Mezei néző

A Kultkikötő előadása egyértelműen a balatoni üdülés közben gyerekprogramra vágyó nézőknek készült, de már több, mint egy éve szerepel a 6Szín repertoárján is. Csukás István mesehőseinek társaságában ezen a szilveszteri délelőttön nemcsak a nyolcvanas évekbe ugrottunk vissza, hanem némi nosztalgiázással gondolhattunk vissza/előre a nyárra is. (Zárójelben, de hangsúlyosan: mindenkinek ajánlom a balatoni gyalogos körtúrát, amely 21 nap alatt 400 km-en át kerüli meg a Balatont, és nekem ezt az idei legeslegjobb élményemet is eszembe juttatta a Csukás-mese. Ha nem is úgy, mint a megidézett Gombóc Artúr, de mi is ingáztunk eleget a tó körül, hogy a megfelelő szakaszokat elérjük.)

Az előadás a retro-hangulat miatt tartogat jó pillanatokat a gyerekeket kísérő felnőtteknek is, de elsősorban ez mégis az óvodások és alsótagozatos gyerekek színháza, amely nyomokban interaktív, így gyerekfüggő, hogy ki mennyire értékeli ezt.

A Bevezetés és a legjobb előadások és színésznők után jöjjenek a férfiak is kevés szóval, sok képpel.

KIEMELKEDŐ SZÍNÉSZEK fő- vagy/és mellékszerepben:

A 2022-es év első prózai előadása azonnal hozott egy nagy pozitívumot: Szacsvay László ilyen jelentős szerepben nem tudom, hogy mikor játszott legutóbb a Katonában, de a Rózsavölgyi Szalonba "A hatodik napon"-ra csak miatta is érdemes elmenni, bár a többi színész is jó benne, jó volt a csapatjáték is.

fotó: Molnár Miklós

A tegnapi bevezető után jöjjenek először a számomra LEGJOBB  PRÓZAI ELŐADÁSOK (és rendezések):

Leenane szépe - Jankovics Anna és Mucsi Zoltán - fotó: Ács István

A 2022-es évértékelésem általános bevezetője ez, itt még neveket nem sorolok fel. Akit csak a konkrétumok érdekelnek, kattinthat a következő részre (holnap). A bejegyzésben látható képek azért már a számomra fontos előadásokhoz tartoznak, azokat talán mégis érdemes átpörgetni, ha valaki már idekattintott.

 Magányos emberek - rendezte: Tarnóczi Jakab (Lengyel Benjámin, Tóth Zsófia, Pelsőczy Réka, Mentes Júlia Virginia, hátul: Béres Bence) - Kamra - fotó: Szokodi Bea

A Katona a múlt héten ismét előállt a megszokott módon egy-egy premierrel mindhárom játszóhelyén. Ugyan a Médeiát még nem láttam, de a Magányos emberek és a Tíz eszkimó alapján egyértelműen elmondható, hogy a színház nagyon céltudatosan menekül előre továbbra is, nyilvánvalóan kockáztat a jelenünkről szóló kortárs bemutatókkal, de lássuk be, hogy ebben a mai nézőhiányos időszakban ez jobb taktika, mint a biztonsági játék.

Teheti, mert ezekkel a színészekkel érdektelen előadást lehetetlen előállítani. Ráadásul mégsem telefonkönyvet olvasnak fel, hanem a szereplők aktuális közéleti problémákról beszélgetnek ebben a legújabb, Grecsó Krisztián által írt másfél órányi előadásban is. Sokat nevetünk, el lehet gondolkodni, nagyon örülhetünk néhány alakításnak, bár ez a társalgási színmű talán sokkal megosztóbb lesz, mint a társulat párhuzamos kísérlete a Kamrában. 

Röviden: aki szereti az előadásban szereplő színészeket és követi a pályájukat, azoknak nem érdemes ezt sem kihagynia. 

