Mezei néző

A múlt hetem végig az improvizációról szólt, hirtelen döntésből néztem meg két újdonság mellett három rövidebb vagy hosszabb ideig halogatott előadást is, amelyekre érdemes is volt készülni. Közéjük tartozott a Krabat is, amelyikre éppen éjfélkor váltottam jegyet, és ez a gesztus – mint kiderült – ehhez az előadáshoz különösen passzolt.

Figyelem: Otfried Preussler ifjúsági regényéből készült előadás 12+-os korhatárral rendelkezik, a színház fenntartja a jogot a gyerekek életkorának ellenőrzésére. Felső korhatár viszont nincs… A színlap leírása pontos tájékoztatást ad a történetről, hogyan kezdett inaskodni Krabat a Fekete malomban, ahol fekete mágiát tanult, milyen előnyei és milyen csapdái vannak ennek. Aki ezt elolvassa, az tudni fogja, hogy mire ül be.

Az előadáshoz készült egy SZÍNHÁZI TÁRSASJÁTÉK is, amelyről a bejegyzés végén néhány információt leírok kommentben - ezt már ki is próbálhattam, köszönöm az alkotók meghívását! 

Bartha Bendegúz (Krabat) - Teszárek Csaba (Narrátor) - Hannus Zoltán (Mester) - Krabat elszegődik a Fekete Malomba

Ahogy a h.ml.t cím előre jelzi is: Budaörsön modernizált és erősen húzott Hamlet-verzió készült. (Akinek első ránézésre a HTML jut eszébe, ahogy egy kedves ismerősömnek, az nyilván a színlap elolvasása után csak rájön, hogy mégsem egy weboldalak készítéséhez kifejlesztett leíró nyelvről szól az előadás.)

A színház azt adja, amit a címben ígér és végig leköti azt a nézőt is, akinek akár számos Hamlet-előadással is volt dolga. Szerethető és elgondolkodtató előadás – néhány (szerintem három) színésznek pedig kiemelten jó lehetőséget ad.

Hamlet: Fröhlich Kristóf

Ez a mai előadás az Orlai Produkció új vígjátékának harmadik nyilvános estéje volt, és egyben az első, amelyet nem a sajtó és a szakma, hanem mezei nézők töltöttek meg egészen. Tele volt, hasznosnak éreztem, igazán drukkolok, hogy hosszan menjen, és mindig minden székre jusson néző.

Az előadást reklámozó posztokat és egyes kommenteket olvasva látom, hogy maguk a művészek elsősorban középkorú pároknak, húsz évnél régebben házasoknak javasolnák, sőt a női főszereplő kifejezetten a negyvenes, feleségüket éppen elhagyni készülő férfiaknak ajánlaná. Ezt a kört én feltétlenül tágítanám, mert ez a tanmese-vígjáték megelőzésnek sem utolsó. Hátha néhányan végre felfogják, hogy az emberi kapcsolatokat is gondozni kell, energiabefektetés nélkül semmi nem marad életben. Éppen ismerkedési fázisban lévő pároknak különösen jó ötlet ezt megnézni, megbeszélni, hogy nagyobb eredményességgel kerülhessék el a rájuk is leselkedő csapdákat. A működő kapcsolat titka a sok beszélgetés, jó kommunikáció – Paczolay Béla rendezésében Szinetár Dóra, Pataki Ferenc, Péterfy Bori, Cseh Judit, Adorjáni Bálint és Bíró Panna Dominika mindent megtesz, hogy ezt megértesse velünk – esténként a Belvárosi Színházban 500 ember kap erre esélyt. Köszönet érte!

(Ez az előadás nemcsak hasznos, még szórakoztató is – az sem fog unatkozni, aki biztos abban, hogy jól szeret és nem kell fejlődnie.)

Pataki Ferenc és Szinetár Dóra - Pető Kata jelmezeiben, Zöldy Z Gergely díszletében

Már február óta készültünk erre a Három nővér-re, és most vasárnap végül sikerült is megnéznünk. Várakozáson felül jó élménnyé vált, így mindenkinek szívesen ajánlom, ezért érdemes akár a Budapestről (vagy egyéb helyszínről) is Kecskemétre utazni. Még vannak előadások áprilisban és májusban is, délután is, sőt májusra még jegy is kapható, ha nem is sok. A színház nincs messze a vasútállomástól, a város központja is kellemes, minden tényező együtt szerencsésen kompenzálja a megtett plusz kilométereket.

Zsigmond Emőke - Szabó Dorottya - Bori Réka azaz Mása - Irina és Olga

Kedden reggel megakadtam a Játékszín Facebook-posztját nézve, amelyen ott szerepelt a TELTHÁZ felirat, mégpedig Nagy Sándor képével, akit vasárnap este Kecskeméten Versinyin szerepében láttam a Három nővér-ben. (Ajánló már szinte kész, még lesznek újabb előadások is!) Kíváncsi lettem, hogy milyen előadásban játszik, mivel először nem fogtam fel, hogy a TELTHÁZ maga a cím. (Köztudott, hogy a Játékszínben minden előadás teltházzal megy, nem értettem, hogy minek ezt ki is írni.)

