Mezei néző

Znajkay Zsófia szokatlan című („A”) darabjának negyedik előadásán jártam a MU Színházban, és szívesen és feltétlenül ajánlom.

Azóta sorra maradtak el az általam egy hónapra előre betervezett előadások (négy egy héten belül!), és nagyon remélem, hogy most, amikor már az a meglepő, ha valami a tervek szerint rendben lemegy, mindenki más is átérzi annak a nagyszerűségét, hogy egyáltalán színházban lehetünk. Mert muszáj értékelni, és erősen örülni, hogy abból a csapatból, amelyik minket is érdekel, mindenki jól van pont azon a napon, amikor menni akartunk, és az előadás megtörténhetett. Erre is tanít minket a covid - ne vegyünk mindent olyan magától értetődőnek. A színház a jelenről szól, törékeny, eleve jellemzi a kiszámíthatatlanság, saját nézői állapotunk is erősen meghatározza az élményt, és most ezt minden korábbinál erősebben tapasztaljuk meg.

Kurta Niké és "Apu"  ( Jókúti György fotója)

Most már kiteszem ennek a kedd estének a krónikáját, ugyan csak két képet találtam hozzá, de majd idővel kibővítem újabbakkal, ha lesznek.

Közel két éve volt a Mady Baby bemutatója, amelyről a színlap leírása alapján is biztosra vehető, hogy nem jelent majd könnyen emészthető kikapcsolódást nézőinek. Nem árulnak zsákbamacskát, tudható, hogy masszív tragédiával kell majd szembenéznünk. A színházi nézők többsége (a jelenlegi jegytérképekből is) láthatóan valami szórakoztató, laza darabot keres, esetleg némi társadalomkritikai felhanggal, de igazán durva előadást kevesen szeretnének. (Nemrég valaki „sírva röhögőset” keresett egy csoportban – ilyen kategória is van – ez pont nem az.)

Ezt az elméletemet a tegnapi „Dead Man Walking” is igazolta az Eiffelben – pontosabban a több, mint 250 üresen maradt szék az egyébként katartikus előadáson. (Lesz még egy belőle, jövő vasárnap - határozottan ajánlom.)

Nekem viszont most egy újabb durva, ámde annál emlékezetesebb élmény jutott, és meg is írtam erről az AJÁNLÓmat azonnal, aki érzi magában az erőt, az jól jár, ha nem hagyja ki.

Ez egy szép előadás, a nézőt azonnal megfogja a költői nyelv és a hozzá illő „költői színház”. Mesét hallunk három remek színésztől, amelynek van áthallásos jelentése és az elmesélés formanyelve nagyon elüt a szokványtól. Megfelel a „családi verses-zenés mesejáték” megjelölésnek.

A következő előadás február 6-án nézhető, jegyek még a 6Szín oldalán kaphatóak rá.

Szádeli fest - Illés Dániel

Ennyiben foglalnám össze tömören az ajánlómat, de kifejtem valamivel bővebben is:

Jó helyzetben van az, aki évek óta kedveli a Dinyés Dániel- Göttinger Pál kettős által valóban már fémjelzett operabeavató előadásokat, amelyek a 6Színben évad elejétől teltházzal mennek. A már befejeződött Don Giovanni sorozat után (Szegeden még az van műsoron!), újabb operát kezdtek zenei motívumokra szedni, és ez egy fiatalkori Mozart darab, a Szöktetés a szerájból. (A szerző 24 évesen írta.)

Ha minden jól megy, havonta két estén lehet a karmester, illetve a rendező stand up-ra erősen emlékeztető műsorát megnézni. Érdemes időben kapcsolni, mert már most elkelt a februári jegyek nagyrésze.

Ez a nagy hír, és ennyi is elég azoknak, akik már láttak ilyen műsort. (Én is írtam már nagyon sokról, a teljes Cosí fan tutte sorozatról is, illetve a nyári ördögkatlanos DG-ról.)

Dinyés Dániel

Most ez az újabb krónikaszerűség azokat célozza, akik még sosem voltak, csak fontolgatják, és persze azoknak is jól jöhet, akik valami akadály miatt kihagyták és be szeretnének kapcsolódni előbb-utóbb.

Az utóbbi hetekben többször elhallgattam előadást, nem akartam az AJÁNLÓ blogomat kritikai irányba vinni, nem esik jól a hánytorgatás, annak szeretek nyomot hagyni, ha a mérleg egyértelműen pozitív. Éppen ezért NAGYON NAGY HÁLÁT érzek, amikor egy előadás kapcsán az a benyomásom (azonnal és még két nap távlatából is), hogy EZ REMEK, EZ HIBÁTLAN, EZ PONT ÍGY JÓ, ahogy van, és a legkisebb kompromisszumot sem kell kötnie annak, aki megnézi. Fenntartások nélkül tudom ajánlani.

