A 6Szín szilveszteri dupla bemutatóját néztem meg most, mivel a januárra kitűzött alkalom – ki hinné? – covid miatt elmaradt. Manapság már szinte az a meglepő, ha egy előadás története zavartalan, így most inkább csak nyugtázom, hogy ez a harmadik előadás simán lebonyolódott, tele nézőtérrel, nagy sikerrel. Hátha a nehéz kezdés után ezt a Neil Simon – Martin Hamlish által jegyzett zenés romantikus vígjátékot hosszan fogja játszani majd Földes Eszter és Peller Károly, már csak azért is, mert erre a műfajra jelentős nézői igény van.
Az előadást Szabó P. Szilveszter rendezte, aki – ahogy megtudtam a darab fordítójától, Galambos Attilától -, maga is játszotta már egyszer Szombathelyen a szerepet, így testhez álló feladat volt számára a rendezés, és végig érződött, hogy törődik azzal, hogy a két énekes színész kényelmes pozíciókban énekelhesse el a dalokat és végig ők legyenek a legfontosabbak.
Ezt a musicalt korábban „Kapj el” címmel futott, de ezzel az új címmel és fordítással is több helyen játszották, a Madáchban és Miskolcon is. (Érdekes véletlen volt, hogy a fordító is pont ezt az előadást nézte, aki az általam pénteken látott tatabányai Illatszertár dalszövegeiért is felelős, sőt a szintén ezen a vasárnapon lezárult opera-sorozat („Simona néni-A cremonai hegedűs”) fordítója is. Mivel ez egy AJÁNLÓ célzatú blog, itt említem, hogy Galambos Attila a Puskás musical, illetve a most készülő „Kőszívű – A Baradlay legenda” egyik szerzője is, és a neve még nagyon sok más zenés mű kapcsán ismerős lehet azoknak, akik épp a musicaleket részesítik előnyben, és eljutnak a színlap részletes végigolvasásáig. Az én figyelmemet szellemes Sevillai borbély fordítása ragadta meg néhány évvel ezelőtt.)
A musical műfajához általában nagy színpadot, látványos díszletet, hatalmas kórust, sok táncost képzelünk el és sok énekest. Ez itt most mind nincs: van egy lényegében kétszemélyes darab, amelyhez logikus módon sikerül még négy táncost is kapcsolni, így összesen hat embert láthatunk a színen. Jó lenne, ha a táncosok is élőben énekelnének, és nem playbackról, ahogy az alap is, de be kell látni, hogy egy élő zongorista rendezői problémákat is okozna, nemcsak költségnövekedést. Említődjön meg feltétlenül a zenei vezető, Vecsei László, a dalokat betanító korrepetitor, Mihalics János és a koreográfus, Szkáli Edina.
Gyurcsok Buda és Tóth Mihály
Michac Gábor most is nagyon praktikus díszletet tervezett, nagyon kevés díszletelemmel, amelyet Wéber Tamás világít be. Jó, hogy kevés bútort használnak, mert az átdíszítés feladatát szintén a táncosok oldják meg, akik egyébként a két szereplő rejtett énjei, bár köztük túl nagy különbség nincs: a fiúknál ruhában sincs, a szélsőségesebb női karaktert egy fekete és fehér ruhájú táncos képviseli, a jelmezeket Böhm Katalin tervezte.
Ezek a körülmények megfelelőek ahhoz, hogy a sikeres zeneszerző férfi és a kezdő szövegíró nő kapcsolatának formálódását kövessük.
Az elmúlt hetekben több bejegyzésben is említettem, hogy mostanában a kétszereplős, „két össze nem illő idegen megismerkedik, egymásba szeret, mi pedig drukkolunk nekik” típusú darabok reneszánszát éljük, a 6Színben is csak ebben a hónapban láttam ilyet kettőt („Egy különleges nap”, „Love.hu”) – nagy a választék, és sok az árnyalat.
Ez musical, a két színész tud énekelni, és ráadásul mindketten közismertek, azaz a néző nyilván elsősorban rájuk kíváncsi, hogy boldogulnak egymással – az ő személyiségükön múlik a siker. Az persze a néző hátterén múlik, hogy Földes Esztert vagy Peller Károlyt látta-e többször, mennyire kötődik hozzájuk, és ez esetben eléggé biztos is vagyok abban, hogy a produkció jövőjét elsősorban az határozza meg, hogy korábban milyen népszerűségre tettek szert.
Miután én eddig Földes Esztert viszonylag sok előadásban láttam, (vagy ha a sok mégis túlzás, eleget ahhoz, hogy érdekeljen a színészete), és a nemrég bemutatott Networknek az egyik központi szerepébe ugrott be két nap alatt és ez hatalmas bravúr, ezt kevesen csinálták volna utána.
Peller Károly az Operettszínház sztárja, és ennek következtében kevésbé ismerem az életművét, de talán a nézők többségének mégis ő lesz az ismertebb szereplő.
Kettőjük viszonya, amelyben folyamatosan változik az, hogy éppen ki a domináns fél, még sokat fog változni, ahogy a darabot egyre többet tudják majd játszani, ha minden a papírforma szerint alakul.
Miután a műsor így hozta, hogy a közelmúltban sok kétszereplős előadást néztem a férfi-nő kapcsolatteremtésről, illetve ennek nehézségeiről, ebben az előadásban is elsősorban ez a szempont tűnt fel – bár ez esetben a tanmese-jellegnél jelentősen erősebbnek éreztem a szórakoztatás igényét. Sokat lehet nevetni és viszonylag sok benne a zene is – erre kell felkészülni. (Ha netán valaki nem szereti a „nagyon zenés” darabokat, akkor egy másik hasonló tematikájú előadást választhat helyette.)
Csongor Nóra és Gódor Bianka
Már az első jelenetből kiderül, hogy két szeretet- és figyeleméhes embert látunk, akik önmagukkal és a problémáikkal annyira el vannak telve, hogy nincs kapacitásuk meglátni a másikat. Még annál is kevesebb energiájuk van az alkalmazkodásra, így – ha racionálisan nézzük a felvázolt helyzetet - egyáltalán nincs esély a hosszútávú kapcsolódásra, de ahogy az musicalekben lenni szokott, győz a zene és a felszínre törő érzelmek. Helyenként mégis elhisszük, hogy mégis van esélye, hogy két ember élettárs és munkatárs is legyen egyszerre, és nem csak alkalmilag köti őket össze, hogy az egyikük dalszövegeket ír, a másik pedig hozzá illő zenét. (Ez is erősen nézői alkat kérdése.)
A cím alapján nem számít szpoilernek, hogy a két ember összecsiszolódását hol elősegíti, hol nehezíti egy ex virtuális (de folyamatos) jelenléte, akinek a folyamatos emlegetése valóban idegesítő, de legalább annyira régi beidegződéseik is.
Az előadás kapcsán át lehet gondolni, hogy mennyire tudunk figyelni a másikra, a saját életstílusunk mennyire lehet élhető a családunk számára, és mi ugyan ideálisabb partnerei lennénk valakinek, mint akiket az előadásban látunk.
Lehet, de nem muszáj.
Az előadás elsődleges célja inkább a felüdítés, a hétköznapjaink problémáiról való elfeledkezés. Aki erre vágyik, kedveli a musicaleket és ezt a két színészt, annak ott a helye a 6Színben az Édeskettes valamelyik időpontjában.
