nov.16.
Egy felvetésre reagálok: mit is érdemes a Nemzetiben megnézni?
A Nemzetinek valóban nagyon sokszínű a műsora, mindenki találhat benne olyat, ami tetszene neki, elgondolkodtatná, de olyat is, ami esetleg nem az ő ízlése szerinti. Minden csak nem rétegszínház.
Amit általánosságban én a magam részéről mondhatok: nem törekszik egy előadás sem arra, hogy CSAK kikapcsolja a nézőt, inkább feltesz az élettel kapcsolatos általános
kérdéseket.
Sorba megyek a produkciókon és megpróbálom pár szóban megragadni azt, hogy kiknek szól és milyen. Alapozom ezt saját élményekre, minthogy tavaly végignéztem mindegyiket.
(febr.21: szinte mindről van beszámoló, előbb vagy utóbb felteszem őket):
Helyenként azt is hozzáfűzöm, hogy mit tarthat meg és vehet le Vidnyánszky Attila. Nemsokára ez kiderül, de végiggondoltam a repertoárt az ő szemszögéből is. Miért is ne? (Persze az nagyon belejátszik a képbe, hogy kik maradnak a színházban, bár néhány előadást érdemes lenne még szerepcserékkel is megtartani.)
Nagyszínpad
Vesztegzár a Grand Hotelben: egyértelműen ez a leginkább oldott előadás, Rejtő regény átdolgozása és zenés is.
Én szerettem - hatalmas színészek benne, Molnár Piroska miatt már önmagában is érdemes elmenni.
(febr.21: levették a műsorról azóta, Hollósi Frigyes halála miatt - még évekig tele lett volna)
Angyalok Amerikában - én ezt kizárólag a színészi teljesítmények miatt értékeltem, mesterfokon van együtt a 8 színész, ezt nemrég méltattam.Jelenleg az teszi lépcsős teltházassá, hogy Alföldi a darabban egy az élettől búcsúzó beteg szerepében számos olyan mondatot mondhat ki, ami nyíltan reflektál a pillanatnyi helyzetére,
alkalmas arra, hogy az előadás játszása közben feldolgozza a színház elvesztését.
Megrendítő az a néhány pillanat, Alföldi rajongóinak kötelező előadás, de akit a művész hidegen hagy, szerintem halálra unják magukat, bár egy ideig boldogíthatja őket az a tudat, hogy bejutottak a színházba. (febr.21.: a jegyszerzés legközelebb márc. 4-én lehetséges, ha hajnalban keltek fel és beálltok a sorba!)
A jég - vendégelőadás, Mundruczó rendezése, állítólag nagyon kegyetlen, nagyon jó - én eddig féltem rá elmenni, nem szeretem a "kegyetlen színházat".
Nehéz bejutni, de nem lehetetlen. Ez az egyetlen a repertoáron, amit nem láttam. (febr. 21: azóta már igen, lásd a rá vonatkozó írást)
Úri muri - nagyon erős előadás, zenés is, Stohl András és László Zsolt rendkívül jó benne. lehetetlen igazán jól regényt színpadra tenni, de ez egy nézhető verzió.
Szerethető.
Holdbéli csónakos - ha nem jutna eszembe erről az, hogy Kaszás Attila volt a címszereplő, jobb lenne. Ezt leszámítva a jelenleg futó, még Jordántól örökölt előadás jó, szerintem Vidnyánszky ezt nem veszi le azonnal, mivel nem kötődik Alföldihez. Én azt hiszem, kétszer vittem el a lányokat, de ha rajtuk múlik még hatszor megnézik - de azért azt én nem akartam.
A tanítónő - nívós előadás, Szilágyi Csenge a főszereplő, aki bírja a terhelést. És remek Nagy Zsolt, Molnár Piroska, Bodrogi - zene is van, tanulság is van. Kifejezetten ajánlani tudom, szerettem. Ez beleillhet még esetleg Vidnyánszky színházába is, ideig-óráig megtarthatja, amíg nem lesz elég erős az új repertoár.
Egyszer élünk - Mohácsi rendezés, nagyszerű, de ez sem a felhőtlen kikapcsolódás kategória. Szembenézés a magyarság hagyományos antiszemitizmusával, többek között.
Ha ezt nem láttátok, de valamennyire érdekel titeket a magyar nép múltja, jelene, esetleg jövője - ezt muszáj lenne megnézni.
Vidnyánszky derűs képet kíván rajzolni a magyarság számára a Nemzet szakrális szentélyében - ezt fogja a nulladik percben levenni. A kaposvári színházi tanszéket is Mohácsitól vette el, pedig nemigen jár le oda. ( A kaposvári színészképzés - jövőre a Nemzetiben lesz, gondolom)
Szent Johanna - ez a tavalyi évad első Alföldi-rendezése, kevés szcenikai eszközzel - látványosan tüntet Alföldi az elvonások ellen. Volt akinek tetszett, volt akinek nem. Biztosan nem marad műsoron, hiszen eleve kevés nézőt vonzott a no-name főszereplő (Bánfalvi Eszter), akinek a játéka a legmegosztóbb az előadás kapcsán. Én nem unatkoztam, nézhető előadás.
