A múlt heti „kuflis kaland” után, amely 22 mesekönyv azonnali (=másnapi) elolvasásához (majd maratoni filmnézéshez is) vezetett, most hasonlóképpen jártam a Bábszínházban. Hétfőn megnéztem a Gengszter nagyi – immár nyolc éve! – töretlen sikerrel futó előadását, majd kedden elolvastam Walliams Gangsta Granny c. könyvét is, amely az előadás szövegkönyvének forrásául szolgált. Ezek után csak bólogatni tudok: nagyon jó Gimesi Dóra színpadi verziója (mikor nem az, de tényleg?), lényegtelen mozzanatokat hagy el, de minden lényeges elem megmarad – a tanulságok felerősödnek. Hoffer Károly rendezése – élő zenekar alkalmazásával – igazán kellemes szórakozást is jelent számunkra – a nézők nem fognak elfogyni sose...
Az előadást látva némi bűntudatom támadt: a fiam épp célközönség lett volna a bemutató idején, és ez az előadás sajnos elment mellette. Akinek 10+-os gyereke/unokája van, az fontolja meg, nehogy így járjon.
A nagy terv...- Szolár Tibor és Blasek Gyöngyi
Legközelebb december 7-én és 21-én látható a Bábszínház stúdiójában este hatkor, illetve január 29-én délután háromkor.
Három színész is játszik ebben és a már említett (nekem) múlt heti Kufli-előadásban is, így miattuk is felmerült a két előadás világának összevetése. Mást és másként mutatnak meg a gyerekeknek a világról, ahogy nagyon más egy 3+-os és egy 10+-os előadás - emiatt sem árt figyelembe venni a korosztályi besorolást.
Míg a kuflik kapcsán a világ apró szépségeire lehet rácsodálkozni és a mesék a „lassú életről” szólnak, még egyes felnőttek számára is megnyugtató módon, addig a Gengszter nagyi nagyon valós és mindannyiunkat érintő problémákra hívja fel a figyelmet, persze most is humorosan, szórakoztatóan, ahogy egy jobbfajta tanmeséhez illik is.
A történet a kiskamaszoknak szól, leginkább azoknak, akik a növekedés közben már nem találják meg a közös hangot és témákat a nagyszülőkkel, akikhez folyton le vannak passzolva. (Az előadás felhozhatja mindenkiben a hasonló élményeket, amikor ő is átélte, hogy a szülei szabadulni akartak tőle – mód nyílik utólagos trauma-feldolgozásra vagy szerencsés esetben nosztalgiázásra.) A Gengszter nagyi-t nézve átélhetjük mind az unoka, mind a nagymama szempontjait és fájdalmát (az előadás első húsz perce erre bőven elég), és örülünk a szerző zseniális megoldásának: érdekessé teszi a nagyit.
Ha valaki a világ legnagyobb ékszertolvaja álruhában, az kétségtelenül elég érdekes lehet, rengeteg film alapít a gengszter-romantikára. (Akit a gengszteres sztorik lekötnek, azoknak ott van a Brooklyni mese is – jutott eszembe azonnal még előadás közben.)
"Legyél te is táncos" - Ács Norbert és Ellinger Edina
A szülők a történet peremén maradnak, nekik végképp nincs idejük a gyerekre, viszont tőle várnák saját megvalósítatlan álmaik beteljesítését. (Ezt a csapdát is érinti a történet, már ez is egyfajta tanulság a gyerekeiket bábszínházba kísérő szülőknek.)
Az adaptáció készítői – a zenés-táncos betétek elhelyezése érdekében is – kicsit kedvesebb a párral: legalább egymással töltenek minőségi időt, aktívan eljárnak táncolni és nagyon élvezik ezt, nemcsak a díványon ülve nézik a tévés tehetségkutató showműsorokat. Nincs veszve minden – nem egy atomjaira szétesett családot nézünk. Az anya így is nagyon felszínes marad, az egyik legellenszenvesebb karakter – ezen a szerzői döntésen az előadás sem változtat, Ellinger Edina pedig kellő hitelességgel játssza a szerepet.
