Már nagyon sok jót hallottam Papp Balázs Mister X alakításáról a februári premier után, akinek az operaénekesi tehetségéről tavaly egy áriavizsgán személyesen is meggyőződtem. Aki figyel, annak az Operában már feltűnhetett kisebb szerepben (2021 óta 45 alkalommal lépett már fel), nemrég a Manon Lescaut illetve a Porgy és Bess előadásain. Mindkét szériát végigénekelte miközben A cirkuszhercegnő férfi főszerepét próbálta… - Nagyon tipikus jelenség ez, egy énekesnek hozzá kell szoknia a masszív túlterheltség állapotához, bírnia kell, ahogy az üres időszakokat is jól kell hasznosítania – a pályán maradás egyik titka, hogy valakinek mindkét végletes állapotban sikerül-e működőképes formában léteznie.
Papp Balázs a múlt héten egymást követő napokon négy alkalommal énekelte Mister X szerepét, amelyből kettő beugrás volt - Laki Péter sajnálatos megbetegedése miatt.
A beugrás híre csütörtökön már túl későn ért el, szombaton viszont még épp időben ahhoz, hogy tanúja legyek.
Röviden: megérte. A címben feltett kérdésre (amely idézet a darabból) a válasz: igen.
Hosszabban:
Kell a hármas szereposztás, amelyet sokan nem tartanak kedvező fejleménynek az Operettben, de a nagyüzemi működés miatt mégis elkerülhetetlen. Egy sorozatban meg kell tartani négy nap alatt hat előadást – egy szereplő megbetegedése ezt nem teheti lehetetlenné. Ebből a márciusi hat Cirkuszhercegnő-ből négyet Papp Balázs énekelt, akinek a Csárdáskirálynő (Edvin) után ez mindössze a második operett-szerepe, még nagyon az út elején tart.
De az is elmondható, hogy a mezei nézőknek mindez nem jött le magából az előadásból, sőt. Minden jel arra vall, hogy született egy új bonvivánunk, aki 25 éves kora ellenére nem ígéretes kis fiatalembernek mutatkozik Mister X szerepében, hanem érett férfinak. Az más kérdés, hogy követve a libretto előírásait jó nagy hülyeséget csinál… (Ezt a lehetőséget azért senkitől se tagadjuk meg.)
Homonnay Zsolt rendezése felhasználja a modern technikát (LED-falon változó háttérképek), valódi akrobatákat is bevet, hogy az előadás igazán látványos lehessen. A műfajhoz ez is hozzátartozik, ahogy a táncosok, az élő zenekar is - Oberfrank Péter karmestert örömmel láttam viszont a tapsrendnél.
Nem érdektelen, hogy Homonnay Zsolt korábban játszotta ezt a darabot, mégpedig az Operettszínház 2014-es Verebes István által rendezett Cirkuszhercegnőjében volt éppen Mister X - ez is elősegíthette, hogy ez a szereplő megfelelően kiemelődjön ebben a rendezésben. A cím ugyan Fedora hercegnére utal, akit ezen az estén az Operettszínház régóta méltán elismert primadonnája, Bordás Barbara személyesített meg, de azért mégse tévedett az a filmkészítő, aki egykor (1958-ban) Mister X címre helyettesítette ezt az operett filmváltozatában.
A szereplő belépőjét jó hosszan előkészítik már a librettisták is, nagyon várjuk már késleltetett megjelenését az első percektől kezdve.
Ebben a rendezésben a cirkuszi hangulat átjön, előttünk melegít be néhány akrobata színrelépés előtt. - Ugyan a cirkusz világa mindig taszított, talán emiatt sem láttam sosem ezt a darabot, mégis egyet tudtam érteni a mögöttem ülőkkel, akik hangosan kommentelték később is az eseményeket: tényleg szépen megkomponált nyitókép fogadott minket, amelyhez Bodor Ákos világítástervezőnek is csak gratulálni lehet, ahogy az alkotói csapat többi tagjának, azaz Pfeiffer Gyulának, Szabó Mónikának, Somfai Péternek, Túri Erzsébetnek, Füzér Anninak, Krizsán Dánielnek és minden asszisztensnek is. (A színlap közli az alkotókat és a hármas szereposztás minden közreműködőjét.)
