Szkénében volt egy angol darab bemutatója, a Blackbirdé. Több szakmabeli kifogásolta azt, hogy nem fordították le a címet. Ezzel kapcsolatban nekem sincs igazi magyarázatom, hogy miért nem - a Feketerigó épp így megfelelt volna. Esetleg marketinges okokból gondolták, hogy többen lesznek kíváncsiak rá az eredeti címmel. (Tavaly hosszú idő után a Nemzetiben is rájöttek, hogy nem célszerű Patriot for me címmel kínálni egy előadást, csak beadták a derekukat és tele lett az Hazafit nekünk! címmel is a színpad alatti nézőtér. Ennek oka lehet a szokatlan színhelyen túl az is persze, hogy elég jó lett maga ez az Alföldi-rendezés is.)
Címkék: Szkéné Kováts Adél Orlai Tibor Blackbird Pető Kata
1 komment
okt.18.
Megnéztem a Príma környék (Spiró) másik felvonását is. A nyugdíjasok jól eltűrték az előadást, nem reagáltak különösebben a még mindig tempótlan és sok üresjáratot tartlamazó előadásra. Ha a Pillantáshoz viszonyítok (Örkény), meg kell állapítanom, hogy az élő szerző belezavart a képbe. Felére meghúzva játszotta az Örkény a Pillantást, az összes fecsegést kihagyták - jó lett. Jelen esetben Spiró nem engedett a szövegből, sajnos kár.
Egyszer meg lehet nézni, esetleg szórakozni is - de nem lesz hosszú karrierje ennek, nem a Kvartettről van szó.
febr.25.: A színészek közül ilyen távolságból Hegedűs D. Géza, Járó Zsuzsa, Börcsök Enikő képe a legelevenebb. Azóta nyilván felpörgött rendesen...
Címkék: Spiró György Pesti Színház Príma környék
Szólj hozzá!
Címkék: Brecht Zsótér Sándor Ódry Színpad
Szólj hozzá!
Két alkalommal volt szerencsém próbát nézni a Hunyadiból, egy zártat üres színházban, 5 percenkénti leállásokkal és a tegnapi nyilvánosat. Utóbbira mindkét lányom együttes unszolására vetődtünk el. Berta kifejezetten akart jönni, és most nem aludt el a harmadik felvonáson, ami óriási dolog és ritka eset nála - jelzi, hogy maga az opera elég érdekes és fenntartja a néző figyelmét.
Kellemesen csalódtam, gyenge előadásra számítottam.
Az előadás rendezői koncepciója kissé szokatlan. Nem biztos, hogy túl sokan képzelik a Hunyadit egy repülőtéri várócsarnokba.
A nyitány alatt a néző mégis ott találja magát és a mai ruhákban öltözött szereplők láttán kezdtem reménykedni, hogy egy aktualizált előadást fogunk látni, eltérően a korábban megszokott múzeum-színháztól. A nyitány vége előtt elpattan a buborék, azaz a szereplők átveszik a kosztümöket és így az előadás 10. percétől egy hagyományos Hunyadi előadás következik, bár lényegében üres térben: azaz megtakarították a díszletköltségek jelentős részét.
Mint megtudtam egy közreműködőtől (és most kapaszkodjatok meg jól!): a rendező alapötlete az volt, hogy flash mob-ként adják elő a 153 perc menetidejű operát.
Ezt a gondolatot ledobta magáról a mű, viszont annyit ez a felütés mégis adott, hogy eszembe jutott, hogy lehetne mégis érvényes, mai rendezést csinálni a Hunyadiból is (bárcsak Kovalik lenne itt!), amit korábban kizártnak tartottam.
(Ez volt az első opera, amivel élőben találkoztam - és azóta egészen szerdáig meg voltam arról győződve, hogy ez egy rossz mű, ami nagyon nem igaz. Ennél nagyobb meglepetés csak a Kovalik-féle Figaró esetében ért 2006-ban, korábban a Figarót a legunalmasabb operának tartottam... )
Az opera cselekményét ez a bevezető utalásszerűen mégis kötötte a mai politikai viszonyokhoz, felhívta a figyelmet arra, hogy ma sincs más, pusztán egy másik szakaszát éljük a permanens pártoskodásnak. Ma fejek nem hullanak ilyen látványosan, de elő-előfordul, hogy egy konfliktus megoldására nem a törvényes utat választja valaki, aki a hatalom közelében van.
