Mezei néző

Tavaly április bemutató volt a Színművészeti Egyetem Nádasdy termében Szilágyi Bálint rendezése, aki egyben fordítóként is jegyzi Jens Raschke gyerekdarabját, amely egy színésznőre íródott. Azóta havi 1-2 alkalommal nézhető, de nekem csak ma délután fért bele a programomba, így most már szinte kizárólag mezei nézőkből (és számos gyerekből) álló közönséggel együtt láthattam ezt a 75 perces monodrámát.

A Figarót idén öt alkalomra az Erkelbe helyezték át és csak egyszer lesz az Operaházban (febr. 28.). Ez néhány változást jelent mindössze, nincs járás a nézőtéren keresztül, de ez nem okoz hiányérzetet.

Ha jól számolom, nekem ezt volt a 43. Figaróm, és a 20+. , amelyiket éppen Galgóczy Judit rendezésében néztem. Ilyenkor derül ki, hogy a koncepción kívül sok múlik azon is, hogy egy sorozat hányadik estéjéről van szó (ez most a legelső volt, így néhány újonnan beállónak főpróbaként működött nyilván), másrészt a konkrét szereposztáson is, hiszen minden esetben megváltoznak az erővonalak. Milyen benyomásaim alakultak ki ezen a február 12-i estén?

Most kénytelen vagyok megvalósítani a régi tervemet, hogy ezen túl röviden és velősen igyekszem megnyilvánulni egy-egy előadásról. Az ok nagyon egyszerű: szerdán megnéztem Szilágyi Bálint vizsgaelőadását, de mégsem érzem azt, hogy egyéb személyes bajaimat, amelyek ezt a napomat megviselték, ez az előadás le tudta volna győzni. Lehet, hogy erre más előadás sem lett volna képes, de éppen emiatt nem hibáztathatom a negyedéves bábrendező szakos hallgatót.

Az idén eddig megtekintett 127 előadásból nem volt öt, amelyik mélyebben hatott volna rám, mint éppen ez, bár ez egészen váratlanul ért, és része lehetett személyes körülményeken kívül annak, hogy ezúttal sikerült elvárások nélkül beülni a nézőtérre annak ellenére, hogy a színlapon Petrik Andrea, Pető Kata, Sztarenki Dóra és Hajduk Károly neve is szerepelt.

A hétfők idén kifejezetten jól alakultak, hatból ötöt töltöttem színházban és kivétel nélkül a hetem legjobb élményei voltak éppen ezek az előadások. Ezen a hétfőn kicsin múlt, hogy nem blogírással telt színház helyett. Egy hajszolt nap után kis reménykedéssel néztem rá a műsorra, hogy hátha nem hétkor, hanem nyolckor lesz az előadás, mert akkor esélyem lenne még pihenni is. 17.24-kor történt mindez, és ekkor ébredtem rá, hogy a meghirdetett időponthoz képest még előrejött egy órával a kezdés, tehát HATkor lesz. Mivel egy négy órás kortárs operettről van szó, teljesen indokolt ez a korai indítás, mindenkit, aki nem jön tovább csak buzdítani tudok, hogy a márciusi két előadás valamelyikére viszont próbáljon bejutni és arra is, hogy tartsa észben a hatos kezdést.

Kilenc előadás:

Hét előadás:

Éppen ezen a napon van a blog 3. születésnapja és ma is játsszák Az utolsó órát a Rózsavölgyi Szalonban (18h, 21h), amellyel minden kezdetét vette. Bár valószínűleg nem fog hozzá eljutni, de most is megköszönöm az inspirációt és a biztatást Magács Lászlónak, az Átrium igazgatójának, akin sok múlt. Az utolsó órán kívül további 13 előadást ajánlok e vasárnapra:

Tizenhárom előadás, ha leszámítom az Erkel Színház Leánder és Lenszirom előadását, amely ezen a hétvégén mindkét délelőtt 11-től lesz az Erkel Színházban, az eredeti szereposztással. DE nem számítom le, a papírforma szerint arra megyek megint. Jóból nem árt meg a sok. Aki egyszer sem látta, merengjen el azon, hogy hányszor adódik lehetőség egy kortárs meseopera megtekintésére, igazán jó szereposztással, igazán gyönyörű királykisasszonnyal, szerelmes kobolddal, miegyébbel. Én várom ezt a szombatot, részben emiatt.

Az Erkelben ezen az estén elindul a Figaro-sorozat. Ezen kívül hat előadás: