Mezei néző

A sorozat második felébe érve megint bevillan a „minden mindennel összefügg” érzete, és az, hogy egymást erősítik a szoros egymásutánban megnézett előadások. Ez most a legtöbbtől eltérően nem hosszan halogatott alkalom volt, hanem az Akár Akárkihez hasonlóan egy teltházas premier. Lábán…

Nem véletlen, hogy ezt a Rilke regényt eddig senki nem álmodta színpadra, hiszen nem emlékeztet a hagyományos színdarabokra, amelyek rendelkeznek egy jól követhető cselekménnyel, konfliktussal. Ez nem az. Lábán Katalin átiratában és rendezésében az élet nagy kérdései említődnek egy hosszú monológ…

Szombaton láttam Ficzere Béla pacalos előadását, de mivel nem jegyzeteltem, nem tudnám az összes újdonságot felsorolni, amit ezen az estén tőle tudtam meg az étel kapcsán. A kellemes hangulat maradt meg, illetve az a késztetés, hogy rendeljek egy adag pacalt. (Az előadás közben talán még azoknak is…

Az Art-Szintér produkciója Vass György rendezésében pontosan olyan Molnár Ferenc előadás lett, amilyet a szerző kedvelői (sőt feltehetően a jogtulajdonosok is) nézni szeretnének. Független a kőszínházaktól, de nem „alternatív jellegű”. A szereplők viszonyait pontosan elemzi a rendező Bártfay Rita…

Arra kell vágyakoznunk, amink van, és akkor járunk jól, ha ez sikerül is – ez az egyik fontos üzenete a Junion Színház, a Neptun Brigád és az RS9 közös produkciójának, amelyik kellemes kikapcsolódást adhat a kamaraelőadások kedvelőinek. Mivel januári bemutató volt, így jelen esetben annak is tudok…

Ugyan túl vagyok már biztosan 3500 előadás megtekintésén, de ahogy végignéztem a táblázatomat, ez mindössze a harmadik eset, hogy Szilveszter napján színházba mentem. 1991-ben nagyon készültem rá, a Játékszínben néztem a Mandragórát, amely különösebben nem kötött le, de Margitai Ágira a mai napig…

A legtöbb néző szeretne olyan előadást látni, amely happy enddel végződik, de ha nem, legalább valamiféle kölcsönös szerelmet, idillt (legalább időlegesen), ha ez a hétköznapok olyan ritka, de a színház még sem csinál mást, csak tükröt tart nekünk, szembesít a kellemetlen valósággal, és néha…

Február végi bemutatót pótoltam ma az RS9-ben, amelyet eddig havonta kitűztem, de mindig akadályba ütközött. Jó, hogy most végre sikerült - egyértelműen az én előadásom volt, én pontosan az ilyen intim térben és minimális kellékekkel játszódó, színészközpontú előadásokat kedvelem. Ami azt illeti,…

Ibsen utolsó, talán nem véletlenül nagyon keveset játszott művének "drámai epilógus három felvonásban" az alcíme. (A színházi adattár eddig egyetlen 1994-es szolnoki előadást tart számon mindössze.) Az RS9 Stúdiószínház részére Kúnos László fordítását Abody Rita dramaturg egy másfél órányira…