"Önnön buta vétekikért odavesztek a társak..." - csak ezt tudom magamnak mondani, amikor két nap alatt 2 nagy csapdába sétáltam bele, túlbuzgón, gyanútlanul. Tegnap: Örkény Színház és HOPP Art - csupa nagyszerű produkciók (lsd. Korijolanusz) létrehozóinak melléfogását - nekem annak tűnt, ez az igazság - (Merlin avagy a puszta ország) sikerült a szünetben otthagyni. Pedig a darab jó, de valahogy iszonyat unalmasnak hatott. Lehet persze, hogy bennem van a hiba, nem voltam ráhangolódva és valóban meglehetősen ki voltam merülve, persze ez nem mindig akadályoz meg a műélvezetben. Pedig azt hittem, hogy Tankred Dorst darabja akármilyen előadásban csak érdekes lehet. De nem. És a nagyszerű színészek is mintha csak üresjáratban mozogtak volna.... De fátylat rá, minthogy nem néztem végig, nem illik gyalázni. (Ha végiggondolom, hogy hányan írnak úgy véleményt egy színházról, hogy oda se találnának valószínűleg, akkor persze egy felvonásról is lehetne hosszan lamentálni.)
MA viszont a nagyon jó marketing-tevékenység hatására szavaztam bizalmat Rudolf Péter beharangozott nagy alakításának, Az ígéret földjén-nek. Ez utóbbi ígéret maradt, se nagy alakítás, se jó rendezés (sose találtam volna ki, hogy ez egy Novák Eszter-előadás). Az, hogy odamentem az általam nem ismert darabon kívül főleg a rendező személyének szólt. Novák Eszter előadásait 95%-ban nagyon kedveltem, mindig láttam benne koncepciót, ötleteket, hatalmas szakmai tudást, egyszóval lekötöttek a munkái, ami a leglényegesebb. Lekötöttek attól függetlenül, hogy mekkora közönségsikert értek el. Úgy tűnt, hogy nem az az elsődleges célja, hogy bevonzza a nézőket a színházba, hanem akart valamit mondani. Egyszer egy 3 mondatos magánbeszélgetésben kereken kinyilvánította nekem Eszter, hogy színházba prekoncepció nélkül menni, egészen nyitottan. Ismeretlen darab esetén sokkal egyszerűbb ezt elérni, amikor nincs az embernek se előélménye, se elképzelése a darabról. Könnyebb feltétlenül, mint a 12. Hamletet megnézni, amikor óhatatlanul várunk valamit. Nem tudjuk magunkat az előismeretektől megfosztani. Éppen ezért gondolom sokkal hálásabbnak, ha adódik néha néha egy olyan darab, amelyik egészen új. Emiatt vártam ezt az előadást talán túlságosan is nagy izgatottsággal.
(febr. 21.: Nem kellett volna, az idei évem legnagyobb csalódása ért, ami után majdnem egy teljes hónapig kellett magam pihentetni. Természetesen ebben az is benne lehetett, hogy ez volt az idei 38., előtte is sok olyan előadást láttam, amely nemhogy nem töltött fel, inkább lemerített.)
Magáról az előadásról:
Vannak élő fák benne, amin el lehet töprengeni, mennyi idő múlva fognak kiszáradni. Szépek voltak, de sajnos volt időm ezen a kérdésen gondolkodni menet közben. Az egész szörnyen vontatott volt és kicsike kis szimpátiát sem éreztem a 15 éves lányoknak drogot árusító Rudolf Péter iránt, aki egy lakópark mellett csövezik és a harmadik felvonás végére ledózerolják a lakókocsiját. A másik 13 színész játéka aztán végképp hiteltelen volt, egy fél percig nem hiszem el, hogy ezek egy erdőben lakó csövesek-alkoholisták-drogosok. A két előadást az átérzett irgalmatlan unalmon kívül a díszletbeli lakókocsi megléte köti össze bennem. Ez a mai 3 felvonás volt, fél11-ig tartott és csak azért maradtam, mert életemben nem futottam még meg két előadásról egymás utáni napokon. Volt benne kb 3 percnyi jó rész, esetleg ezt meg merem kockáztatni. Csak Rudolf Péter kifejezett rajongóinak tudom javasolni, olyanoknak, akik most felháborodottan és hitetlenül törlik ki a levelemet. Nekik előfordulhat, hogy tetszik. Azért írok most azonnal, hogy nehogy bedőljetek a kampánynak. Shakespeare-i mélységek? Na jó, erről ennyit. Nem jó a darab sem. Ha valaki megnézné, majd írjon, neki hogy tetszett. Én szóltam mindenesetre, mosom kezeimet.
Ami pedig üdítő kivétel volt: ma délután voltam az Ódry Színpadon egy vizsgaelőadás főpróbáján - Carlo Gozzi 1762-ben Itáliában bemutatott, de itt még sosem játszott darabján, A kígyóasszonyon. Az előadás egyben 85 perc, rengeteg szellemes ötlet és legalább 4 tehetséges, jól instruált színészpalánta volt benne. Török Tamara ötlete volt elővenni, ő is fordítota és Zsámbéki Gábor rendezte. Holnap délután van a bemutató. Erre a jegyek 15oo Ft-ba kerülnek, diákkal ezerért is be lehet jutni. Ezt érdemes. Kevés előadás lesz, most kell előre gondolkodni.
