Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (83) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (97) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (34) Ascher Tamás (27) Átrium (50) Bábszínház (35) Bagossy Levente (23) Bakonyi Marcell (26) Balatoni Éva (22) Balázs Andrea (20) Balczó Péter (40) Balga Gabriella (35) Bálint András (23) Balsai Móni (27) Bányai Kelemen Barna (26) Bán Bálint (26) Bán János (21) Baráth Emőke (24) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (55) Benedek Mari (65) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (32) BFZ (35) Bodor Johanna (20) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (22) Bretz Gábor (90) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (31) Centrál Színház (38) Chován Gábor (23) Csákányi Eszter (26) Cseh Antal (48) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (285) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (33) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (47) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (27) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (41) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (24) Erdős Attila (25) Erkel Színház (148) Évadértékelés (43) Fábián Péter (22) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (22) Fehér László (20) Fekete Ádám (20) Fekete Anna (22) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (27) Ficza István (27) Ficzere Béla (20) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (87) Fischer Ádám (32) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (32) Friedenthal Zoltán (20) Fröhlich Kristóf (20) FÜGE (38) Fullajtár Andrea (38) Füzér Anni (20) Gábor Géza (90) Gálffi László (26) Gál Erika (53) Gazsó György (22) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (21) Göttinger Pál (47) Gyabronka József (21) Gyulay Eszter (26) Hábetler András (97) Haja Zsolt (44) Hajduk Károly (21) Hamvai Kornél (20) Hartai Petra (24) Hegedűs D. Géza (31) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (21) Hevesi László (22) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (22) Horti Lilla (21) Horváth Csaba (33) Horváth István (42) Ilyés Róbert (23) Izsák Lili (29) Járó Zsuzsa (21) Jordán Adél (27) Jordán Tamás (25) Jurányi (85) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (28) Kálmándy Mihály (43) Kálmán Eszter (48) Kálmán Péter (41) Kálnay Zsófia (57) Kamra (42) Kardos Róbert (22) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (46) Kaszás Gergő (22) Katona (130) Katona László (33) Kékszakállú (69) Kerekes Éva (31) Keresztes Tamás (34) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (26) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (40) Kolibri Színház (26) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (46) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (24) Kovács István (55) Kovács János (23) Kovács Krisztián (28) Kovács Lehel (23) Kovalik (31) Kováts Adél (28) Kulka János (22) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (22) László Boldizsár (26) László Lili (22) László Zsolt (43) Lengyel Benjámin (22) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (28) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (37) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (105) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (33) Mészáros Blanka (26) Mészáros Máté (25) Mészöly Anna (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (60) Mohácsi János (33) Molnár Anna (23) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (44) Mucsi Zoltán (50) Müpa (122) Nagypál Gábor (31) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (32) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (38) Nyári Zoltán (38) Ódry Színpad (68) Ónodi Eszter (20) opera (31) Opera (636) Operakaland (44) Operettszínház (20) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (64) Orlai Tibor (107) Ötvös András (23) Őze Áron (28) Palerdi András (46) Pálmai Anna (33) Pálos Hanna (28) Pál András (51) Pasztircsák Polina (36) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (65) Pesti Színház (26) Pető Kata (33) Pinceszínház (27) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (26) Porogi Ádám (31) Purcell Kórus (26) Puskás Tamás (24) Rába Roland (25) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (60) Rajkai Zoltán (22) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (33) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (76) RS9 (29) Rujder Vivien (33) Rusznák András (22) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (37) Scherer Péter (36) Schneider Zoltán (37) Schöck Atala (57) Sebestyén Miklós (26) Sodró Eliza (27) Spinoza (21) Spolarics Andrea (22) Stohl András (35) Stúdió K (22) Súgó (73) Sümegi Eszter (25) Szabóki Tünde (26) Szabó Kimmel Tamás (20) Szabó Máté (53) Szacsvay László (25) Szakács Györgyi (21) Szamosi Zsófia (25) Szántó Balázs (21) Szappanos Tibor (32) Szegedi Csaba (40) Székely Kriszta (28) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (47) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (29) Szilágyi Csenge (20) Szirtes Ági (31) Szkéné (61) Szvétek László (35) Takács Kati (20) Takács Nóra Diána (23) Takátsy Péter (29) Tamási Zoltán (27) Tarnóczi Jakab (21) Tasnádi Bence (37) Thália (109) Thuróczy Szabolcs (27) Tihanyi Ildikó (22) Török Tamara (29) Tóth Zsófia (22) Udvaros Dorottya (21) Ullmann Mónika (23) Ungár Júlia (21) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (30) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Városmajori Színpad (21) Vashegyi György (36) Vida Péter (24) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (26) Vígszínház (60) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (34) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (57) Znamenák István (42) Zöldi Gergely (21) Zsótér Sándor (82) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

