Eltelt egy hét, sőt közben már két és fél a Liliomfi vígszínházi bemutatója óta. Szándékosan hagytam ülepedni ennek a három és fél órának az élményét.
Liliomfi - Keresztes Tamás m.v.
Eltelt egy hét, sőt közben már két és fél a Liliomfi vígszínházi bemutatója óta. Szándékosan hagytam ülepedni ennek a három és fél órának az élményét.
Liliomfi - Keresztes Tamás m.v.
Augusztus végi premier volt az „Albert és Charlie”, Olivier Dutaillis színdarabjának magyarországi bemutatója Ujj Mészáros Károly rendezésében, amely nagyon pontosan beilleszkedik a Rózsavölgyi Szalon „életrajzi sorozatába”. A teltház és az előadás végi intenzív (nem udvariassági taps) egyaránt azt igazolja, hogy szükség is van az ismeretterjesztő szórakozásra, a szalon törzsközönsége kifejezetten kedveli a másfél órás, szünet nélküli előadásokat, amelyek esetleg még arra is inspirálhatnak minket, hogy az este utóhatásaként kicsit a Wikipédián is körülnézzünk, és még többet kiderítsünk azokról, akikre most már kicsit személyes ismerősként is gondolunk.

Nem nélkülözte a (darabhoz nagyon is illő) romantikus szenvedélyességet, ahogy Kissjudit Anna beugrásának hírére odarohantam az Operaházba szombat este a hatos kezdésre, rákészülés nélkül, egy délutáni előadás után.
Jó döntés volt, különösen jól sikerült előadásnak lehettem tanúja: nemcsak a Magyarországon mostanság ritkán hallható beugró és az Erik szerepében debütáló Kovácsházi István, de a többi szólista és az énekkar teljesítménye is szuperlatívuszokat érdemel, megérte az éjszakai és hajnali órák blogírásra fordítását. Le a kalappal a zenekar, illetve Rajna Martin előtt is, aki remélhetőleg ezt a sorozatot nyugodtabb körülmények között vezényelheti, mint ahogy a tavalyi Don Giovanni-t.








A Leenane szépe szereplői - Pesti Magyar Színiakadémia - Pál András osztálya (fotó: az osztály FB-oldaláról)