Ezen a vasárnapon jártam először a FILC-ben, azaz Fischer Iván Lakásszínházában további 25 néző társaságában. Ez a nézőszám manapság teltházat jelent, ennyi ember tud biztonságosan leülni egy talán harminc négyzetméteres szobában. Az időpont abból a szempontból nem volt optimális, hogy éppen egybeesett a hely tulajdonosának és a BFZ-nek a vicenzai koncertközvetítésével, amelyről így lemaradtam.
Mérlegeltem a helyzetet, és győzött Dante.
Az esemény plakátja - Gyabronka József
Annyira nem gyakori, hogy egy rendező meg is írja a darabot, amit bemutat, ráadásul szinte azonnal sikerül módot ÉS megfelelő színészeket találni az előadáshoz.
Dettre Gábor előadását a CafE Budapest fesztivál keretében a KuglerArt Szalonban játssza Máhr Ági és Kolnai Kovács Gergely mintegy száz percben, és ami jó hír: ez az előadás nem egyszeri esemény, lesz folytatás, a „Lekváros keksz járvány idején” a tervek szerint nézhető lesz novemberben is. Ajánló következik.
Az előadás plakátja Máhr Ágival
A CAFé Budapest fesztivállal szövetkezve valósult meg az Örkény Színház új előadása, amelynek egy korai főpróbáján – vagy talán inkább teszt-előadásán – járhattam, még szeptemberben, egy hónappal a premier előtt, a Csapodárok és a Teljesen idegenek közötti szombat estémen. Azóta a bemutató megtörtént a tervek szerint, és manapság ez már szinte rendkívüli eseménynek számít.
A főpróba alapján már elég rendesen látszottak az előadás körvonalai, bár feltételezem, hogy a maradék idő alatt kisebb változtatásokat az alkotók végrehajtottak, feltételezhetően ezért is szervezték meg ezt a nyilvános előadást. Ajánlani ez alapján is nyugodt szívvel tudom, engem lekötöttek a látottak, csak azt sajnálom, hogy nem ültem le azonnal utána, hogy részletesen leírjam a látottakat, így most csak egy rövid figyelemfelkeltő bejegyzést olvashattok. (Ez alapján is eldönthető talán, hogy valakit érdekel-e a téma, vagy sem.)
A karantén alatt megírt Don Carlos bevezető fogadtatását olyannyira lelombozónak éreztem, hogy elhatároztam, hogy a darabról és konkrétabban Keszég László rendezéséről írt még hosszabb elemzésemet nem vesztegetem el, hanem a posztolással kivárom a pillanatot, amikor a színház műsorára tűzi a pótelőadásokat.
Aki teheti, nézze meg őket, ki tudja, mikor juthat legközelebb hozzá egy ÉLŐ Don Carloshoz – legyen tele a tervezett négy alkalom.
Cser Krisztián - Ádám Zsuzsanna - II. rész
Az előadások előreláthatóan november 18-24 között lesznek. Az, hogy tudok-e menni vagy sem, és lesz-e ennek a sorozatnak negyedik része, a jövő titka.
Különleges programnak ígérkezett szombat este az „Orfeusz, avagy Nárcisz Tükörországban” Pál András és Pető Kata előadásában, és ennek az egyszeri alkalomnak hagyok most röviden nyomot.
Kiss Richárd képe a felolvasószínházról
Hosszú ideig a színdaraboknak igyekeztek valamilyen ütős, mindenesetre minél rövidebb és jól megjegyezhető címet adni, de ennek a jól bevált szokásnak a Katonában ennek már korábban is ellene mentek. A „Minden kombi cirkó…” töretlen sikere azt bizonyítja, hogy a furcsa és nehezen megjegyezhető cím is megfelelő, ha kellően vonzó az előadás, amelyet mögé tesznek.
Mayer Szonja és Mészáros Béla
Néha megfigyelhető, hogy ugyanaz a darab/téma több színház műsorán is előkerül, valamitől aktuális lesz, és mivel ráadásul számomra fontos művészek kerülnek bele, szinte rákényszerít, hogy mélyebben foglalkozzak vele. Én pedig hagyom magam.