Az előadás világában a hatalomra ácsingózók természetesen mindketten gonoszok, a király, aki birtokon belül van, viszont folyamatosan fél attól, hogy megölik. Ez a félelem a kulcstényező a tragédiában, amit a rágalmazó politikusok nagyszerűen kihasználnak, és ezáltal lesz gyilkos az igazából jószándékú V. Lászlóból. (Az opera első verziója 1844-es, még a reformkorban vagyunk, még él a bizalom az eredendően jó királyban.) Pataki P. Dani királyként látnivalóan Ferenc Józsefre akar hasonlítani, ahogy a jelmezek egy része is inkább a XIX. századra utal. (Van bőven XX. századi egyenruha is, lehet, hogy a jelmezek és kellékek eklektikája, a középkori kardoktól egészen a mai bőröndökig lett volna hivatott a válság permanens mivoltát kifejezni. Igazából ez a sokféleség inkább csak zavaró volt, vagy még inkább a koncepció zavarosságára utalt. ) A darabban a királynak több eljátszani való jut, mint magának Hunyadinak, aki szimplán egy tiszta hős, és a körülmények áldozata. Mi nem tartjuk gyilkosnak, bár éppen úgy beleegyezett az áruló Czillei leölésébe, ahogy a király is rábólint vetélytársa kivégzésére, hiszen meg van győződve Hunyadi árulásáról. (V. Lászlót persze e romantikus operában a szerelem is vezérli: Hunyadinak halnia kell, másként nem lenne esélye Hunyadi menyasszonyánál, Gara Máriánál.)
Az énekesek az első szereposztásban igazán a helyükön voltak, kifejezetten jó most az operában a casting, furcsa módon alkalmas szereplőket válogattak minden kulcsszerepre.
Fekete Attila (aki miatt egyáltalán felmerült az előadás megtekintése) mellett Fodor Beatrix és Pataki Potyók Dániel roppant erős volt már tegnap is. PP Dani kellő intenzitással vívódott, hogy bosszuljon-e vagy sem és még ennél is intenzívebben szeretett bele Máriába. Gara Mária Miklósa Erika volt, aki technikásan énekel, de színészként a közelében sincs az előbb említetteknek. (Nem is lehet egyszerű fiatal hamvas ártatlanságot megjeleníteni primadonna alkattal és attitűddel.) Fodor Bea igazán megrendítő Szilágyi Erzsébetként, különösen az utolsó felvonásban, amikor a fia halálát figyeli. Csak miatta is érdemes megnézni.
A balett ill. tánc-betétek csapnivalóan szánalmasak, a leggyengébb a palotás.
Ezt az előadást azért részleteztem, mert a szombati premiert kivetítőn lehet majd az Opera előtt követni, 1200 műanyag széket fognak kirakni, pont annyi ember nézheti bent, sőt lesz csúsztatva TV-közvetítés is. (Akinek van TV-je, belenézhet.)
A második szereposztásban is vannak igen jó nevek, azt 14-én este nézzük. (Aznap Bretz Gábor miatt délelőtt Carment is nézünk - ha valamelyikőtöknek van kedve, ott találkozhatunk.)
A Hunyadi László kétszeri megnézése után (amit több kritikus ismerősöm a leghősiesebb vállalkozásnak minősített) még a szombati kivetítős előadásra is odakeveredtem a lányokkal egz egésznapos vidámparki elfoglaltság után, de mindössze egy felvonást néztünk meg az Opera előtt: nagyon torzította a hangot a berendezés és úgy már végképp nem volt semmi értelme ott lenni. Megállapítottam, hogy még Fodor Beatrix minőségén rontott a legkevesebbet, ami lehet, hogy azt is jelzi, hogy mégis ő volt a legjobb énekes a fellépők között. Jövő vasárnap nem hiszem, hogy elkerülhetem a másik szereposztást. (febr.25.: Bretz miatt megnéztük, kipipálva.)
Hasonlóan a legtöbb előadáshoz. A Hunyadihoz is egészen hozzászoktam, nem is beszélve a MüPá-féle Wagner előadásokról, amelyek színházi szempontból igazán sok sebből vérzenek, de mégis meg lehet őket szeretni.
2013. márc.2.: lesz még 32 előadás a Hunyadiból az Erkel-próbaüzemében. Aki még nem látta, itt az alkalom.
Címkék: Opera Hunyadi László Bretz Gábor Fekete Attila Fodor Beatrix Pataki Potyók Dániel
Szólj hozzá!