A magányos hegedűs felléptetése (Dráfi Kálmán játssza) időről-időre az előadás kezdetétől fogva, kifejező ötlet, remélhetőleg sok nézőnek azonnal többet jelentett illusztrációnál, hiszen eszünkbe juttatja Karinthy Frigyes A cirkusz c. novelláját, amely a művészi ambíciókat dédelgető fiatalokat már kilencedik osztályban (kötelező olvasmányként) figyelmezteti, hogy milyen rögös út vezet ahhoz, hogy valakiből művész legyen és megmutathassa magát a közönségnek. (Aki nem tudja, hogy ez mi, annak melegen ajánlom – ezen a linken is megtalálható.)
Nemcsak egy hegedűs van velünk, hanem egy teljes zenekar is, de mikroporttal megy az előadás, így az énekesek éppúgy ki vannak szolgáltatva a hangosításnak, mint ahogy mi nézők sem tudhatjuk jegyváltáskor, hogy hány beszélgetős vagy/és cukorkacsörgetős szomszéd lesz a közelünkben – az élő színház mindig kockázattal jár, még akkor is, ha érezhető profizmussal készül az előadás maga, és a szólisták érezhetően teljes odaadással vannak jelen.
Ezen a szombat délutánon az Operett már ezerszer bizonyított sztárjai is jó lehetőséghez jutottak, örülni lehetett Dolhai Attila, Kalocsai Zsuzsa és Faragó András játékának is, akik iránt a közönség már évtizedek óta folyamatosan érdeklődik.
Az előadás hangulata érezhetően felélénkült, amikor Erdős Attila színre lépett Slukk Tóni szerepében. Született táncoskomikus, igazi energiabomba. Nagyon szerethető, mert nagyon vicces és nagyon emberi. Elképzelünk egy világfit, aki a mama pénzén szórakozik, életében nem dolgozott, és most nősülni kényszerül… Sorsába mélyen nem ás bele az operett, de azért körvonalazódik a jövője – mi sejtjük, hogy a mézes hónapok elmúltával majd két erős nő elől fog elszökni egy másik cirkuszba, vagy orfeumba. (A pesti éjszakai életről az utca túloldalán látható előadás, a Madame Bizsu, amelyben Bordás Barbara is szerepel – akit ez a világ elvarázsol, annak az is ajánlható.)
Visszatérve Erdős Attilához: első zeneakadémiai vizsgáin is érezhető volt az alkalmassága erre a szerepkörre, mind színészi képességei, mind mozgáskultúrája már a kezdetek kezdetén is feltűnt.
Miután 19 éve figyelem a kezdő énekesek pályájának alakulását, igazi boldogság látni valakit, aki megkapja a neki való jó lehetőségeket és bizonyítani is tud. Erdős Attila egyértelműen a helyén van ebben a szerepkörben, az előadás egyik motorja, akit jó látni táncolni, énekelni és még a prózai jeleneteiben is igazi embernek tűnik, nem maníros. Akit a látvány és a cirkuszi elemek nem vonzanak be, azoknak a nézőknek itt van ő.
Meglehetős szerencse, hogy megfelelő helyettest találtak a balesete miatt kiesett Széles Flóra szerepére, akit nem sokkal korábban az Én és a kisöcsém c. operettben én még láthattam Tatabányán. A még egyetemi hallgatói státuszban működő Nagy Alma Virág nézhető Mabel Gibson műlovarnőként, aki gyorsan felnőtt a szubrett szerephez, jó partnere Erdős Attilának. Őt is biztosan megjegyezzük, várjuk pályájának további kibontakozását.