Hazafit nekünk! - Alföldi tavalyi utolsó, legnagyobb dobása - az előadás a színpad alatti teret használja, kevesen férnek be, önmagában ez a helyzet is érdekes. Ez is spórolós színház, megint demonstrál a rendező, hogy pénz nélkül is meg tud egy előadást csinálni. De vannak is hozzá színészek - elsősorban László Zsolt, mindenki más alázatosan alájátszik, beleértve Stohlt is.
Semmi nyoma nagyképűségnek. Ez volt a börtön utáni első megmutatkozása, új bemutatója. Egy igazán alázatos színész mutatkozik meg nekünk. Anno, az ajánlómban említettem, hogy ennyi előadásra személy szerint én nem vágytam a "homokos-témában", de természetesen az egész többről szól - a másság elfogadásáról, és mindent összeadva a témával foglalkozó előadások közül (nekem) ez jobb, mint az Angyalok, ha nem is olyan látványos. És persze ebben Robi nem szerepel, magát nemigen rendezi.
Három nővér - nem rossz, de nekem ez nem maradt átütő élmény, hisz a Katona híres előadását sokszor láttam, belém égett. Valószínűleg semmi nem tudná azt közömbösíteni vagy felülírni. Aki azt nem látta, az nézze meg, mert nem rosszak a színészek, bár én végig egyenetlennek éreztem az előadást, nekem nem állt össze. Ezt nem Alföldi rendezte, de főszerepel benne, ugrani fog a repertoárról azonnal.
Az Alföldi-szerepléseket és rendezéseket azért is muszáj levennie, mert ha nem teszi, akkor Robinak mindenképp vissza kell járnia a munkáit felügyelni. Ezt egyik fél sem akarhatja. Nem egy olyan országban élünk, amikor békében meglenne egymás mellett két pályázó. Amíg Vidnyánszky folyamatosan műsoron tudja tartani még a legrégebbi előadásait is, ez a vezető-váltás azt jelenti, hogy Robinak szinte minden futó előadása eltűnik végérvényesen. A társulat szétesése mellett a ki nem játszott előadások pusztulása is
Hamlet - nézők a színpadon, színészek a nézőtéren - épített díszlet nélkül megvalósuló előadás, a fiatal korosztálynak "lebutítva" (erősen átpolitizált és leegyszerűsített Hamlet ez) - sokan szeretik. Érdekes is egy ideig, főleg azoknak, akik felületesen ismerik a Hamletet. Nekem kevés volt, jobb Hamleteket láttam, a 2o. percig tartott bennem a lelkesedés az érdekes térkezelés miatt, illetve, mivel az utolsó percben mégis jutott nekem egy jegy. De tényleg jó élmény azoknak, akiknek új lesz a sztori vagy tetszik nekik Szabó Kimmel Tamás.
Az ember tragédiája - minden szín egy színben, akarom mondani a jelenben, azonos jellegű ruhákban eljátszva. Ezzel jelzi Alföldi, hogy a felvetett társadalmi problémák nem egymás után váltva, hanem mind egyidejűleg mutatkoznak. Egyszerre kellene kezelni a diktatúra és a demokrácia problémáit is, hogy mondjak egy példát. Én szerettem, szerettem benne különösen László Zsoltot. Ez is főleg a fiataloknak szól, de támad ezt megnézve nem egy új ötlete az embernek, még akkor is, ha egy ideje tanítja a művet. Ez koncepciója miatt sem maradhat, Vidnyánszky is rendezett többször Tragédiát, majd rendez még egyet, nem probléma.
Elérkeztünk a GOBBI HILDA Színpad programjához:
Ha valaki még nem adta fel az olvasást, remélem ezekből a kétsorosakból is megérzi, hogy valamilyen meglévő érték megy veszendőbe, mert ezek nem döglődő előadások - ami nem sikerült elég gyorsan levette Robi a műsorról. A legtöbb még 2-3 évadot is elmenne.
A fösvény - Blaskó Péter főszereplésével készült tisztességes munka, semmi plusz nincs benne, ami az eredeti darabban ne lenne benne. Sinkó és Törőcsik is látható benne egy ideig, az előadás legerősebb jeleneteit ők okozzák. Talán meghagyja Vidnyánszky, annyira nem hagyta nyomát rajta az, hogy az Alföldi-érában készült.
(Blaskó is kedvelt művész a felsőbb körök szemében, neki nagy veszteség lenne, ha nem játszhatná. Talán ezt el tudja majd intézni magának.)