Ez volt az első reakcióm, amelyből kiindulva nem zárnám ki, hogy a „Játékszín Teltház” megjelölés másokat is félrevezethet. Miután a bemutató óta már eltelt másfél év, a színház törzsközönségére ez nyilván nem vonatkozik, és a nézőteret rendre megtölti a színész egyszemélyes bravúrelőadása, amelyben negyven (!) szerepet játszik el.

Aki közel két órán át szeretne egy lendületesen pörgő magánszámot nézni, annak nem kell tovább keresnie.

Somorjai Réka darabját a Staféta program keretében valósították meg, amely a korábbi évek tapasztalata alapján most már egyben fémjelnek is számít: a támogatott előadások érdemesek a figyelemre.

Aki erre gondolva, vagy a szereposztás alapján választja a BOJZ-t, nem is tévedhet, és az sem, aki a színlap ajánlóját olvasva előre sejti, hogy nem felhőtlen szórakozásra fizet be.

A három fiú: Urbán Richárd, Erdős Lili, Berta Csongor

Igen, ez az előadás nagyon hasznos és még szórakoztató is, 27 évnyi tanítási tapasztalat alapján azt mondanám, hogy elég jól el is találja a megcélzott korosztályt: hetediktől fölfelé lenne érdemes rá osztályokat vinni (akár tizedikeseket is). Persze üdítő élmény volt ez diákok nélkül is, egy kibővített ebédszünetben oda-visszarohanva; örültem, hogy láttam, hogy milyen jó előadásokat készítenek a mai fiataloknak és még mindig akadnak tanárok, akik színházba is elviszik a tanítványaikat.

A Kék órák 80 perces, utána – kérésre – egy résztvevő osztálynak drámapedagógiai feldolgozó foglalkozást is tartanak, amely különösen fontos része lehet az élménynek.

Egy percig nem volt kétséges, hogy számomra kihagyhatatlan ez a produkció, bár mindenféle szövődmények miatt végül a tegnapi, nyolcadik alkalomra jutottam csak el. A vágy villamosá-t nemcsak azoknak ajánlom, akik Tenessee Williams darabjait szeretik, vagy a címszerepet játszó Takács Katira kíváncsiak. Megrázó, szép és gondolatgazdag előadás, amely ugyan semmiképp nem sorolható a könnyű szórakozás kategóriájába, viszont cserébe az emlékét még éveken át hurcolni fogjuk magunkkal.

Legközelebb április 12-én látható, még vannak rá jegyek is.

Még mindig nehezen hiszem el, de a múlt héten két évtizednél hosszabb kihagyás után ismét eljutottam Nyíregyházára egy debreceni koncert és a miskolci Kékszakállú megtekintése után, "ha egyszer már úgyis a közelben voltam". A kilencvenes évek végén többször megfordultam a Móricz Zsigmond Színházban, éppen Verebes István igazgatói korszakában (1993-98), aki most visszatért, hogy ezt a Macskajáték-ot megrendezze. Az előadást viszont nem Ács Zoltán világosította, ahogy azokat a régieket, hanem már a fia…

A gyorsan eltelő idő, az emlékek és az általuk kiváltott nosztalgia főszerepet kap Örkény István tragikomédiájában is, amelyben ugyanarra az eseményre sokféleképpen gondolnak vissza.

Nyomhagyó ajánló következik erről az estéről, a sorozat negyedik előadásáról, amelyet várhatóan még hat fog követni. Legközelebb április 5-én, 6-án és 30-án játsszák (ezekre az alkalmakra a kezdés előtt közvetlenül pótjegy váltható, amellyel a fennmaradó helyekre lehet leülni – március 28-án én is így láthattam az előadást), a májusi két időpontra (4,11) viszont még kaphatóak helyreszólóak is. A Kamara nem nagy, bárhonnan jól lehet látni, és ezért az előadásért érdemes akár messzebbről is Nyíregyházára utazni.

Gondosan válogatott, ritkán játszott darabokból álló programot mutatott be nagyhét keddjén a Kodály Filharmónia a debreceni Kölcsey Központban. A koncertet a Bartók Rádió rögzítette, így ezt a nyomhagyót a későbbi visszahallgatás reményében írom AJÁNLÓnak. A Mezei néző Facebook-oldalon megosztom majd. (A műsorok az adást követő 30 napig meghallgatóak a mediaklikk.hu-n.) Addig, akinek kedve támad ezekhez a művekhez, keresgélhet a YouTube-on, ahogy én is tettem a hangverseny előtti hetekben. 

KÖZVETÍTÉS időpontja: 2024.05.13. 13:57 - Bartók Rádió (Fauré és Poulenc művét adták le, Verdiét nem - majd nyilván egy másik összeállításban.)