Az idei évadban (is) nagyon jól startolt a Bábszínház – mind A szomjas troll, mind a Hamupipőke évekig lesz műsoron, a 6+-os korosztály fogja szeretni. Ezeket látva elhatároztam, hogy minden olyan bábszínházi előadást sorban megnézek a repertoár régi darabjai közül , amelyekről eddig nem írtam ajánlót – legyen ezen a blogon is teljes a színház „lefedettsége”. (Eddigi összes ajánló a Budapest Bábszínházról.) A várhatóan kilenc állomásos utazás január végig fog tartani, ha minden a tervek szerint alakul, a Mindenki legyen kufli! és a Gengszter nagyi után ezen a decemberi hétfőn reggel a 3+-os Babaróka és este a 16+-os Frankenstein következhetett. Először legyen szó a Babaróká-ról, amelyik most már óvodás korba ért - szeptemberben múlt három éves.
Ezen a hétfő délelőttön jó volt látni nemcsak magát az előadást, hanem a célközönség – ezúttal ismét óvodások – élénk reakcióját: végig követték a történéseket, nevettek és sokan be is kiabáltak a szereplőknek. A szokásos zsizsegés után a gyerekek tapssal fogadták a kezdést, érdekes volt megfigyelni már ezt is, ahogy két-három gyerek egészen spontán ezt elindította, egészen közel hozzám. A történet kezdetére a nézőtér így is elcsendesedett, majd később felélénkült, hiszen a babaróka hasonló hétköznapi élményeken ment át, mint amihez ezek a gyerekek is szokva vannak, ehhez az előadáshoz emiatt könnyen tudnak kapcsolódni, sőt több használható tanulsággal is járt. (Ez a mese nem extrém nehézségeknek kitett, életveszélybe került vagy éhező-fázó gyerekekről szól, ez nem a Piroska és a farkas, vagy A kis gyufaáruslány.)
Az előadás díszlettervezője Virág Vivien a forgószínpadra tervezte a Babaróka életének különféle helyszíneit – elsősorban az otthonát és a kölyökőrzőt, így a szereplők nagyon könnyen változtatnak pozíciót. Bartal Kiss Rita hagyományos bábokat tervezett, az előadás csak annyiban modernizál, hogy az Aparóka láthatóan ikeás bútorok összerakásával is megküzd…
Ahogy a fotókon is látszik, a bábokon kívül a mozgatók is látszanak és játsszanak – egyedül a címszereplő Podlovics Laura nem kap több karaktert, hiszen folyamatosan színen van. A többiek – Pájer Alma Virág, L.Nagy Attila és Pallai Mara - 5-8 karakter bőrébe is bebújhatnak, folyamatosan pörögnek. Hárman éppen elegen vannak arra, hogy a Babaróka mikrokörnyezetét megjelenítsék. Mindenki nagyon szerethető, a szülő-rókák is. (A fektetés során kimerülő Anyarókával sok kísérő tud azonosulni.) Ellinger Edina rendezése nem hagyja a történetet „leülni” (ebben Gimesi Dóra dramaturg és Szászi Petra zeneszerző is támogatta), az óvodás közönség figyelme így nem is lankad – megint azt éreztem, hogy akár a teljes előadást egyben is meg tudták volna nézni, nem vártam én sem a szünetet. (Teljes menetidő: 90 perc)
Mivel az első részben a „kölyökőrzőbe” való beilleszkedés nehézségeiről is szó sok szó esik, ezekről az előadás kapcsán könnyebben lehet beszélgetni később az óvodai csoportokban. Aki egyénileg viszi el a gyerekét, az is meg fogja találni az előadásnak a megbeszélésre leginkább érdemes pontjait, nem is egy tipikus problémát dobnak fel nekünk. A címszereplő, Kiss Judit Ágnes Babarókája nem egy „bezzeg gyerek”, fél egyedül elaludni, hisztizik a bolti bevásárlásokon, hiányolja az anyukáját, vacsora helyett inkább a csokit választaná.
Az előadás kiemelten nehéz helyzetek (pl. a szülők veszekedése) kezelésére is mutat mintát, Babarókáéknál végig fenntartható a szeretetteljes, meleg hangulat. - ezt akár irigyelhetjük is tőlük. Mivel a második felvonásban a hangsúly a kistestvér megszületésére kerül, az előadással azok a családok járnak a legjobban, ahol ez aktuális téma, nehéznek érzik a felkészülést, és legszívesebben elébe mennének a várható konfliktusoknak.
A kísérő szülő számára is jól jöhet, hogy ez az előadás a felnőttek mindennapi nehézségeit is megpróbálja megértetni az óvodás korosztállyal, a gyerekek talán a babaróka hisztijének nézése közben magukra ismernek, és látják, hogy még az anyarókák is fáradtak a fektetéskor…
PS.1. Az előadás valóban 3+-os, aki azt gondolja, hogy nem lehet probléma, ha egy másfél évest visz, mert az is élvezi majd - téved. A változásoknál, illetve esti jelenetekben elsötétedik a színpad is, és néhány apró gyerek nagyon sírt most is, míg az óvodások számára ez a sötétség nem volt félelmetes, inkább izgalmas. - Amikor maximális jószándékkal elvinnétek a kistestvért, hogy ne maradjon ki az élményből, inkább gondoljatok bele, hogy milyen lesz a nézőtér közepéről - a többieket megzavarva - kivinni a vigasztalanul bőgő gyereket, aki láthatóan nagyon fél. Biztosan nem jobb, ha az egyik szülő bemegy a színháznézésre alkalmas gyerekkel, míg a másik otthon megvárja? Ez semmiképp nem csecsemőszínház, ezen az előadáson is bebizonyosodott.
Ps. A képek a Bábszínház Facebook-oldaláról származnak, fotós: Piti Marcell
