Ahogy Karsai György sorozatának első része kapcsán is írtam: az Odüsszeia most (is) nagyon aktuálisnak tűnik, hiszen folyamatosan érezzük a bizonytalanságot, ki vagyunk szolgáltatva – már csak az a kérdés, hogy ezért kiket vádolunk: az isteneket, a sorsot, vagy a politikusokat.
A covid úgy látszik, hogy főszerepet kapott e beavató sorozat életében – az első heteket csúszott, a második esetén a délutáni előadás még megtörténhetett, viszont az egyik szereplő előadás közben lett rosszul, és bár végigjátszotta, miután a teszteredménye pozitív lett, az esti alkalomra már nem vállalkozott.
Én Balsai Móni előadását néztem délután Tatabányán (lesz a Centrálban is áprilisban, de egy hete még azt hittem, hogy nem lehet, így utána mentem), és onnan sikerült az éppen elmaradt alkalomra odaérni. (Lett egy szabad estém.)
Ennél az esetnél jobban semmi nem fejezi ki, hogy mostanában tényleg folyamatosak a rendkívüli helyzetek, és inkább az lep meg, hogy azóta zsinórban megnéztem hét előadást, amelyek egyike sem ütközött akadályba.
A második részt márciusban még le fogják játszani pótlólag azoknak, akiknek erre az elmaradt előadásra volt jegye, de előtte „Kirké” címmel jön a harmadik március 11-én. Miután összesen hét előadás lesz, más-más témával és rendezővel, reménykedjünk, hogy Poszeidón most már nem fog bekavarni.
Az előadást felvételről megnézhettem (KÖSZÖNET!), így most néhány benyomást erről megosztok.