Kálmán Imrének ez az 1926-ban bemutatott operettje már a 14. volt a sorban, így annyira nem csodálkozhatunk, hogy sikerült úgy felépíteni, hogy valóban szinte minden főszereplőt megismerünk, mire egyáltalán a titokzatos Mister X megjelenik. A cirkuszi akrobata mutatványok bevillantása az előkészítés során azért azt a problémát csak felveti, hogy azt a bizonyos salto mortalét nem várhatjuk az énekestől – személy szerint hálás is vagyok, hogy nem tették ki veszélynek. Pont elég egy tenoristának a magas hangokkal bizonyítani, nekem ennél több adrenalin nem hiányzik.
A hosszú előkészítés fokozza az elvárásokat, különösen akkor, ha az énekes valóban új lehet szinte minden nézőnek, amilyen Papp Balázs most, 2025 márciusában. (Akit érdekel a bonviván-téma, az a Fidelio magazin hármas interjúját mindenképp olvassa el, ebben mindhárom bonviván megnyilatkozik Mister X szerepéről.)
Ezen a szombaton még az is nehezítés volt számára, hogy sokan lehettek, akik kimondottan Laki Péterre vették meg a jegyet. Őket megnyerni, az aztán a nagy feladat… (Néhány Fb-kommentből úgy tűnik, hogy többen elismerték, hogy ez sikerült is.)
A fiatal tenor láthatóan jól állta a sarat, hatásosak voltak magánszámai, sőt színészi alakítása elhitette velem, hogy száműzetése után katonatisztből átképezte magát cirkuszművésznek, folyamatosan álarcot viselt, vállalva az ezzel járó konfliktusokat, sőt még hihetőnek tűnt a motivációja is, hogy részt vegyen később a nagyherceg meglehetősen durva tréfájában is. Ha elég sokat énekli a szerepet, és kap még néhány hasonlót, hamarosan neki is olyan rajongói köre lesz, mint amilyen kollégájának, a szerepet szintén éneklő Sándor Péternek is van. (Ebben a csárdában szerencsére nemcsak, hogy megfér a két dudás, de szükség is van arra, hogy több húzónév legyen a hármas szereposztás minél több posztján, így az új tenor megjelenésének az intézmény feltétlenül örülhet.) Nagyon remélem, hogy Papp Balázs a következő évadban az Operában is több megfelelő szerepet kap, és azok is meglátják, akik a Cirkuszhercegnőt elmulasztották. (Még lesz egyszer júniusban.)
Nagyon úgy tűnik, hogy az életünkben túl sok a rossz hír, a kisebb-nagyobb krízis, kevés a romantika – az operett, benne a bonvivánokkal és primadonnákkal némi fájdalomcsillapítást ígér, és hálásak lehetünk azoknak, akik ezt valóban képesek három órára sugározni.
„A cirkuszhercegnő előadás vizuális effekteket tartalmaz, mely az arra érzékenyek számára rosszullétet okozhat. Az előadás látogatása minden esetben saját felelősségre történik.” – Ez a figyelmeztetés szerepel az előadás oldalán az Operett honlapján. Én teszem hozzá: függőséget okozhat. Ez is a kockázati tényezők közé tartozik. Vasárnap este nagy kedvem lett volna visszamenni még nekem is, hogy megláthassam, miként érvényesül Papp Balázs a saját szereposztásában, Lévai Enikővel és Langer Somával... Egészen kiment a fejemből, hogy voltaképp idegenkedem az operett műfajától.
Ps. A fotókat Janus Erika készítette a 2025 februári bemutató-sorozat idején, az Operettszínház Fb-oldalán több is megtalálható.
PS. Akit érdekel Papp Balázs, azoknak egy korábbi koncertfelvételt ajánlhatok, amelyik a YouTube-on megnézhető. Ezen sokféle arca megismerhető.
