Hétfőn - mivel nem túl gyors az internetünk és így esélyem sem volt a közvetítést nézni - elmentem a Katona 3o éves jubileumi műsorára. (Természetesen nem volt előre jegyem, próba-szerencse alapon ment a dolog, ahogy szinte mindig.) A nézőtér egyharmada közismert színészekkel volt tele, szerintem ennyi nagy ember még sosem volt egyszerre ott. A kivetítőn mutatott bejátszásokon az ifjú színészek és a nézőtéren mai élő (kevésbé fiatal) alakjuk számomra megrendítő élményt hozott össze. Az idő múlása régen érintett meg ennyire, én kb. 27 éve jártam először a Katonában (az Übün) és 24 éve a mindennapjaim része ez a színház, valahogy mindig viszonyultam hozzá. A műsor még jobban tudatosította bennem azt a tényt, hogy ez már régen egy másik színház, talán kevésbé jelentős színészekkel, mint amilyen annak idején Udvaros Dorottya és Básti Juli volt, de egy bátor programmal rukkol elő évről évre. Én egy erős határvonalat húznék 1997 táján, azóta fordult elő, hogy néha csalódott voltam az előadásban és már sokszor volt hely, nem volt egyértelmű az, hogy végig kell állni az előadást.
Volt benne egy igazi bravúr-jelenet, amelyben Elek Feri Zsámbéki Gábort testesítette-lelkesítette meg. Állítólag nem először, a színház újévi buliján ez gyakran megesik - nekem ez az egy jelenet egyedül igazolta azt, hogy van még mit keresnem a Katona tájékán.