Vizi Dávid, Mészáros Béla, Péter Kata és Bezerédi Zoltán

Ennél bővebben:

Néhány évvel ezelőtt hirtelen ötletből jártam már egyszer a BFZ most már hagyományossá vált Titokkoncertjén, amelynek a lényege, hogy a közönség bizalmat szavaz Fischer Ivánnak és zenekarának, és úgy tölti meg a Kongresszusi Központot, hogy fogalma sincs a műsorról.

Ez a kiszámíthatatlanság az egyetlen dolog, ami biztosra vehető, illetve az, hogy a zenekar tagjai számára is tartogat az este váratlan elemeket. Az, hogy a zenekari művészek közül ez kinek jelenthet stresszhelyzetet, nem tudhatom, mindenesetre ez az est ugyan a játékosságé, vállaltan a felhőtlen szórakoztatás a cél, de a zenei színvonal ettől még nem kerül veszélybe.

 Még a próbán...

Erről a hétfő estéről következik egy nyomhagyó ajánló, nem mintha épp ez a koncert rászorulna a reklámra, hetekkel előre megtelik minden karácsonykor.

Még októberi bemutató volt a Tél a Sufniban, amelyet közel két hónap csúszással tudtam megnézni. Nem, nem így terveztem, de mégis jól jött ki a lépés. A Magányos emberek főpróbája után már erősen kíváncsi lettem, hogy milyen a Béres Bence-Lengyel Benjámin-Tóth Zsófia trió egy másik darabban, amelyiket nem kifejezetten rájuk írtak és amikor nincs velük senki a társulat oszlopos tagjai közül. Ez a léc jelentősen magasabban van, és a darab megismerése után azt mondhatom, hogy igazán jelentős kihívás lehetett volna a társulat legtapasztaltabb színészeinek is.

Béres Bence, Tóth Zsófia és Lengyel Benjámin

Tarnóczi Jakab új kísérleti előadását könnyen tudom röviden is ajánlani: szinte azonnal elmerültem Tarnóczi Jakab rendezésének világába, és csak három óra múlva bukkantam a felszínre, egyértelműen jobb hangulatban, mint ahogy a színházba érkeztem. Feltétlenül ajánlom a megtekintést, érdemes igyekezni a jegyvásárlással, mert erre sem lesz később könnyű bejutni.

Lengyel Benjámin, Tóth Zsófia, Pelsőczy Réka, Mentes Júlia, hátul: Béres Bence

Ennél hosszabban kifejtve:

Ez volt a pesti bemutatója, de összességében már a negyedik nyilvános előadása a Kultkikötő produkciójának, amelyet Láng Annamária és Simon Zoltán ötletei alapján Rusznyák Gábor írt és rendezett Claude Lelouch Egy férfi és egy nő (Un homme et une femme) című 1966-os filmjének alaphelyzetéből kiindulva.

Az előadást jólesik nézni, játékos, humoros és ami a legfőbb erénye: valóban azt adja, amit a színlap hatsoros ajánlója sejtet. Annál jobb és frappánsabb beharangozót nem tudok produkálni nektek, de azért leírok néhány saját benyomást.

Jól fog szórakozni, aki ezt a kilencven perces előadást választja, és aki ráadásul még nem is látta korábban a két színészt, akik Miskolcon már sok főszerepben bizonyítottak, annak extra meglepetésben is lehet része. (Ezért is lenne jó vidéki előadásokat nézni…) Akik pedig ismerik Simon Zoltánt és Mészöly Annát, azoknak ez az egész ajánló felesleges, mert akkor úgyis tudják, hogy örülni kell annak, hogy ez a két nagyon jó és nagyon szerethető színész végre nézhető Pesten is, és maguktól is elmennek majd egy későbbi (talán februári) alkalomra.

Ennél valamivel részletesebben:

Ezt az ajánlót nemcsak azért írom, hogy biztassalak titeket arra, hogy az évad második felében még próbáljatok néhány MET-vetítésre eljutni, hanem azért is, mert csak lesz még alkalom Az órák megtekintésére is, hátha meg fogják osztani a felvételt később, és akkor ezt az ajánlót majd újra tudom hasznosítani.