Ács Norbert kicsit jobban jár papucsférjként, de őt sem tudjuk felmenteni – férfiak tömegei ismerhetnek benne magukra, akik az anyjuk és feleségük közötti konfliktusokat nem vállalják fel.
A jó zsaru: Teszárek Csaba
Az előadásban van jó zsaru – Teszárek Csaba (álruhában maga a szomjas troll!) – és rossz zsaru – Pethő Gergő – is, utóbbi viccesen kellemetlen, jól jön, hogy van valaki, akire lehet szabadon haragudni.
A szerző ugyan szórakoztató ifjúsági regényt ír, és nyilvánvalóan képtelen ékszerlopási sztorikat ad a nagymama szájába, de a történetben mégis erős társadalomkritikai él van elrejtve – de csak annyira, hogy a hangulat ne keseredjen meg igazán, és persze a happy endet is ki tudja hozni az előadás végére. Úgy tűnik, hogy Walliams nem rajongott a tehetségkutató műsorokért és a tévé-sztárokért, viszont tudatában van, hogy ez a világ mennyire vonzó sokak számára – egy „leleplező” oldalszúrás nekik is jut, ahogy Wagner-Puskás Péternek (vendégként) egy jó szerep (Flavio Flavioli, a sztár) és a zenekar vezetése.
A leskelődő ex-nyomozó, egyben szomszéd: Pethő Gergő
Az előadás a családon belüli kapcsolatteremtés nehézségeinek megmutatása mellett erős lökést adhat az önbizalomhiányos gyerekeknek, hogy merjenek küzdeni az álmaikért – a díszlet kialakításában meg is jelenik Ben, a főszereplő kisfiú furcsa érdeklődése a vízvezetékek iránt, amely segíteni fogja élete nagy napján...
Az öregedés és a halál elfogadása, feldolgozása szintén a „Gengszter nagyi-csomag” része, kevés előadás foglalkozik ezzel (a „szomszédvár”-Kolibri epertortás előadása az, amit évek óta ajánlok mindig, ha gyászfeldolgozásról van szó, most is az jutott eszembe).
Juhász Ibolya
A sikerhez a jól kitalált koncepció mellett a nagyszerű színészek is kellenek – a darab slusszpoénját jelentő Juhász Ibolya megjelenései éppúgy, mint a főszereplő kisfiút játszó Szolár Tibor, akivel a nézőtéren ülő gyerekek könnyen azonosulhatnak.
A hiper-szuper sztár viszont Blasek Gyöngyi, aki már 58 éve (!) a Bábszínház tagja, néhány napja volt a 84. születésnapja (FÜLE ÉRJEN!) és nem csak ehhez képest van jó formában. Őt nézve nem érezzük rendkívülinek, hogy még aktív, és hajlunk még arra is, hogy tényként fogadjuk el, hogy éjszaka át tudna úszni egy folyót. Jó lenne, ha még mi is így működhetnénk 84 évesen – ez minden felnőttnek az eszébe fog jutni az előadás nézése közben, míg a gyerekek egy igazi szupernagyit fognak benne látni.
Az előadás leginkább azoknak a nagyszülőknek jöhet jól, akik kezdenek kifogyni az unoka-elkápráztató ötletekből – egy nagy ékszerrablás közös kitervelésénél sokkal könnyebb a Bábszínházba vinni a gyereket és ez is elég menő. Addig pedig marad a meseolvasás és a mesék kitalálása - ezek fontosságára is kiemelten felhívja a figyelmet a szerző, egy jól kiválasztott történet áthidalja a a generációk közötti szakadékot.
PS. A fotók a színház Facebook oldaláról származnak, Gálos Mihály Samu készítette őket.
