Gondolkodtam, hogy nektek mennyire van szükségetek egy újabb levélre, de mégis beszámolok A jégről, ami vagy tegnap volt legutószor, vagy felépül Hollósi Frigyes és akkor lesz februárban ismét.
(febr.21. - Éppen két hónap telt el, Hollósi meghalt, de az előadás megy tovább nélküle...)
A magam részéről én azt jól éreztem, hogy nem ilyen előadásokra vágyom, nem siettem el A jég megtekintését. Ha nem kapom a hírt, hogy Hollósi talán most látható utoljára magyar színpadon, mivel áttétes tüdőrákja miatt műtik,
biztos néhány évvel még halasztottam volna az élményt.
Kegyetlen színház a Mundruczóé, egészen más, mint amilyen a Nibelung lakópark idején volt - de látnivaló a kapocs. A magam részéről helyenként feleslegesnek, túl öncélúnak, polgárpukkasztónak éreztem a sok nyílt színi szexjelenetet, ami a túlnyomóan fiatalok által látogatott előadás sikerének is lehet a titka. Ők nyilván bátornak érzik azt, hogy a színészek egészen természetesen mozognak teljes megvilágításban anyaszült meztelenül, nők és férfiak egyaránt.
Ugyanezt a mondanivalót (a világ mocskosságát) visszafogottabban, azaz kevesebb idő alatt, kevesebb jelenettel is meg lehetett volna mutatni. Egy durva jelenet jobban hatott volna, mint 2 órányi ugyanebből, ami egy idő után pusztán unalmasnak tűnt számomra. Voltak persze akik leléptek a szünetben, pedig utána a Zsótér-féle ülő színház változata következett. Csak beszéltek a színészek, magyarázatot kaptunk a történetre.
Mintha helyenként hagyta volna Mundruczó elszabadulni a színészeit az első részben, a másodikban viszont minden percre ki volt számítva. (Természetesen ebben a csendes, pattanásig feszült részben jött rám köhögőroham - mondanom sem kell. Igyekeztem csendesen megfulladni, de ez nem jött össze.)
Azt nem mondom, hogy unatkoztam az első részben, elnézegettem a civilben üldögélő színészeket, Sherert, Mucsit, meg persze főleg Csákányi Esztert. A pucér ugrándozás Katona Lacinak ment a legjobban, mintha ő élvezné is, az jött le. Nem értem, hogy a magyar kabaré miért nem fedezte fel, egészen nagy formátum pedig.
Igyekeztem Hollósit megjegyezni jól, akit 1985 óta nézek és lehet, hogy többet soha nem lesz erre mód. Hollósi kitartóan - kis szünetekkel - dohányzott és alig volt szerepe, csak az első rész végén. (az elektromos cigi a színészek mentsvára, azt ezek szerint lehet szívni, minden rendezői instrukció nélkül sorban dohányoztak a többiek is, de ennyit nem, mint Hollósi a tüdőrákjával.) Pásztázta a közönséget, némileg szomorúan, lemondóan. Kevesen voltak ugyanolyan természetesen benne az erőszakos jelenetekben, ahogy ő.
Azt is látni véltem Hollósi reakcióiból, hogy szerinte a megalázottságot más színházi eszközökkel is be lehet mutatni, és lenne egy fogadásom, hogy neki sem ez "a" színház.
A második részt sokkal erősebbnek éreztem, ami visszafogott volt.
Utána kivételesen megvártam Esztert a műv.bejáró előtt, már úgyis mindegy volt, fél11 elmúlt. Szóba elegyedtem Tóth Orsival és Kiss Diannával, akik az előadás nehézségeként nem azt említették, hogy meztelenek elég hosszú ideig és egy meztelen pasihoz kell hozzábújni a nézők előtt, hanem azt, hogy a második részben 50 percig kell mozdulatlanul ülni. A szex-jelenetek valószínűleg sehogy nem hatnak rájuk, ezért bírják. Én éreztem, hogy így lehet - hallottam már színészt azért panaszkodni hasonló jelenetek kapcsán, mert fázott a lába zokni nélkül. Somló István panaszkodott nekem erre még 1998-ban, akinek a neve csak a miskolciaknak mond valamit. Somló most halt meg Vallai Péter után 2 nappal, ő is 66 éves volt. Ő az első színész, akire emlékszem 1978-ból, amikor ludat játszott Schwajda Ludas Matyijában...Ő mondta ezt egy miskolci csarnokbeli előadás kapcsán, ahol húsz percet kellett meztelenül állnia valami modern rendezésben. Akkor még csodálkoztam a színészek közönyén a hasonló feladatk kapcsán, most már nem.
A fiatal nézőkre viszont eléggé hatott ez a sok meztelen test, a villamoson mindenki ezt beszélte meg. Összeismerkedtem néhány AKG-s gyerekkel, akik a dráamtanár javaslatára eljöttek erre. Én félnék egy ilyen rengeteg agressziót sugárzó előadást szinte gyerekeknek javasolni, akikre erősen hathat egy nemi aktus a színpadon, 5 méter távolságra az első sortól. Nem biztos, hogy ez annyira kell egy kialakulóban lévő személyiségnek, bár látnivalóan izgalmasnak találják.
A beszélgetés során egyértelműen irigy lettem erre az ismeretlen tanárra, aki valami 8 érdeklődőnek tud drámaórát tartani és mennek utána. Nem vagyok biztos, hogy egy osztályban valaha kifogtam nyolc hasonló diákot eddigi pályámon és ennek az esélye a jövőben azt hiszem a nullához közelít.
Na, ilyen előadásokat nem fogunk többet a Nemzetiben látni - pedig pont az volt a jó, hogy tényleg nagyon sokféle nézői igényt kielégített a színház. El tudom fogadni, hogy valakinek épp ez kell. Akinek pedig nem, az másik 21 darab közül választhatott, a vendégjátékok nélkül is. Egyetlen hasonló sem volt, ami ilyen szinten provokálta volna a polgári közönséget. Ez persze nem az én színházam, de a Bánk bán junior például az.
(Az a baj, hogy én ennyire durva eszközöktől nem érzek megrendülést, nem éreztem azt, hogy ez az előadás kicsit is érintené az én életemet. Mivel egy szakmailag nagyrabecsült előadásról van szó, nyilván ciki ezt beismerni, de ez van.)