A múlt hetemet két előadás dominálta, felváltva néztem Tannhausert és Hunyadit. Ebbe a sorozatba került bele egy kivételes este, de nem véletlenül. Két hónapja volt beírva a naptáramba.
Évek óta igyekszem figyelni az operavizsgákat, emlékszem közülük nem is egyre, amelyik az Erkelben volt, illetőleg a Kiscelli Romtemplomban (Hoffmann meséi). Jelenleg nem kell jobb helyszínt keresni, adott a frissen felújított Solti György terem, ahol most öt rövid kortárs operát szólaltatnak meg.
Az öt opera előadása mindössze 2,5 órát vett igénybe, két szünettel, egyik sem volt hosszabb fél óránál. Tudván, hogy az ötből négyet idén írtak, mégpedig jelenlegi zeneszerzés szakos hallgatók, némi remény ébredhet a műfajt szeretőkben, hogy korántsem igaz, hogy az opera halálra van ítélve. Friss, hozzánk szóló darabokat látunk, most is invenciózus rendezésben (Kovács Dániel, Almási-Tóth András munkái). Úgy éreztem, mintha a május 29-i diplomakoncert folytatása lenne ez az alkalom (Élesben a zeneszerzés tanszék).
Az öt előadásból van több is, amelyik tragikus elemeket hordoz, de egyedül a legelső az, amelyből a humor és az irónia teljes mértékben hiányzik. Kecskés D. Balázs Szonya című operája a Bűn és bűnhődés alapján készült, Mátrai Diána librettójára. Csak Szonya és Raszkolnyikov kapcsolata az érdekes, amely meg is jelenik Bernáth Éva és T. Gippert Béla játékában. Kevés a kellék, de nem is az számít. Jó megoldás, hogy az előadás jelentős részében csak egy elemlámpával világítják meg magukat és egymást a szereplők - ez is érzékelteti, hogy most a világból ki vannak szakadva és figyelmük csak egymásra, illetőleg önmagukra koncentrálódik. A megvalósítás nem rossz, de ahhoz túl rövid a mű, hogy igazán rá tudjunk hangolódni. Mire ez megtörténhetne, addigra már vége is a jelenetnek.
A második darab, Horváth Bálint zenéjére és Almási-Tóth András librettójára írt vadnyugati ballada, Sarah és Billy szomorú históriája annál jobban felélénkít minket, ennek az előadásnak segít, hogy az előző némileg érezhetően lehangolta a közönséget. Sarah, a vadnyugati lány (Vincze Klára) a legtipikusabb választási helyzetbe kerül, amibe egy opera belesodorhatja: az anyja (Gheorghita Orsolya) által javasolt Bróker Jimmy (Beéri Benjamin), vagy a szegény, de bátor Billy (Erdős Attila) az, akihez hozzámehetne. Természetesen a szívére hallgat, és ezt nem úszhatják meg szárazon, mert vannak azért rendőrök is (Imai Ayane, Yoshida Makiko). Kovács Dániel rendezése jutal a a western filmekben használatos klisékre, a lovagló jelenet most sem marad el, ehhez nagyon invenciózusan egy kerekekkel felszerelt ládát használnak a szereplők. Sokat nevetünk, felfrissülünk és jól érezzük magunkat, annak ellenére, hogy a szereplők jelentős része elhunyt, ahogy az egy rendes operához illik is.
A szünet után jön a kakukktojás - a második részben ugyanis mindössze egy mű hangzik el, Fekete Gyula Római láz című darabja. A szerző a Zeneszerzés Tanszék vezetője, műve 1992-ből származik, azaz több mint húsz évvel idősebb a másik négy szerzeménynél. Valószínűleg hallottam már, de konkrétumokra nem emlékszem. Egy párbeszéd az egész, amelynek szereplőit megkettőzte a rendező. (Énekesek: Imai Ayane, Yoshida Makiko,Vincze Klára és Gheorghita Orsolya) Almási-Tóth András szereti, ha az operái valamilyen jól elképzelhető, hétköznapi és életszerű helyzetből indulnak ki. Lehetőleg valami olyanból, amely nem tipikusan operai színhely. Ilyen például a fodrászat. Tudható, hogy a fodrászatban nem rendkívüli esemény, amikor a kuncsaftok és a fodrászok egymás között életük kisebb-nagyobb ügyeit is megbeszélik. Elképzelhető, hogy a két nő közötti beszélgetés az eredeti műben is egy fodrászatban bonyolódik, de ennél is valószínűbb, hogy a rendező döntése ez. A beszélgetés drámai, egy régi szerelmi háromszög elevenedik meg. Érdekes, ahogy a szereplők közötti viszonyok ingadoznak, régi titkok nyomára bukkanunk. A végkimenetel egy idő után kiszámítható, de ez nem von le az előadás értékéből. Az sem rossz megoldás, ahogy a párbeszéd szereplői cserélődnek, hiszen ugyanez a helyzet előállhat társadalmi helyzettől függetlenül bárkivel.
Az utolsó részben ismét két operát látunk. Ezt a kettőt látva a műsorfüzet nélkül is tudható lenne, hogy csak Almási-Tóth András rendezhette őket. Részben azért, mert a rendező mintha szeretné a jövőben játszódó, kissé fantasztikus történeteket, másrészt előszeretettel vegyíti a thrillert és a komédiát. Olyan, mintha törekedne arra, hogy az előadásait élvezzék a nézők. Virágh András Gábor Femme fatale című egyfelvonásos sci-fijében eredetileg két marslakó jellegű nő (Gheorghita Orsolya, Bernáth Éva) próbál két földi férfit (Horváth Máté, Rusu Andor) tudományos vizsgálódásnak alá vetni, amíg aztán pórul nem járnak...Lisztopád Krisztina jelmezeiről és díszletéről ezen a ponton már nem szabad hallgatni, mindegyik mű látványtervéért ő a felelős. Elég földöntúli jellege van a két lánynak, a zuhany pedig tökéletesen funkcionál, mint távbeszélő. Ez a rövid jelenet emlékeztet minket a korábban látott Don Juan projektre. Abban is hasonló szemmel láttatták a férfi-nő viszonyt. Mintha Almási-Tóth András rendezései azt sugallanák, hogy a férfi a gyengébb nem...- de néha azért visszaütnek.
Kutrik Bence darabja is thriller, The Immortal Heart a címe. Két énekesnő ( Yoshida Makiko, Imai Ayane) egy meghallgatásra készül, történetesen egy fürdőszobában, ahol egy WC-nek is kiemelt szerepe lesz. De aztán most is másként alakulnak a dolgok, mindkettőjüket rosszul érint egy idegen (Horváth Máté) közbeavatkozása. A végeredmény hátborzongató valóban. A feszültséget az előadás mindvégig sikeresen fenntartja.
Jók az előadások, nem unatkozunk és jók a fiatal énekesek is. Igazi lehetőségekhez jutottak, érdekes és kihívást jelentő szerepekhez. Hogy miért nem Verdit, vagy Mozartot énekelnek? Valószínűleg, ha elindulnak ezen a pályán, úgyis azt fognak, és közel sem ilyen ötletes rendezésekhez kell majd alkalmazkodniuk. Addig is miért ne élvezhetnék csak úgy az éneklést, miért ne mutatkozhatnának meg olyan szerepekben, amelyeket más nem énekelt még, és így a közönségnek nincs kihez hasonlítani őket. Én a magam részéről nagyon élveztem ezt az estét, elfelejtette velem egyéb bajaimat, felfrissített és bizakodással töltött el. Csak gratulálni tudok minden résztvevőnek.