Tartuffe - Alföldi-rendezés, Stohllal, Udvarossal, Hevér Gáborral többek között, én nagyon szerettem, igazán érdemes megnézni és biztosan nem marad.
Orfeusz alászáll - Udvaros és Szabó Kimmel előadása, ebben mindkét színészt szerettem. Érzelmes előadás, lehet a szereplőkkel azonosulni. Jó.
Csongor és Tünde - friss, nemrég írtam róla, vegyes benyomást kelt, nem hosszú - néhány megrendítő pillanat és jó ötlet van benne - nézhető, vagy kihagyható
Magyar ünnep - sok vitát kiváltó előadás a magyar történelem fehér-vörös éveiről, úgymint Horthy-korszak, zsidóüldözés, terror - Erdély visszacsatolásának időpillanatától kezdődően. Én az előadás megtekintése előtt egyszer lekéstem az előadást (ekkor készületlenül érkeztem), így a második (sikeres) érkezésig időm volt Závada regényét és a belőle készült színdarabot is elolvasni.
Nem tudom, hogy e művek ismerete nélkül hogy hatott volna az egyébként zenés előadás - így, felvértezve azt tudom mondani, hogy az előadás erősebb és jobb, mint a felhasznált alapanyag.
Fontos előadás. Végre nagy szerepet kapott benne Nagy Mari és Söptei Andrea is.
Ha van valami, ami nem illik bele " a nézzünk bizakodva a jövőbe" koncepcióba, ez az. Vége lesz ennek is, de azonnal.
Egy lócsiszár virágvasárnapja - a szintén nyíltan jobboldali Szarvas József nagy dobása, Sütő darabja - Hevér Gábor szintén erős benne. Ha megmarad ez a jó kis előadás, az csakis Szarvas József kedvéért fog történni. Znamenák rendezte, aki nem biztos, hogy nagyon beleillik abba a csapatba, amelyet Vidnyánszky építeni fog, de tudja, hogy jó színész és rendező, nem biztos, hogy lapátra teszi ezt az előadást, ami a szerző és a főszereplő miatt erősen ellenjavalt...
(Megjegyzem, hogy Vidnyánszky Debrecenben játszani szokta a beregszászi előadásait is , amelyek jók, sőt az ő Három nővére jobb is, mint az, ami a Nemzetiben fut - ezt megjátszhatja most is, azonnal kész a szeptemberi műsor, semmi pánik, ha mindent ki is dob.)
Én vagyok a Te - Eszterházy darabja, ami Gothár legjobb rendezése az utóbbi években - Molnár Piroska jutalomjátéka, óriási benne. Jobb az előadás, mint a nem túl színházszerű szöveg. Nagyon jó. Znamenák is az. (A tízparancsolatot feldolgozó drámapályázatra készült, akár a Magyar ünnep.)
Náthán gyermekei - fiataloknak szóló előadás a vallási tolerancia témájáról Lessing Bölcs Náthán c. műve alapján - nézhető, jók a színészek benne
Bánk bán junior - kötelezővé tenném mindenkinek a megtekintését - nemcsak a célzott középiskolás korosztálynak. Rengeteg minden kifejeződik a Bánk bán kapcsán, olyasmi is eszembe jutott Alföldinek, ami a mű X. olvasása közben sem. Nagyon erős gesztusok jelennek meg benne, bátor és izgalmas felfogás. A helyében ezt a rendezést mindenképp kimenteném, anyagi áldozatok árán is átvinném máshova, ahol tovább élne. Meg kell nézni. (Persze óriási a várólista, tavaly valami 2 hónapos volt.)
Tizenkét dühös ember - sikerelőadás még Jordán idejéből. A drága és totál értelmetlen plexifal mindig bosszantott, nem értem, miért nem szedték le (nyilván beismerni a felesleges pazarlást nehéz dolog), nem hiszem, hogy maga a darab akár Alföldi, akár Vidnyánszky színházába belefér. Alföldi megtartotta a siker miatt, ugyanezen ok miatt valószínűleg egy darabig még marad. Nem probléma eladni.
Festőműhely:
Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból - ha ezt nem láttátok, nézzétek, többször méltattam, ebben igazán jó Básti Juli is (más ilyen szintű előadását nem tudnám említeni), Stohl és Molnár Piroska pedig megrázó. Van hamburger, nagy pohár sör is - igaz, babzsákokon kell ülni. Nagy butaság kihagyni.
Ennyi a saját repertoár.
Most, hogy felfogta mindenki a súlyát, akár választhat, vagy mondhatja azt, hogy bocs, de nem tűnik az egész túl izgalmasnak, jöjjön Vidnyánszky és csináljon mást. (Jönni fog!)
Mindenki tegyen belátása szerint, még van egy félév.
febr. 21 - utólagos komment: de megváltozott az egész, most már semmire se kapható jegy és eltűnt néhány előadás is. Csak legalább Hollósi ne halt volna meg.
