Mezei néző

Amikor augusztusban először megláttam az előadás címét, azt gondoltam, hogy ez nem lehet igaz. CICIKRISZTUS? Ki fog erre odamenni?

Ehhez képest október 25-én a második előadáson jártam a Budapest Történeti Múzeumban, és minden széken ültek. Mi több: egyre több új időpont jelenik meg az előadás SAJÁT HONLAPJÁN, ahova fel lehet iratkozni – jelenleg a dec. 27-i időpont az, amelyikre még be lehet jutni. (Mire kiteszem, lehet, hogy be is telik, mert a mai hetven néző is vitte a hírét.)

Ugyan láthatóan azonnal beindult a Cicikrisztus, a suttogó propaganda (és a profi honlap, facebook oldal !) jól eladja Ficzere Béla egyszemélyes előadását Bodor Géza rendezésében, mégis írok egy nyomhagyó ajánlót a saját benyomásaimról.

Röviden: tudok lelkesedni és mindenképpen ajánlom azoknak, akiket a kortárs képzőművészet kicsit is foglalkoztat, vagy/és megszerették Ficzere Bélát korábbi önálló előadásából (A pacal ideje), netán az Orlai Produkciónál játszott kisebb szerepeiből. Nemrég egy képlopási sztoriban volt benne gengszterként (ld. Brooklyni mese), ezúttal viszont képőrként szórakoztat minket egy egész órán át.

Ennél hosszabban:

Megrázó, de gyönyörű előadás Paczolay Béla rendezése a Víg Házi Színpadán, Kiss Mari, Balázsovits Edit és Márkus Luca együttese pedig „nagyszerű összeállítás” – hosszan fogunk rájuk emlékezni. Remélhetőleg még sok évig műsoron marad.

Mindenki nézze meg, aki nem felhőtlen szórakozást keres, viszont szereti az intenzív színházi élményeket, és nem riad meg egy valóban megtörtént tragédiákat egybefoglaló kortárs történettől sem.

Gimesi Dóra, akinek három héttel korábban volt a legutolsó bábszínházi bemutatója (a feltétlenül nézendő A szomjas troll) újragondolta Hamupipőke történetét. A 6+-os korosztálynak szánt kétrészes előadás többet akar a mese reprodukálásánál. Ebben a XIX. századi Angliába helyezett történetben a címszereplő árva lehetőségei még annál is korlátozottabbak, mint amilyenek ma lennének. A lányoknak azért mindig nehezebb? - akár ezen is elgondolkodhatnak azok az alsósok, akiket erre az előadásra visznek el a szüleik, vagy az osztályfőnökük.

Az idén 75 éves Budapest Bábszínház ismét jól startolt, egy revelatív stúdióelőadással indította az évadát. A Varró Dániel három verses meséjéből készített 6+-os (!) A szomjas troll a kezdetek óta teltházas siker, nem szorul reklámra. Pont úgy jó, ahogy van – hosszan elringattam magam a hangulatában, és az ajánló megírását emiatt is halogattam. Most már egy hónap távlatából visszanézve még hangsúlyosabban mondhatom: MINDENHOGYAN NÉZENDŐ! Olyan nagykorúaknak is ajánlom, akik nem tudnak előkeríteni egy kisiskolást kísérőnek… (Egy-két kifejezetten csak a felnőtteknek érthető poén is rejtőzködik a szövegben, amelyek célba is találtak, a jelenlévő szülők sokat nevettek.)

"Hozzáérek, akkor mi van?" - Teszárek Csaba és Eino, a jó szóra juszt se hajló

Cseri Hanna adaptációjának a minőségéről talán mindent elmond, hogy az előadás napján azonnal megrendeltem a könyvet, amelyet egyébként korábban már olvastam.