A Nemzetiben az Angyalok Amerikában c. előadás lényegében hasonlóan bonyolódott le, amint azt a nyílt próba alapján vártam. A darab kissé elavult, nem biztos, hogy a tavalyi Hazafit nekünk után ismét szükségünk volt egy újabb "homokos-darabra", bár nyilván az előadás általában a másság elfogadásáról szólna. De nem túl izgalmas a szöveg, helyenként széteső valóban, nem köti le a nézőt, csak helyenként.
Ami viszont mindenképp nagy élmény: a színészek összjátéka és egyéni teljesítményei is lenyűgözőek. (Serban rendezése.) Vannak jelenetek, amelyekbe így is bele lehet feledkezni. Ha valaki nem aggódik azért, mert négy órán át tart az előadás, eléggé élvezheti, különösen Alföldi, László Zsolt és Kulka játékát. Nekem a korábbi teljesítményeinél jobbnak tűnt jelenleg a nagyon sztárolt Szabó Kimmel Tamás, jóval erősebb és érdekesebb ebben, mint Hamletként. Söptei most is alázatosan szekundál a többieknek. Egyszer már megnézném, amikor neki játszanak alá, mert megérdemelne ennél komolyabb szerepeket is.
Aki Alföldit szereti nézni, amint tündököl egy szerepben, az menjen. Akit a fent említett nevek nem hatnak meg: az feltétlenül maradjon otthon, vagy válasszon más előadást. Néhány mondatát kihegyezi Alföldi, mintha visszatértünk volna valóban a darab idejébe (8o-as évek), amikor a színészek és a néző összekacsintott és áttételesen volt szó politikáról is. "Itt kell hagynom ezt a mennyországot!" - mondja Alföldi a színpad közepén, szélesre tárt karokkal - és ebben a pillanatban az embernek nem is juthat más az eszébe, csakis az igazgatóváltás.
febr. 25: Az előadás fantasztikus sikere azért nem volt megjósolható, az előadások Alföldi leváltása óta szimpátia-tüntetés jelleget is öltenek. Van ismerősöm, akinek nem tetszett az előadás (figyelmeztettem, hogy nem neki való és elismerte, hogy igazam volt), de felemelőnek tartotta a tapsot és azt mondta, hogy önmagában azért megérte odamenni.
PS. 2025.03.17 - A Radnóti új bemutatója után: de jó lenne még mindig elavultnak tartani a darabot...
Címkék: Nemzeti Alföldi László Zsolt Szabó Kimmel Tamás Kulka János Udvaros Dorottya
Szólj hozzá!
2012. jún. 3.-án az évek óta megrendezésre kerülő Wagner napokra mentünk a MüPá-ba, 53 hete ennek az előadásnak már. Tavaly ez a Tannhauser csak mellékesen került a programunkba, mert a hangsúly mindig a Ring-előadásaira esik, azt szeretjük legjobban évről évre nézni. Mostanában a Ring már csak kétévente van, jövőre (2014) lehet majd újra nézni. Jellemzően ez nem a színházi megvalósítása miatt érdekes, az első Ring előadásokon a rendezői megoldásokon még fel is háborodtam. 2007 óta évről-évre nézve ugyanazt a rendezést, most már átalakult az élmény. Megszoktam, szinte a ráismerés örömét érzem akkor is, amikor megjelenik a Rajna realista módon mocskos vizében a 3 borzalmas sellőszerűség, nem is beszélve egyéb effektekről. A Tannhauser színházi megoldásai ennyire nem ivódtak be, többet láttam az operaházi verziót, az foglalja a helyét. (A film annál is inkább. )
A MüPa előadásának fő értéke az énekesekben rejlett. Újdonság volt számomra Lauri Vasar, a többiek (Cser Krisztián, Bretz Gábor, Szabóki Tünde, Kiss Tivadar, Szappanos Tibor) pedig ismét megerősítették bennünk azt a meggyőződést, hogyha ők vannak kitűzve, akkor nekünk is a nézőtéren a helyünk.
Címkék: Opera Bretz Gábor Cser Krisztián Kiss Tivadar Müpa Tannhauser Szabóki Tünde Szappanos Tibor Lauri Vasar
Szólj hozzá!
