Mezei néző

Az idei évadban (is) nagyon jól startolt a Bábszínház – mind A szomjas troll, mind a Hamupipőke évekig lesz műsoron, a 6+-os korosztály fogja szeretni. Ezeket látva elhatároztam, hogy minden olyan bábszínházi előadást  sorban megnézek a repertoár régi darabjai közül , amelyekről eddig nem írtam ajánlót – legyen ezen a blogon is teljes a színház „lefedettsége”. (Eddigi összes ajánló a Budapest Bábszínházról.) A várhatóan kilenc állomásos utazás január végig fog tartani, ha minden a tervek szerint alakul, a Mindenki legyen kufli! és a Gengszter nagyi után ezen a decemberi hétfőn reggel a 3+-os Babaróka és este a 16+-os Frankenstein következhetett. Először legyen szó a Babaróká-ról, amelyik most már óvodás korba ért - szeptemberben múlt három éves.

Csütörtökön a Szkéné teremben folytatódott a mindenGYEREK Fesztivál, mégpedig a „Csak azt akartuk, szeressetek” címet viselő tantermi előadással, amely egyben a Hatan Társulat új bemutatója volt.

Az utóbbi egy hétben egész fesztivál szerveződött a gyerekek köré, és olyan előadásokat is láthattunk így, amelyek feltehetően elkerülték volna a figyelmünket.

A nyolc előadás közül egy régebbit (a BOJZ címűt) már a Szkénében láthattam, a továbbiak közül pedig négyet sikerült a fesztivál keretében  megnézni – ezekről most írok le röviden néhány benyomást.

Nem egyszer teljesen biztos vagyok, hogy senki nem fog rákeresni az ajánlómra, mégis rendre megírom őket. Ez pont az „ennek biztosan nem kell ajánlás” esete, ugyanis, ha valaki látja a címet – Kosztolányi - és az előadót - Bálint András - , akkor pár másodpercen belül tud dönteni, hogy kell-e ez neki vagy sem, nem kell ehhez megmondóember. Ezzel az estével én sem vállaltam kockázatot, pontosan azt kaptam, amire számítottam, így csak megírom a benyomásaimat nyomhagyásnak, ha esetleg mégis van, aki még vacillál.

Ami lényeges információ lehet azért mindenkinek: az előadás 70 perces, és nincs benne szünet.

Tóték visszatértek a Tháliába, ahonnan 1967-ben útra keltek. Ez már nem egészen az eredeti mű, nyoma nincs 13 szereplőnek, helyette az 1995-ös Vincze János-féle kamaraváltozatból indult ki Gyulay Eszter dramaturggal a rendező Kovács Lehel. 100 perc egy részben ez a mai időhiányos világunkhoz igazított keresztmetszet a Thália és a Nézőművészeti Kft. közös vállalkozásában, és hagy bennünk hiányérzetet – attól tartok, az alkotói csapat szándékával egyező módon. Provokálnak minket, mi pedig kénytelenek vagyunk még akkor is újra átgondolni a darab tanulságait, ha ezt nagyon sokszor megtettük az elmúlt évtizedek folyamán.
Az általam látott 14. Tóték előadásról szól ez a beszámoló – az ötödik, amelyikről írtam ezen a blogon. A címből a margóvágó most sem maradhatott ki, nem tudok tőle szabadulni.

Ödön von Horváth darabjai viszonylag gyakran műsorra kerülnek pesti színpadokon, így feltehetően a mezei nézők sokasága szúrja ki: jé, megfordították a címben a két nevet!

De ez nem a Rómeó és a Júlia, nem a „holtig tartó szerelem”-ről, hanem a „mindenki bárkire lecserélhető”-ről szól, ennek a tudatában érdemes – mert érdemes! – az előadásra ellátogatni.

A múlt heti „kuflis kaland” után, amely 22 mesekönyv azonnali (=másnapi) elolvasásához (majd maratoni filmnézéshez is) vezetett, most hasonlóképpen jártam a Bábszínházban. Hétfőn megnéztem a Gengszter nagyi – immár nyolc éve! – töretlen sikerrel futó előadását, majd kedden elolvastam Walliams Gangsta Granny c. könyvét is, amely az előadás szövegkönyvének forrásául szolgált. Ezek után csak bólogatni tudok: nagyon jó Gimesi Dóra színpadi verziója (mikor nem az, de tényleg?), lényegtelen mozzanatokat hagy el, de minden lényeges elem megmarad – a tanulságok felerősödnek. Hoffer Károly rendezése – élő zenekar alkalmazásával – igazán kellemes szórakozást is jelent számunkra – a nézők nem fognak elfogyni sose...

Az előadást látva némi bűntudatom támadt: a fiam épp célközönség lett volna a bemutató idején, és ez az előadás sajnos elment mellette. Akinek 10+-os gyereke/unokája van, az fontolja meg, nehogy így járjon.

A nagy terv...- Szolár Tibor és Blasek Gyöngyi

Legközelebb december 7-én és 21-én látható a Bábszínház stúdiójában este hatkor, illetve január 29-én délután háromkor.

Budapest 150. születésnapjára hirdetett drámapályázat megosztott harmadik helyezését nyerte el Kisari Szabolcs a Titkos menetrend című darabjával, amelyet már be is mutatott az RS9 Színház Lábán Katalin rendezésében. A harmadik előadást láttam – két és fél óra egy szünettel. Jól szórakoztam, sokat nevettem, szívesen ajánlom.

Megnéztük az Orfeumban Arthur Smith Live Bed Show c. darabjából készített előadást, amely Ágyban párban címmel van műsoron Sziklai István fordításában és Tallós Rita rendezésében. Ez volt a harmadik este rövid időn belül „orfeum tanyámon” – most már nagyon otthonosan éreztük magunkat itt. Jó volt kicsit lelassulni, beszélgetni és persze a minőségi vacsora is jó előkészítése volt az előadásnak. Most teljessé válik a sorozat is: az Orfeum valamennyi jelenleg futó vacsoraszínházi előadásáról találtok ajánlót ezen a blogon.

December 21-re és 28-ra még vannak jó helyek, ha nem is sok - gyorsan kell döntenie annak, akit érdekelne.

Nagy siker volt A Zsidó Kutya novemberben a Spinozában – manapság bárhol ritka, hogy egyszerre kitűzhető öt előadás egy ismeretlen színészre és darabra és pillanatok alatt el is kapkodják a jegyeket. Ezúttal ez történt pedig, és aki lemaradt róla, annak jó hír, hogy az előadó, Adam Meir januárban három hétre visszatér és újból eljátssza, sőt néhány vidéki városba is ellátogat vele.