Ezt az ajánlót nemcsak azért írom, hogy biztassalak titeket arra, hogy az évad második felében még próbáljatok néhány MET-vetítésre eljutni, hanem azért is, mert csak lesz még alkalom Az órák megtekintésére is, hátha meg fogják osztani a felvételt később, és akkor ezt az ajánlót majd újra tudom hasznosítani.
Hosszan hezitáltam, hogy ugyan mennyire kell ajánló a MET-közvetítéseknek, amelyek tapasztalataim szerint elég jól el vannak adva, bár ahhoz, hogy a Fesztivál Színházban és a Müpa Előadótermében is minden széken üljenek, mégis kell egy Traviáta, vagy egy ehhez mérhetően híres opera, nagy nevekkel.
Ebből nemcsak arra lehet következtetni, hogy a közönség nem szívesen kockáztat (legyen szó régizenéről, Cherubini Médeia c. darabjáról, vagy kortársról), de talán arról is, hogy hiába van ez a program élőben, jó hangminőséget hallunk, de az „itt és most” élménye mégsem egészen valósul meg.
Éppen ezért, a sok éve futó MET-programból én is csak keveset láttam, jellemzően az élőben is látható színészeket szoktam választani. Idén kicsit többet, és leginkább azért, mert többre meghívtak. (Az említett Médeia egészen csodálatos volt, a szerző iránt is felkeltette az érdeklődésemet, és éppen jókor, a Haydneum Őszi Fesztiválja előtt, amelyet teljes egészében végig is követtem.)
A MET teljes évi programjából a legkíváncsibb mégis erre az operára voltam, meggyőzött azonnal a Müpa alábbi leírása:
„Kezdetben volt Michael Cunningham Pulitzer-díjjal jutalmazott 1998-as regénye, amelyből 2002-ben Stephen Daldry készített filmet, többek közt Meryl Streep és az alakításával az Oscar-díjat is elnyerő Nicole Kidman főszereplésével. A több idősíkban játszódó műből most Kevin Puts komponált operát, amelynek színpadi világpremierjére a Metben kerül sor: Yannick Nézet-Séguin főzeneigazgatói vezényletével, Phelim McDermott rendezésében, Renée Fleming, Joyce DiDonato és Kelli O'Hara középpontba állításával.”
Ezt a filmet nemcsak nagyon szerettem, de komoly hatással volt a következő 4-5 évemre is: utána elkezdtem Meryl Streep filmjeit NAPONTA nézni (tekintve, hogy sokkal kevesebbet tudtam az akkor még meglehetősen apró lánykáim miatt színházba eljutni). Az órák az egyik kedvencem maradt, így nyilván magas elvárásokkal érkeztem a Müpa vetítésére ezen a szombat estén.
Összességében elmondhatom, hogy várakozáson felül sikerültnek éreztem az opera megvalósítását.
Az opera műfajának köszönhetően a filmnél is alkalmasabban meg tudta oldani, hogy a történet három cselekményszála sokszor jelenjen meg egyidejűleg – semmi akadálya nem volt annak, hogy a különböző idősíkok szereplői egyszerre legyenek jelen a színpadon, és együtt énekeljenek. A rendező elérte, hogy mindig történjen valami, nem voltak üresjáratok, és azt sem éreztem (amit néhány operában gyakran), hogy a cselekmény leragadt volna egy ponton, és unalmassá vált volna. (Manapság annyira megszoktuk a sok impulzust, hogy a régi operák hosszú áriáit, amelyek sok ismétlődést is tartalmaznak, nem bírjuk jól elviselni.)
Adott a folyamatos pörgés, maga az élet, amelyet mindhárom idősík egy-egy szereplője nagyon rosszul tűr.
A filmhez hasonlóan most is találtak három óriási énekesnőt, akik által a három szál közel azonos fontosságot kap, és nehéz lenne most is megmondani, hogy melyiküknek állt a legjobban a szerep.
A MET-től megszokott módon ez is nagyon látványos előadás, és minden egyes kisebb szerepben is kitűnő énekeseket hallhattunk, akik ráadásul erős színészi jelenléttel is rendelkeznek. Néha a látványt soknak találom, különösen akkor, ha más színházakhoz viszonyítok, irreálisan pompázatosak ezek a produkciók, néha hatásvadászok is (a Médeia vége esetén már nem tudtam szeretni a naturalisztikusan bemutatott vérfürdőt), de Az órák esetén úgy érzem, hogy nem vitték a látványelemeket túlzásba, és a történet drámaisága maradt a lényeges, a három, beilleszkedésre képtelen, szenvedő emberrel a középpontban.
Aki lemaradt, még választhatja a januári Fedórát, vagy később még további hat operát, köztük a nagyon sokat játszott Don Giovannit vagy a Varázsfuvolát.
Én várom vissza Az órákat, remélem, hogy nemsokára az „on demand” szolgáltatás keretében elérhető lesz hamarosan, de addig is azoknak, akik most azonnal akarják, ezt a korábbi előadásról készült youtube-felvételt be tudom linkelni.
Amíg eljön a következő közvetítés (január 14-én a Fedora), ajánlani tudom a Müpa élő koncertjeit, pl. a december 23-i Bach-kantátákat, amelyekre már most készülök...
Ps. A fotókat a MET Fb-oldaláról használtam fel.
