Nem véletlen, hogy ezt a Rilke regényt eddig senki nem álmodta színpadra, hiszen nem emlékeztet a hagyományos színdarabokra, amelyek rendelkeznek egy jól követhető cselekménnyel, konfliktussal. Ez nem az.
Lábán Katalin átiratában és rendezésében az élet nagy kérdései említődnek egy hosszú monológ formájában, amelyet meg-megtör néhány vízióra emlékeztető jelenet. (Megtörtént események emlékképei, vagy csak a képzelet műve? – akármelyik lehet.)
A nyolcvan perc alatt számos tételmondat hangzik el, amelyikről még hosszan lehetne gondolkodni, de haladunk tovább, és jön is a következő. Ebből a szempontból az előadás nagyon emlékeztet az életre is…
Kassai László - Kókai János - Nagy Ferenc
Rilke író-főszereplője egyszerre próbál élni, eközben magát megfigyeli és a reflexióit igyekszik folyamatosan le is jegyezni. Ez a folyamatos önmegfigyelés az előadás központi eleme, és Kókai János Malte szerepében imponál nekünk. Ugyan nagyon régen volt az eredeti bemutató (2020. decemberében volt a zártkörű), és csak idén januártól játssza a színház a darabot havi egy-két alkalommal, úgy mondja el ezt a hosszú szövegfolyamot, mintha éppen akkor ötlenének fel benne a gondolatok.
Az előadás többi színésze – Álmosd Phaedra, Kadlót Zsófi, Nagy Ferenc és Kassai László - akikhez más előadások számos főszerepét köthetjük, jelentősen könnyebb helyzetben van: mozgással és csak egy-egy közbevetett mondattal vesznek részt a szépen megkomponált képekben, és elősegítik, hogy az előadás különleges atmoszférája létrejöhessen. A látszólag könnyebb helyzet viszont több művészi alázatot kíván meg részükről, ez mégis a Maltét megszemélyesítő kollégájuk jutalomjátéka.
A hangulat létrejöttét hang és fényeffektusokkal is elősegíti Csáki Rita, Makray Gábor és Koleszár Bazil Péter – a hangkulissza és a fekete tónusú előadást itt-ott megvilágító fények segítenek abban, hogy valóban figyelni tudjunk a Kókai János által elmondott felismerésekre.
Az, hogy ennek az elvont szövegnek mekkora a célközönsége, már egy másik kérdés. Valóban tele van az előadás továbbgondolásra érdemes mondatokkal, hosszú távú hatást fejt ki (négy napja láttam, és még intenzíven foglalkoztat, sőt hamarosan a regényt is el szeretném olvasni, amelyik eddig nekem kimaradt - ezt hívom "kapszulás előadásnak"), de ez mégis csak egy szűk rétegnek való produkció. A létrehozása a színház részéről egyértelmű luxusnak tűnik (nem azt játsszák, ami könnyen eladhatónak tűnik, hanem azt, ami őket foglalkoztatja), és emiatt is könnyen tudtam velük azonosulni. (Azt, hogy milyen előadás kell az embereknek igazán, annyira mégsem könnyű eltalálni - számos jó minőségű előadás megy félházzal - ezt látva, talán egyszerűbb, ha mindenki vállalja a kockázatot és olyan színházat csinál, amilyet ő maga szeretne...)
Aki kikapcsolódást és felhőtlen(ebb), ámde tartalmas szórakozást, sok nevetést is vár egy színházi estétől, annak az RS9-ben inkább célszerű a Junion Színház és Neptun Brigád könnyen befogadható előadásait választania (lsd. Minden jót Elling, a Bankhitel, De mi lett a nővel?, A pacal ideje).
A „Malte Laurids Brigge feljegyzései” kifejezetten a költészet és a filozófia kedvelőinek való, akik esetleg épp a felszínesen szórakoztató színházi előadások elől menekülnek a kisebb, alternatív műhelyek pincéibe, gondolkodni szeretnének egy előadás kapcsán, vagy egyszerűen csak más színészeket nézni egy más hangulatú és jellegű produkcióban, mint amihez szokva vannak.
Ez az előadás is hozzásegít, hogy kis időre kilépjünk az életünkből, csak másként. Arra késztet, hogy minket, akik „az élet felszínén ragadtunk”, hogy egy picit áthelyezzük a nézőpontunkat, és a szokásostól eltérő kérdéseket tegyünk fel magunknak. És talán kicsit segít abban is, hogy belenyugodjunk, hogy az életünkből olyan sok minden kimaradt. Lehet, hogy nem is olyan lényeges mindez, és tényleg ami van, annak kellene örülni.
P.s.Az előadás elkészülte idején még nem bírt különösebb jelentőséggel, hogy Görgey Gábor fordította az eredeti regényt. Az író közben meghalt, mégpedig éppen az előző napon, mint ahogy az RS9-ben ezt az előadást láttam.
Ps.2. A fotókat az RS9 facebook-bejegyzéseiből használtam fel, Veres Ildikó készítette őket.
PS.3. 2022.04.24.
Közben elkezdtem olvasni a regényt és most már meg tudom állapítani, hogy NAGYON ÜTŐS az átdolgozás, sokkal jobban hat, mint a regény, koncentráltabb lett.