Ennél bővebben:

Érdekes élmény volt egykori tanárként, (szinte) csak felnőtt nézőtársak jelenlétében megnézni egy olyan előadást, amely egyértelműen középiskolások számára készült. Pont olyan, amilyeneket egykor én is meg szerettem rendelni a tanítványaim részére…

Az előadás a görög-perzsa háborúk egy apró kis epizódját használja fel, hogy a nézőket elgondolkodtassa, sőt állásfoglalásra késztesse. 60 percig ugyan kényelmesen nézhetjük a három játszó színészt, de aztán jönnie kell megbeszélésnek és a döntésnek, amelyet a való életben mindig igyekszünk halogatni.

Ez volt a Kenyértörés 55. előadása, kicsit több, mint két évvel a bemutató után. Rövid beszámoló és AJÁNLÓ:

Színházi válság van kétségtelenül, még mindig hat a „maradj otthon” kampány, a kevésbé (vagy egyáltalán nem támogatott) színházakban már megtöbbszöröződtek a helyárak, ha a Covid előtti korszakhoz viszonyítunk, és egyre több az olyan előadás, amelyiket havonta maximum egyszer lehet eljátszani. Óriási a kontraszt, pláne, ha azzal a statisztikával vetem össze, amelyiket még 1997 táján készítettem egy színházi menedzsment kurzusra a budapesti színházi kínálatról. Mindennek ellenére még mindig van néhány hely, amely befogadói helyszínként olyan gazdag programmal rendelkezik, hogy a műsorukra ránézve a mezei néző nem is érti, hogy miféle válságról lehet szó…

Az egyik ilyen oázis a 6Szín, amelynek az új profilja lassan négy éve formálódik (2020. december 7. óta irányítja a színházat Földvári Péter és Kerekes-Katz Petra), és ez éppen a 80. bejegyzés, amely az ott színrekerülő saját illetve befogadott „független” előadásokról készül.

Sok vonzó program kínálkozott arra a péntek estére, de nagyon kíváncsi voltam Szaszák Zsolt új sorozatára, így őt választottam. Ha van, aki nem ismerné, de mégis olvassa ezt az AJÁNLÓt: a Madách Színház egyik ifjú színésze ő, mindössze 25 éves, de csak főszerepeket (vagy inkább címszerepeket) játszik. Lehet már saját műsora is, ahova kedve szerint vendégeket hív, hogy megbeszéljék közös dolgaikat, közben pedig még dalra is fakadnak. Először Szabó P. Szilveszter jött el hozzá.

Négy éve van műsoron Szente Vajk talán legkülönlegesebb rendezése a Játékszínben, átlagosan havonta egyszer nézhető.  Hosszas készülődés után múlt vasárnap délután jutottam el rá és mindenkinek szívesen ajánlom. Felhőtlenül szép élmény, valóban kellemes kikapcsolódás – két és fél órában, egy szünettel. Igazi némafilm élőben.

Egy évvel az Equus bemutatója után újra egy különleges formájú előadást rendezett Hargitai Iván, mindössze száz nézőnek. Az előadás a nézőtéren és a színpadon is játszódik, sőt ezúttal mi nézők sem maradunk a helyünkön.

Néhány praktikus tudnivaló ehhez a száz perces, szünet nélküli látványos előadáshoz:

Középen Leonardo felesége: Horváth Csenge 

Két hete tartották meg Woody Allen komédiájának a világbemutatóját a Belvárosi Színházban. A papírforma szerinti nagy siker volt, nem szorul ajánlóra.

Orlai Tibor és csapata láthatóan előre menekül, egy hónapon belül ez volt a negyedik premierjük (Mély levegő, A legenda háza, Halál Velencében), amelyek talán más-más közönségréteget céloznak meg, viszont a különösen jól összeválogatott szereplők miatt bárki számára érdekesek lehetnek. Ezúttal ez fokozottan igaz: most szokatlanul sokan vannak a színpadon, tíz színész és három zenész szórakoztat minket két és fél órán keresztül.

Az elmúlt két hét azt is bizonyította, hogy a közönség jelentős része vágyik a felhőtlen kikapcsolódásra – az októberi és novemberi jegyek lényegében elfogytak (1-1 maradt mutatóba), válogatni jelenleg a december 11-i időpontra lehet. Most még.