máté Takács Zoltán Figaro házassága Fodor Beatrix Mester Viktória Farkasréti Mária Pataki Bence Keszei Bori Busa Tamás Kálnay Zsófia Verbania Silló István Laborfalvi Soós Béla Laki Péter Kendi Ludovik Co-Opera Biri Gergely Schwimmer János Németh-Nagy Johanna

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr4814699798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása