Gimesi Dóra, akinek három héttel korábban volt a legutolsó bábszínházi bemutatója (a feltétlenül nézendő A szomjas troll) újragondolta Hamupipőke történetét. A 6+-os korosztálynak szánt kétrészes előadás többet akar a mese reprodukálásánál. Ebben a XIX. századi Angliába helyezett történetben a címszereplő árva lehetőségei még annál is korlátozottabbak, mint amilyenek ma lennének. A lányoknak azért mindig nehezebb? - akár ezen is elgondolkodhatnak azok az alsósok, akiket erre az előadásra visznek el a szüleik, vagy az osztályfőnökük.
Kuthy Ágnes rendezésében a bábszínészek „igazi” színészként is jelen vannak, ahogy a Bábszínház legtöbb más előadásában is, ugyanakkor az előadás nagymértékben támaszkodik az árnyjátékos technikákra, amelyek kétségtelenül gazdagítják a vizuális hatást, ahogy a mellékelt fotókon is látszik. (A rendező látványtervező partnere Michac Gábor, neki is jár a kredit, ahogy a fénytervező Szondi Györgynek és a zeneszerző Pirisi Lászlónak ugyancsak.) Hatan csak az árnyakat keltik életre a háttérben – Bánky Eszter, Juhász Ibolya, Karádi Borbála, Kemény István, Kovács Katalin és Rusz Judit -, az előadás le is leplezi őket, és ezzel talán még inkább érdeklődést kelthet a gyerekekben, akiket nemcsak a történet, de az előadás létrehozásának titkai is érdekelhetnek.
A siker legnagyobb titka mégsem a látvány, a leleményes árnyjáték, hanem a címszereplő - Csarkó Bettina - szerethetősége. Nem a szokásos sérülékeny naivát látjuk, hanem egy érdeklődő, az új találmányokra kíváncsi fiatal lányt, akinek minden bizonnyal jelentősen egyszerűbb élete lett volna, ha netán fiúnak születik. Az egész előadás folyamán tudunk neki drukkolni, így nagy katarzissá válik a happy end. (Az eget rengető tapsorkán kifejezte, hogy a nézőkben milyen erős vágy van arra, hogy egymás karjaiba omló boldog fiatalokat lásson. Kár, hogy a történet ezen a ponton véget is ér, csak abban reménykedhetünk, hogy a boldogság megmarad. Hamupipőke és a Herceg együtt utazik el hosszú hónapokra, lesz idejük kapcsolatuk építésére időt fordítani.)
Persze, ezt az ideális, házasságbarát megoldást a kellően vonzó Herceg – L. Nagy Attila – nem is választhatná, ha nem lenne egy megfelelő embere a kényes feladatra. Leopold, azaz Tatai Zsolt a történeten belül egyszer már bevált helyettesnek, mivel rá vár a trónörökös képviselete, a nagy happy end számára kevésbé lesz kényelmes. (Amennyiben hajlunk a történetek továbbgondolására, akkor erre jutunk.) – Ha már Tatai Zsolt szóba került: ebben az ajánlómban is jelezném, hogy a Bábszínház tavalyi évadának egyik legjobb előadása, a Péntek úr csodálatos barátai megint nézhető lesz novemberben.
A társulatban szerencsére több karakteres ifjú színésznő is játszik, akik ugyanúgy lehettek volna címszereplők. Mindenki nem lehet Pipőke, de a mostohalányok szerepe is nagyon fontos, és legalább ez is jól kiosztható volt. Amália és Emília szerepeiben Pájer Alma Virág és Podlovics Laura látható, akiket korábbi előadásaik után szintén örömmel néztem most is. Hannus Zoltán lehetne jóval többet színen, de hát tudjuk, hogy az egész Hamupipőke-tragédia alapja az apa hiánya, így nincs mit tenni. Pallai Mara kellően ellenszenves mostoha, de mintha a szokásostól eltérően érzékeltetné annak az esélyét, hogy akár el is fogadhatta volna a harmadik lányt a magáénak – nagyon kis apróságon múlt ennek a félrement kapcsolatnak a sorsa, ahogy rendszerint a való életben is történik. Nem volt kétdimenziós figura egyik „negatív” szereplő sem, és ez talán a maximum, amit el lehet érni egy Hamupipőke elmesélése során.
A színház ehhez az előadáshoz „Mozgató” foglalkozást is készít, amely alkalmas lesz az élmény közös feldolgozására egész osztályoknak is, amelyen nyilván szó lehet mind a történet által felvetett kérdésekről, a hamupipőkeségről általában, de a bemutatott korról és az előadás formanyelvéről is, feltehetően minden esetben igazodva a gyerekek korához.
Lehetséges, hogy ezt az előadást az alsósoknál jobban értékelné az ötödikes-hetedikes korosztály, illetőleg azok a gyerekek, akiknek esetleg lehet valami háttértudásuk a XIX. századi Angliáról is. Ez jutott eszembe a nézés közben, miközben visszagondoltam arra a jegypénztári incidensre, amelynek a kezdés előtt tanúja voltam.
A Bábszínház minden felületén hangsúlyosan kommunikálja, hogy mely korosztály számára készítette az egyes előadásait és a jegyvásárlásnál piros felirat hívja fel a figyelmet a korhatárra. Ennek ellenére egy néző meglehetősen erőszakosan akarta mindenáron bevinni három-négyéves forma gyermekét és durván fenyegetőzött.
Természetesen mindig vannak érettebb gyerekek, akiket előkészítéssel el lehet vinni akár egy felnőtteknek szóló előadásra is, ahogy én is megtettem egyik-másik gyermekemmel, de egészen biztosra sosem mehetünk, és nemcsak a többi nézőt zavarja meg egy kisgyerek riadt sírása, ha nem neki való előadással szembesül, hanem traumatikus hatású is lehet. Könnyen elképzelhető, hogy egy rossz élmény után már nem lesz kedve ismét elmenni egy bábelőadásra.
Meg kell érteni a Bábszínház álláspontját és érdemes kivárni az időpontot, mire a gyerek belenő az adott előadásba – szerencsére a Bábszínház legjobb előadásai évekig műsoron vannak, így valóban elmondható, hogy nem marad le senki. (A Semmi-t akkoriban mutatták be, amikor ezt a blogot elkezdtem írni…- több, mint 11 éve annak is, azóta is műsoron van.)
PS. A fotókat Piti Marcell készítette, a Budapest Bábszínház Fb-oldalán több is megtalálható.