Írom mindezt a Stúdió K Nérójának bemutató előadása kapcsán, amely két részben, közel három órában került a nézők elé tegnap. Az egészen megtelt nézőtérről úgy tűnt, mintha minden a normális kerékvágásban menne, és nem is lenne járvány. Ugyanezt érezzük a színház online jegyeladó felületére rákeresve: már minden jegy elkelt november hónapra is, pedig manapság jellemzően bármire be lehet jutni az utolsó percben is, kevés színház tud teltházzal üzemelni. (Aki nem szívesen várna, annak javaslom a próbálkozást előadás előtt, mindig van, aki megbetegszik, vagy a járvány statisztikája miatt dönt a távolmaradás mellett az utolsó pillanatban, nem reménytelen soha a bejutás. Aki nem kockáztatna, azok pedig figyeljék a decemberi jegyárusítás kezdetét.)
Néró és Seneca - sárga és fekete - ifj. Vidnyánszky Attila és Spilák Lajos
Nem nehéz levonni a következtetést: Hegymegi Máté fizikai színházas rendezésének szóló igazán nagy érdeklődés a szereposztásnak köszönhető: a nagyon jó formában lévő társulattal az ifjabb Vidnyánszky Attila játszik együtt, aki a címszerepre érkezett vendégként.
A családon belüli zaklatás témája egyre gyakrabban említődik, nem olyan régen egy budaörsi Születésnap keretében is találkozhattunk vele, de a KV Társulat most kilencvenperces laza jelenetsorát Zsigó Anna kifejezetten a párkapcsolati erőszak köré építette. Kovács D. Dániel egy liftbe beszorította (ha nem is mindig egyszerre) a hat színészét, akiket föl-le hurcol az otthon és a számukra elvileg segítséget nyújtó ellátórendszer különböző részeit megjelenítő emeletek között, és módot ad arra, hogy vele együtt több oldalról is körüljárjuk a témát. Vannak visszatérő motívumok és helyszínek, bár a sorrend kialakításában nem vettem észre szabályosságot.
Már az előadás színlapjáról kiderül, hogy a bántalmazottak „kafkai útvesztőben bolyonganak” és: „A magyar nők átlagosan 35 verést szenvednek el, mielőtt segítséget kérnek. Ekkor 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál tesznek panaszt az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak.” (nokjoga.hu)
Kárpáti Pál - Hajduk Károly - Urbanovits Krisztina - Száger Zsuzsanna : orvosi konzílium
Az előadás célja a figyelemfelhívás, és ez meg is történik, miközben szórakozunk. (Remélhetőleg bocsánatos bűn, de én elsősorban a szereplő színészek miatt mentem el, még nem felejtettem el a karantén előtti egyik utolsó legjobb emlékemet a „Terike és Irén”-t Urbanovics Krisztinával és Száger Zsuzsannával, hogy az egyik legfőbb motivációmat említsem.
A maszkokon túl nem emlékeztetett semmi a Szkénében a vírus-helyzetre, csupán az, hogy most a teljes folyosó hosszában elnyúló sorban álltak az emberek, nem pedig a büfében összetömörödve várták Szikszai Rémusz új rendezését. A nézőtér egészen tele lett a Vádli új bemutatójának harmadik estéjén is.
III. Richárd: Nagypál Gábor - Meyerhold: Mucsi Zoltán
Ez a hétvége olyan volt, mint a régi szép időkben: olyan sok volt a bemutató, hogy lehetetlen volt mindet épp a premieren megnézni. A József Attila Színház Amadeusát Koltai M. Gábor rendezésében így a második előadásán, vasárnap délután láthattam, jellemzően nyugdíjas közönséggel. A második előadás, illetve a délutáni időpont önmagában sem szerencsés, így együtt különösen nem, és ennek nyomát éreztem az előadás tempóján is, amelyik még talán nem állt be véglegesre. Az előadás értékei ettől még így is érvényesültek, és ajánlót tudok írni a három és fél órás produkcióról.
Tasnádi Bence és Fila Balázs - Mozart és Salieri