Mezei néző

Igazából egyszerűbb lenne nem írni semmit, de bevállalom a helyzetet, mivel annyira látszik, hogy az előadás létrehozásába rengeteg energiát beletettek az alkotók. Mindenhogyan megérdemel egy nyomhagyó bejegyzést, SŐT mégis (kicsit felemás) ajánlót, mert tudom, hogy van az a közönségréteg (a…

Az Orlai produkció egy újabb film-adaptációval állt elő a szentendrei előadások után most már törzshelyén a Belvárosi Színházban, amely részben arra épít, hogy a nézők számára vonzó lesz az ismert történet, és persze a színészi játék. Mivel nem ismerem a filmet, engem csak a szereposztás miatt…

Amikor megláttam a Centrál évkönyvében Ödön von Horváth darabját az idei bemutatók között, azonnal az ugrott be, hogy ez nem a színház megszokott profiljába vágó előadás, ezt leginkább az ún. "művészszínházak" szokták elővenni, és ha valaki ránéz a szinhaziadattar.hu-n a korábbi 12 nyilvántartott…

Lehet, hogy van akinek ez túl naiv nézőt mutat, de én tényleg alapvetően azért járok színházba, sőt azt várom irodalmi alkotásoktól is, hogy hozzászóljanak az életemhez, sőt néhány dilemmámat eldöntsék. A ma esti Jeanne d'Arc, Hegymegi Máté rendezése számos erénye mellett hozta ezt is, a főszereplő…

A Szkénének szeptemberre a Háy-bemutató után még egy másik is befért, mégpedig a Woyzeck, amely annak ellenére relatíve népszerű (eddig 23 bemutatót tartott nyilván a színházi adattár), hogy az emberi szenvedés milyen feneketlen mélységeit tárja fel. Most is azonnal elfogytak az októberi jegyek, még…

Nagyon az évad végén, a nyolcadik előadást – az idei utolsót – sikerült elcsípni az Ürgékből. A szöveget valódi emberek valódi történeteiből állította össze Török Tamara dramaturg és Pelsőczy Réka rendező, és - valószínűleg óriási munkával -  teremtettek egy színházi előadásnyi anyagot a semmiből.…

Kilencven perc szünet nélkül – ennyi idő kell Ibsen viszonylag ritkán játszott drámájára a Centrál Kisszínpadán, ahol Alföldi Róbert rendezésében nézhető Básti Juli szinte az első perctől az utolsóig.

Legutóbb öt éve ugyancsak januárban, a Radnóti főpróbáján találkoztam a Holt lelkekkel, éppen három héttel azelőtt, hogy a blogra váltottam volna a zártkörű hírlevél formáról. (Mivel visszamenőleg 2012 januárig feltettem a blogra ezeket a korábbi írásokat is, ennek is nyoma van még.) Dankó István…

Áprilisi bemutató volt Pelsőczy Réka rendezése, aki Lermontov 1835-ben írt verses drámáját vette elő igazán fiatal színészekkel a Latinovits Színházban. Áprily fordítása és a versek miatt érezhető, hogy nem új a szöveg, ugyanakkor Kálmán Eszter díszlete, és Michac Gábor jelmezei világosan tükrözik…

A szokásos klisének tűnő mondattal kell kezdenem megint: pótszékes teltház volt a Belvárosi Színházban ma is. Ez eddig semmi extra, ahányszor bementem, ez volt a helyzet korábban is, DE most annyi a hajszálnyi különbség, hogy a színház jellemzően a szórakoztatást IS felajánló repertoárjába kevéssé…