A Katona a múlt héten ismét előállt a megszokott módon egy-egy premierrel mindhárom játszóhelyén. Ugyan a Médeiát még nem láttam, de a Magányos emberek és a Tíz eszkimó alapján egyértelműen elmondható, hogy a színház nagyon céltudatosan menekül előre továbbra is, nyilvánvalóan kockáztat a jelenünkről szóló kortárs bemutatókkal, de lássuk be, hogy ebben a mai nézőhiányos időszakban ez jobb taktika, mint a biztonsági játék.
Teheti, mert ezekkel a színészekkel érdektelen előadást lehetetlen előállítani. Ráadásul mégsem telefonkönyvet olvasnak fel, hanem a szereplők aktuális közéleti problémákról beszélgetnek ebben a legújabb, Grecsó Krisztián által írt másfél órányi előadásban is. Sokat nevetünk, el lehet gondolkodni, nagyon örülhetünk néhány alakításnak, bár ez a társalgási színmű talán sokkal megosztóbb lesz, mint a társulat párhuzamos kísérlete a Kamrában.
Röviden: aki szereti az előadásban szereplő színészeket és követi a pályájukat, azoknak nem érdemes ezt sem kihagynia.
Vizi Dávid, Mészáros Béla, Péter Kata és Bezerédi Zoltán
Ennél bővebben:
Máté Gábor rendezése Tihanyi Ildi sterilitást sugárzó díszletében, amelybe csak Kálmán Eszter jelmezei visznek színt, Török Tamara dramaturg támogatásával feltehetően mindent kihoz ebből a szövegből, amit lehet, a színészek többsége végig hihetően játssza el a rá osztott szerepet, amelyeket rájuk írtak. A saját keresztnevüket használják, de ettől még nem támadt az az illúzióm, hogy a saját életükhöz feltétlenül köze lenne ezeknek a színpadi figuráknak.
Ez egy rózsadombi villa, másik közeg, mint a Kamrában látható horányi nyaraló (a Magányos emberekben), de mindkét előadás ismeretében eszünkbe kell jutnia az egyidejűségnek. Mindkét darab ugyanúgy arról szól, hogy mi nyomaszt most minket 2022-ben. Ebben a Grecsó-szövegben találkozunk több olyan nagyon érzékeny témával is, mint a gyerekbántalmazás, a versenysportolók zaklatása, amelyek gyakran előfordulnak a médiában, de biztosan kevesebb figyelmet szentelünk nekik, mint így, amikor néhány szereplő saját személyes tragédiájaként érezzük át.
A háttérben: Szirtes Ági
Eleinte úgy tűnik, hogy itt most csak fecsegnek nekünk, és nincs súlya az elhangzottaknak, csak az a cél, hogy élvezzük a színészek látványát (ez is valami persze), de aztán egészen váratlanul mégis eljön az a pont, amikor az egyik szereplő személyes tragédiáját mégis átérezzük. Összerántja az előadást Bezerédi Zoltán és Mészáros Béla beszélgetése, rájövünk, hogy a cím mire vonatkozik. (Ezt nem tudtam, arra gondoltam, hogy utalás a „sok az eszkimó, kevés a fóka” sorra Madáchtól, de nem – bár nyilván be lehetne ezt is hozni a képbe, ha valaki ragaszkodik a saját előzetes koncepciójához.) Utána nem sokkal egy döbbenetesen erős áriaszerű kirohanást kapunk Péter Katától is, akinek ez a megnyilvánulása erősen átértelmezi több más szereplő, így például Fullajtár Andrea és Szirtes Ági által játszott személyek helyzetét is.
Tasnádi Bence és Pálmai Anna
Az író a vége felé mintha jobban adagolná az új szereplők megérkezését, mint ahogy az elején. Hálás szerep jut Tasnádi Bencének, aki most is fiatal színészt játszhat, mint a Káli holtakban (de kár, hogy nincs igazán hosszan jelen, ez azért a színész rajongói számára nem jó hír). Partnereként Pálmai Annát látjuk, akinél azért felmerült a gyanúm, hogy valamiféle karikatúrát játszik. (Ez az a szereplő, amelyiket legkevésbé tudtam elhinni, de ezért inkább a szerzőre hárítanám a felelősséget.)
Fullajtár Andrea
Eddig nem említődött Gloviczki Bernát, aki most csak pár percig van jelen futárként, de kellemes színfoltja az előadásnak. Aki megnézte a Katona online előadását, a Találkozást, az most egészen másfélének láthatja, ahogy Fullajtár Andreát is.
A futár: Gloviczki Bernát
Vizi Dávidnak nem a szövegtanulásra kellett az idejét fordítania a próbaidőszakban, és „néma szolgaként” egyértelműen Tartuffe hasonló funkciójú szereplőjére utal (azoknak, akik ismerik Spiró Imposztor c. darabját is). Láthatóan minden lépését követi a Bezerédi Zoltán által játszott figurának, gondolatait is kitalálja, néha helyette is cselekszik. Később váratlanul mégis megszólal, és az egészen elementáris erővel hat. Ebben az előadásban azt hiszem, hogy övé a leghálásabb feladat, feltehetően azoknak is megjegyezhetővé vált, akiknek a figyelmét eddig elkerülte.
Az előadás nagyon élénk beszélgetéseket gerjeszthet a felvetett témákkal kapcsolatban. Azonnal az előadás után ezt tapasztaltam az alagsorban, a mosdóban, majd később a buszra várók között elhaladva is. Nem volt hiábavaló ezzel az anyaggal foglalkozni. Ahogy most a legutóbbi előadás kapcsán egy ismerősöm találóan megfogalmazta: ez Pintér Béla előadásaira hasonlít leginkább (bár nincsenek benne zenés betétek). Aki nyitott a közéleti témára, szereti a Katona színészeit, annak érdemes ezt is megnéznie.
PS. Szokodi Beának nagyon köszönöm a bejegyzés elkészítéséhez küldött fotókat.
