Mezei néző

Tizenegy előadás:

Nyolc előadás:

Sokkal valószínűtlenebb helyzet ez a reggel ötös blogírás, mint az, hogy éppen a két leghíresebb Shakespeare-történet átdolgozását néztem meg két egymást követő napon, tegnap és tegnapelőtt. Ha előszedem a táblázatomat (a színházi „múltamat”), ez volt a 22. Hamletem és a 9. Rómeóm. Ez a két szám mégsem fejezi ki a darabokhoz fűződő viszonyomat, mivel a Hamlet az egyik abszolút kedvencem, amelyből diákokkal is készítettünk háromszor is előadást, még egy olasz nyelvűt is, és mivel a Rómeó és Júliától viszont kifejezetten idegenkedek, a reális inkább a tízszeres szorzó lenne a két előadásszám között. Mondhatjuk úgy is, a Hamlet minden változatában és minden körülmények között érdekel, a Rómeóhoz viszont nagyon izgalmas szereposztás kell, hogy elvonszoljam magam rá. Most is a fellépők miatt voltam jelen.

A Jurányi Inkubátorházban játszott H@Hamletről és a Zeneakadémián bemutatott Berlioz-féle Rómeó és Júliáról lesz szó e következő két bejegyzésben, mindkettőben közös az, hogy a Shakespeare által megírt történeteket alapul veszi, de továbblép. Az időrendi sorrendet felborítva kezdem a tegnap esti koncerttel, amelyen Kovács János vezette a Magyar Rádió Ének- és Zenekarát, és külön bejegyzés jön a Hamletről nemsokára.

Tizenkét előadás, azon kívül, hogy az Erkelben a Bohémélet 2.0 premierje lesz. Sok év után januárban láttam ezt az operát, kicsit sűrűnek tűnik nekem is, hogy egy hónap után újra megnézem, de ilyen a műsor, most is a szereplőkre vagyok kíváncsi elsősorban.

Ma kivételesen a megjelenés napján a Jurányiban, ahol H@Hamlet-et néztem, hozzájutottam a Fidelio márciusi programfüzetéhez, így most viszonylag gyorsan készen lehetek az ajánlómmal. Persze, ez csak viszonylagos, a színházak már két hónapra előre terveznek, így akit egy bizonyos pesti színház műsora érdekel, többnyire a honlapon tájékozódva már jó régen tudhatja ezt, sőt van amire a jegyek is régen elfogytak. Én maradok továbbra is a szokásos rutinomnál, a nyomtatott műsor megjelenésekor készítem el a saját táblázatomat és ezt az ajánlót is. (Következő: márc.22.)

Rövid megemlékezés következik a Rózsavölgyi Szalon egyik újabb bemutatójáról, amelyiket ma este néztem meg. Mark St. Germain ha bárkinek ismerős, akkor Az utolsó óra című darabjáról, amelyik éppen három éve megy nagy sikerrel Jordán Tamás és Alföldi Róbert szereplésével. Én ezt különösen számon tartom, mert erről írtam meg a legelső blog-bejegyzésemet, amelyet azóta 1100+ követett. Emiatt is voltam kíváncsi a szerzőnek erre az újabb művére.

Tizenegy előadás:

Hét előadás:

Néha nagyon gyorsan megvalósul az, amit kíván az ember. A csütörtök esti Napraforgó után érdekelt, hogy milyen más előadásai vannak Pass Andreának és erre már most vasárnap ott volt a Jurányi műsorán a tavaly márciusban bemutatott „Újvilág”, amely eddig elkerülte a figyelmemet, annak ellenére, hogy valóban hibátlan a szereposztás – különösebben ezt nem is kell ragozni, elég ha felsorolom a közreműködőket: Szamosi Zsófia, Sztarenki Dóra, Kovács Lehel, Porogi Ádám és Hajduk Károly az, akiket ezúttal a darab írója rendez is. Ez olyan névsor, akikkel bármilyen előadásban kíváncsi lennék.

Tavaly április bemutató volt a Színművészeti Egyetem Nádasdy termében Szilágyi Bálint rendezése, aki egyben fordítóként is jegyzi Jens Raschke gyerekdarabját, amely egy színésznőre íródott. Azóta havi 1-2 alkalommal nézhető, de nekem csak ma délután fért bele a programomba, így most már szinte kizárólag mezei nézőkből (és számos gyerekből) álló közönséggel együtt láthattam ezt a 75 perces monodrámát.