A Hippolyt, a lakáj a dunaújvárosi Bartók Színház és a Kőszegi Várszínház együttműködésében valósult meg, így a három kőszegi este után a dunaújvárosi premier közönsége már egy kiérlelt produkciót láthatott - a főpróbákat is beleszámítva, ez már a hetedik előadás volt.
Őze Áron rendezése megszólítja a film rajongóit, illetve a közreműködők rajongótáborát. Kiváló színészeket gyűjtöttek össze, akikhez már sok élményünk fűződik - a szereposztást látva számos okunk is lehet arra, hogy érdekeljen ez a Hippolyt is.
Miután nem könnyű az egyeztetés, előreláthatóan kevés előadást tudnak majd tartani, így akit érdekel, annak követnie kell a Bartók Színház oldalát, hogy ne maradjon le a jegyvásárlásról. Figyelem: Makáts Csaba szerepét lekettőzték, így hol Schneider Zoltán, hol Marton Róbert játssza.
Kálid Artúr
Ezen az estén minden körülmények között az Operában (pontosabban az Eiffel Műhelyházban) kellett volna lennem (nem a Tosca ment, hanem a Nixon Kínában), de "csapdába estem" - bevonzott a már említett szereposztás és a tudat, hogy mennyire ritkán lesz...Maga a darab olyan nagyon nem hiányzott, talán azért, mert még emlékszem Verebes István rendezésére a Játékszínből, amelyet később a Ruttkai Éva Színházban 2006-ban felújítottak. Akkor képes voltam a nem kevés lépcsőn fekvőgipsszel felszökdécselni, így már emiatt is bevésődött az alkalom (08.15.), Benedek Miklós, Szacsvay László és Molnár Piroska közös jelenetei különösen és maga a boldogság, hogy mégis sikerül, minden észérv ellenére is eljutni az előadásra.
Kecskés Karina és Molnár Piroska
Ebben a szereposztásban is ott volt Molnár Piroska - a korábbi Arankából mostanából Makáts Aladárné főtanácsos asszony lett. A beavatkozás megérte, ahogy megtapasztaltam, a dunaújvárosi közönség hatalmas ujjongó tapssal köszöntötte a második felvonás közepe táján érkező művésznőt, akinek járt is a primadonna lépcső, bár szerencsére nem volt túl hosszú. (Molnár Piroskának a napokban a Tháliában is van egy másik bemutatója, a Madám Bizsu - aki 90 percen át szeretné nézni, annak feltétlenül ajánlom.)
A címszerepben ezúttal Kálid Artúr látható, aki maga az ördög: a szerepe szerint összebonyolítja a rendkívül befolyásolható polgárok életét. Talán kicsit lazább, kevésbé mintaszerű lakáj, mint amilyen Benedek Miklós volt annak idején - viszont többször kacsint ki felénk, közelebb érezzük magunkhoz. Világosabban látjuk, hogy csak szórakozik.
Balázs Andrea és Schneider Zoltán
Aranka, a háziasszony Balázs Andrea szerepe lett, aki láthatóan nagyon élvezi - erre mondják, hogy lubickol a szerepben - tényleg. A mellettem ülő nézőnek ő volt a kedvence, elragadtatással nézte. (Ne felejtsük el, a dunaújvárosi közönség számára a legtöbb fellépő unikumnak számított, kevéssé valószínű, hogy sokan járhatnak rendszeresen pl. a Karinthy Színházba, ahol Balázs Andreát láthattuk már sokféle szerepben.)
A férj, azaz Schneider Mátyás pedig Göttinger Pál, aki láthatóan egészen átlényegült, még azokban a jelenetekben is hibátlannak éreztem éppen az ő alakítását, amikor egyébként volt hiányérzetem. Nagyon jól helyezi el a poénokat, őt nézve jól szórakozunk, és mellesleg kicsit sajnáljuk, hogy nem játszik több előadásban. (Aki még nem látta, azoknak feltétlenül ajánlom a Telefondoktor-t és a Fekete-fehér-t, amelyeket egyedül látszik, nemkülönben egyik legjobb rendezését, a Szénakutyák-at, amelyet viszont Kálid Artúr.)
Göttinger Pál
Őze Áron rendezőként láthatóan igyekezett arra, hogy építsen a nézők korábbi élményeire, megidéződik futólag a film, de Benedek Miklós alakja is - nem észleltem különösebb újítást (a fenti módosításon túl). Ami sajnálatos: nyilvánvalóan forráshiány lehet amögött, hogy a díszlet nem mutat olyan jelentős átváltozást, amelyet a szöveg indokolna, így nehéz ezt a környezetet egy meggazdagodott polgár lakásának elfogadni.
A színészeken van a hangsúly, rajtuk múlik minden. A további szereplők, akiket nem emlegettem eddig, de mindenkinek jut legalább egy jelenet, amelynek a hangulatát alapvetően meghatározzák: Auksz Éva, Holecskó Orsolya, Jerger Balázs, Ágoston Péter és Kecskés Karina. Vannak, akiknek többet elhiszünk, van, akinek sokkal kevesebbet - ez pedig a mi antennáinkon is múlik, és mivel nem elemző kritikát írok, hanem ajánlót, ezt most nem fejteném ki.
Aki NAGYON szeret egy színészt, nyilván minden körülmények között látni akarja - így a praktikus tanácsom ez: ha valóban érzi valaki a vágyat, hogy a szereplők bármelyikét egy újabb produkcióban megnézze, ne habozzon. Hagyja magát elcsábítani...
PS. A címet jellemzően Hyppolitnak írják, de ezúttal a színház a Hippolyt mellett döntött, ez szerepel a nagyon szellemes plakáton, ezt vettem át.
Ps.2. A fotók a színház FB oldaláról származnak, készítők: Büki László / Kőszegi Várszínház és Ónodi Zoltán / Bartók Színház
És legyen még egy itt a jobbnál jobb képek közül, amely érzékelteti, hogy a Hippolyt egy olyan rég letűnt világról szól, amely még címlapsztoriként kezelte egy előadás elmaradását. (Bár ahogy belegondolok, az Opera ebben az évben sem panaszkodhat, hogy a sajtó figyelmen kívül hagyta, a büfé-botrány még ebbe az előadásba is belekerült.)