Zárásként: két Háy János előadást láttam tegnap és tegnapelőtt, amelyek erősek voltak, figyelemre méltóak. Az egyik szintén a Magyar Színházban megy, a Háromszögek. Ki hinné, hogy ezzel a címmel a házasságon belüli és kívüli kapcsolatokat elemzi a szerző? A darab erősen didaktikus, de ha valakit a probléma érint, akkor nehéz két órát él át. Mindenesetre alkalmas a darab bizonyos párkapcsolati kérdések megbeszélésére - és olcsóbb, mint egy párterápiás tréningen való részvétel (a jegy csak 2500Ft/fő). Horváth Lajos Ottó mint férj, Holecskó Orsolya, mint szerető tündököl, és elég jó Kubik Anna (feleség) ill. Császár Angela dupla-anyósként (a feleség és a szerető anyjaként). Idén ebből az előadásból lesz még egy utolsó, jövő szerdán.
A másik Háy János darab (Nehéz, Bárka Színház) részben érinti a házasságok törvényszerű szétesésének vagy eróziójának a problematikáját, ennél fontosabb benne a vidékről Pestre került és alkoholistává váló értelmiségi reménytelen helyzete. A darabot a szerző karácsonyi ajándékként írta Mucsi Zoltánnak, aki 2,5 órát végigbeszél és megvalósítja ezt a tipikus Háy-figurát. Minél kevesebbet olvasott valaki Háytól, annál megdöbbentőbb lesz számára az előadás - és annál jobban hat.
Én kevesebbet kaptam az előadástól, részben mivel olvastam a szerző műveit, ismertem ezeket a történeteket is, amelyekből összerakta darabot, másrészt mivel hatalmas elvárásokkal ültem be. Mucsi és a mellékszereplő Lázár Kati díjakat kapott és mindenki az egekig magasztalta az egyébként tényleg nagyon jó előadást. Bármikor szívesen nézem ezt a két színészt. Egy kertészetit végzett barátnémmal ültem be az előadásra, aki történetesen egy nógrádi falucskában él és gazdálkodik. Neki volt rálátása a kertészeti egyetemet érintő szakmai megjegyzésekre is, megállapította, hogy ez-az mintha nagyon nem stimmelne az előadásban. Valószínűleg kevés hozzá hasonló szakértő jár a Bárkába, ha nem így lenne, akkor már rég kijavították volna a szöveghibát.
Címkék: Nehéz Mucsi Zoltán Horváth Lajos Ottó Háy János Háromszögek Lázár Kati Kubik Anna
Szólj hozzá!
2012.május 22.
Újra néztem még a Kasimir és Karoline c. előadást az Örkényben, amely a 2009-es formáját simán tartja. Ami igaz az igaz, Sárosdi Lilla annyira nem volt jó, mint Hámori Gabi az eredeti szereposztásban, de aki most látta először nyilván nem szenvedett emiatt a csere miatt - beleillett Lilla is az előadás világába.
2013. márc.2.: Ezt az előadást nagyon szerettem. Annyira, hogy 73 személyes levelet találtam, amelyben ezt vitatom meg valakivel. Előbb-utóbb megkeresem az eredeti bejegyzésemet és feltöltöm ide. Ha már erre addig is rákattintottál, adj esélyt az előadásnak és nézd meg!
Címkék: Örkény Színház Kasimir és Karoline
Szólj hozzá!
A korábbi jó előadástól (Kár, hogy kurva) erőre kaptam és újabb 4 előadást megnéztem az elmúlt tíz nap folyamán a Magyar Színházban. A tőlem szokatlan választást az nagyban befolyásolta, hogy a Játékszín mellett a Magyar Színház is veszélyben van, de valószínűleg ez még menthető.
Erről a színházról azt kell tudni, hogy tíz éve még ez volt a Nemzeti, és kiemelt állami támogatását nem azonnal vonták vissza, hanem fokozatosan. Jelenleg a fennmaradásért küzd. Őze Áron igazgató (akit a Gyógyírben többen láttatok) mindenféle bűvészmutatványokkal akarja a színházát átmenteni, például profilváltással. (Ifjúsági és zenés előadások szervezése lesz az új cél)
A látott négy előadás mindegyike igényes volt, érdemes volt megnézni őket.
A macska a forró bádogtetőn szintén eszembe juttatta azt a két régi előadást, amelyek szintén formátumosak voltak (Esztergályos Cecília illetve Eszenyi Enikő főszereplésével), de az erős emlékképekhez méltó volt Balsai Móni is. Sőt: még sosem láttam olyan rendezését ennek a darabnak, amikor a főszereplő ellenfele/sógornője szinte ugyanolyan szinten ki van emelve, ami az előadás előnyére szolgál. Ruttkai Laura személyében egy másik macska is megjelent ezen a bizonyos tetőn.