Maros András darabja Ujj Mészáros Károly rendezése ez az eset. Minden összejött az alkotóknak. Aki alapvetően szereti a színházat, megteheti, hogy ezt megnézi, és mégis kihagyja (és nem azért, mert a vírus miatt úgysem megy sehova), azt csak sajnálni tudom a veszteségért. Ennek az előadásnak be kell robbannia. A második előadás a 6Szín műsorában már megtalálható, február 25-re még vannak is jegyek.

Különösen érdemes lenne erre gimnazistákat vinni, jól el tudnám képzelni az előadást feldolgozó drámafoglalkozással vagy levezető beszélgetéssel lezárva.

Pataki Ferenc - László Lili - Schruff Milán

Elképesztő, hogy egy Csehov előadás végén azzal a kérdéssel kell felállni a nézőtérről, hogy MIÉRT NEM KÉPES VALAKI A TELEFONJÁT VALÓBAN KIKAPCSOLNI, miért nem figyel oda igazán, hogy rendben van-e?

Olyan könnyű felelőtlenül, lazán 50-100-200 vagy még több ember élményét tönkretenni, miközben arra a színháziak rendszerint HAT HETET próbáltak, és még annál is nehezebb volt a háttérfeltételeket megteremteni – egyeztetni a színészeket, előteremteni az anyagi forrást…

Iszonyúan méltatlannak éreztem, hogy egy nagyszerűen kidolgozott, logikusan felépített Narratíva Kollektíva-előadás után MUSZÁJ ezzel kezdenem.

Majdnem mind együtt a gyerekszobában: Kárpáti Pál (háttal), Hajduk Károly, Domokos Zsolt, Barna Lilla, Viktor Balázs, Pető Kata, Kurta Niké, Terhes Sándor és a kiságyban: Ladányi Júlia

„A hatodik napon” jó választás volt arra, hogy 2022 első színházi élménye legyen, pont hat napnyi színházi szünet után január hetedikén. (Ha már a szokásos újévi Teremtést (a Müpában) kihagytam.

Az előadás szünet nélküli, 90 perc hosszúságú, és mi Jánossal nagyon szerettük mindketten. (12-es karika van az előadáson, de ő már 13 éves.)

Mohai Tamás, Járó Zsuzsa, Alberti Zsófia, Karalyos Gábor, Szacsvay László és Mertz Tibor

Részletesebb ajánló:

Most voltam mindössze negyedszer színházban Szilveszter estéjén (1991, 2014, 2018 után), és most is csak azért, mert ez volt a jó időpont, amikorra be tudtam ütemezni.

Nem volt sürgős egy tizedik Szentivánéji megtekintése, mert ugyan valóban ez talán Shakespeare legtöbbet játszott vígjátéka, és nyilván nem véletlenül az, de az „aha” élményem már sokszorosan megvolt. Nekem már korábban sem tűnt annyira laza vígjátéknak, de nyilván lesz, akinek majd éppen ennek az előadásnak a hatására fognak feltárulni a mélyebb rétegei is. Gondolkodni lehet a szerelem forgandóságáról, arról, hogy nem ritkán „méltatlanra” irányul és a kényszerhelyzetekről, amelyeket előidéz… és ebben is nagyon jó a mesterember-jelenet, amely persze a mű legfőbb vonzereje. És persze maga a szereposztás, így „muszáj” volt megnézni.

A tündérek - középen Takács Kati, mint Titánia

A budaörsieknek sikerült nagyon jól kiosztani a darabot, és Fehér Balázs Benő olyan előadást rendezett belőle, amelyiket hosszan repertoáron lehetne tartani, és még sok újabb szilveszteri estén pont ezt elővenni.

Aldo Nikolaj darabja – ahogy a címből is kiderül - három színészre épül, és elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnék élőben látni Benedek Miklóst, Egri Mártát, Gálvölgyi Jánost közel két órán keresztül, egy szünettel. Ezek a nevek magukért beszélnek, nem szorulnak semmilyen ajánlóra, de azért mégis leírom néhány benyomásomat.

A Mezei Néző Fb-oldalára a két ünnep között napi lebontásban már kitettem a legjobb idei színházi emlékeimről az alábbi bejegyzést 11 részletben. Miután eddig minden évről készült ilyen, és visszakereshető, egyben is megőrzöm az összeset ebben az egy posztban.

Ezúttal nem éreztem szükségesnek a megtekintett 157 előadás (ebben a koncertek is szerepelnek) alapján azt, hogy legjobb színészeket jelöljek meg – az itt megemlített minden előadás összes közreműködőjének és háttérmunkásainak köze volt ahhoz, hogy ezek kivételes élmények lehessenek. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS is ez a bejegyzés éppen ezért, nemcsak számvetés.

Spolarics Andrea - Szenivánéji álom (kép a színház FB-oldaláról)

Még a legutolsó estére is jutott kiemelendő élmény – a Budaörsi Latinovits Színház egyetlen általam idén látott előadását, a Szentivánéji álmot is melegen tudom ajánlani, igyekszem gyorsan befejezni a róla szóló bejegyzést.