Kíváncsi voltam a színház stúdiósainak vizsgaelőadására is (Tiramisu), és meg kellett állapítanom, hogy valódi tehetségeket látok, nem rosszabbakat, mint a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Mi lesz velük? Ez itt a kérdés. Túl sok a színész, kevés a lehetőség. (A Magyar Színházban szerepel Gémes Antos is - aki most kezd egy tévésorozatról ismertté válni, valószínűleg a kutya se ismerte a Magyarban játszott szerepei alapján.)
Múlt vasárnap láttam ugyanott egy Sweet Charity-t is, ami musical. Alföldi Róbert 2003-ban rendezett belőle egy kiváló előadást az Operett Raktárszínházában az akkor még pályakezdő Siménfalvy Ágotával. Ez az új rendezés (Pelsőczy Réka) is korrekt, mostanra a színészek elsajátították a táncbetéteket is, amelyekkel a bemutató idején állítólag nehézségeik voltak. Vannak benne jó és jobb elemek (képregényszerű díszlet), pusztán az a kis valami, a többlet, ami miatt az ember megrendül - na az hiányzott belőle. Auksz Éva elénekli, eljátssza a szerepet, de mégsem távozunk összetört szívvel az előadásról. Ő is megfelelő partnert kapott (Jágercsik Csaba), ahogy Ágota Stohl Andrást - de katarzis ezúttal nem születik.
(Nekem ezt eszembe se jutna számon kérni egy musicalen, de mivel a 2003-as előadás csodájára még ma is elég élesen emlékszem, így állíthatom, hogy ezt a nem túl erős darabot is meg lehet úgy csinálni, hogy maradandó hatást fejtsen ki a nézőre.)
Igazából Ágota miatt néztem újra a darabot, mert egy hete volt szerencsém hallani a pop-koncertjét a Millenáris Fogadóban, ami mutatja, hogy a 11 éve végzett színész nem kap elég lehetőséget anyaszínházában, az Operettben. Pedig kaphatna, láttam prózai szerepben is (Dühöngő ifjúság), kiváló színész.
Ma és holnap, illetve még júniusban látható a Tháliában, Béres Attila Koldusopera rendezésében. Az előadás megtekintése foglalkoztat, éppen Ágota miatt.
A koncertet egyébként a FÜGE szervezte, a független alkotókat tömörítő produkciós iroda. Nagyon eltérőek ezek a FÜGE-produkciók, de többnyire feltétlenül kísérletező, minőségi előadások létrehozását támogatják. Van hírlevelük, érdemes rá feliratkozni - nagyon sok programot ajánlanak.
Ágotának lesznek még koncertjei a későbbiekben ill. ajánlom az Ébred valami a szívemben c. albumot is. Ezer éve nem voltam könnyűzenei koncerten, érdekes időutazás volt egy ilyenre elvetődni. (Láthatóan mindenki Ágota-rajongó volt, jó pár nyugdíjas is megjelent - nyilván az Operett közönségéből jöttek, akik pl. a Menyasszonytáncból ismerhették Ágotát.)
A Háromszögekről külön írás számol be. (Szintén a Magyar Színház előadása, ezen a héten láttam.)
Címkék: FÜGE Magyar Színház Sweet Charity Tiramisu Siménfalvy Ágota Macska a forró bádogtetőn
Szólj hozzá!
Régi emlékek jöttek elő az Opera Macbeth-előadásán.
Jó volt a szereposztás, és mint egy zenekari tag is megjegyezte találóan: "ótvar" a rendezés. Egyetlen példa: Macbeth utolsó monológját énekli már halott felesége ágyán, természetesen a nőre ügyet sem vetve. Ezután bejön a komorna kintről és közli a királlyal, hogy felesége halott, így Macbeth azonnal kisiet a szobából.
De még sorolhatnám a példákat, hogy milyen megoldatlanságok vannak, amelyeket a librettó gondos elolvasásával ki lehetett volna gyomlálni az előadásból.
Ami kegyetlenül dühített: néhány éve volt ebből egy jobb rendezés, amit fel lehetett volna újítani - olcsóbban. A másik fájó pont ennek kapcsán : a tavalyi költségvetésből törölték Kovalik A bolygó hollandiját, de ezt a rendezést valami miatt (Szinetár Miklós személye?) fontosnak tartották.
Ezt az előadást csak azok nézzék meg, akik magát az operát nagyon kedvelik. (Egy néző mellettem mondta, már látta tavaly, majd igyekszik nem nézni a színpadot és akkor jó lesz. - Ez egy működő túlélési technika, de az ember nem ezért jár színházba, hogy ne nézzen oda...)