október
3.

Szkéné - Blackbird

 |  MakkZs  |  1 komment

Szkénében volt egy angol darab bemutatója, a Blackbirdé. Több szakmabeli kifogásolta azt, hogy nem fordították le a címet. Ezzel kapcsolatban nekem sincs igazi magyarázatom, hogy miért nem - a Feketerigó épp így megfelelt volna. Esetleg marketinges okokból gondolták, hogy többen lesznek kíváncsiak rá az eredeti címmel. (Tavaly hosszú idő után a Nemzetiben is rájöttek, hogy nem célszerű Patriot for me címmel kínálni egy előadást, csak beadták a derekukat és tele lett az Hazafit nekünk! címmel is a színpad alatti nézőtér. Ennek oka lehet a szokatlan színhelyen túl az is persze, hogy elég jó lett maga ez az Alföldi-rendezés is.)

Az előadás a pedofília témájáról szól, ami a rendező (Kováts Adél) szerint tízből 8 embert érint. Én ezt nem tudom megítélni, remélem, hogy ez nem igaz. A darabot nagyon dicsérik, de azért mégsem annyira dinamikus - egy beszélgetés mindössze az elcsábított és a csábító között az események után 15 évvel. Mucsi Zoltán és Pető Kata is jó, de amikor én láttam még érezhetően nem voltak teljesen készen. Mucsin ezt különösen éreztem. Mindig megfogadom, hogy várok nála vagy tíz előadást, és mindig megbánom, hogy nem tettem meg. Így is voltak sűrű pillanatok, de az is biztos, hogy ezt az előadást is főleg Mucsi rajongói fogják megvenni.
(A Szkénében már van Kapa-bérlet, ami azért nagy szó. Kevés színész mondhatja el, hogy ilyen nagy mértékben támaszkodnak rá.)

Címkék: Szkéné Kováts Adél Orlai Tibor Blackbird Pető Kata

1 komment

okt.1.
Eljutottunk többen is (41-en erről a listáról!!!) a Pesti Színházba a Vígegyetem sorozat egyik előadására. Príma környék címen egy Spiró dráma kerül bemutatásra szintén a jövő hét végén.
Az első felvonás után az alkotókat kiültették a színpadra, akik ettől a pillanattól látnivalóan elég rosszul érezték magukat civilben. Az előadás maga nyilván kész is lesz jövő péntekre, most még helyenként le-leült, ami annak is köszönhető, hogy nem  túl cselekményes  maga a darab sem. A jövő héten valószínűleg újranézem, hogy megállapítsam, hogy mennyit fejlődött az előadás ill. hogyan sikerült megoldani az igencsak érzékeny zárlatot.
Mivel kortárs szerzőről van szó, nem biztos, hogy hosszú életű lesz az előadás, de a Vígszínház kipipálta a kortárs magyar író rovatot a munkatervben.

okt.18.

Megnéztem a Príma környék (Spiró) másik felvonását is. A nyugdíjasok jól eltűrték az előadást, nem reagáltak különösebben a még mindig tempótlan és sok üresjáratot tartlamazó előadásra. Ha a Pillantáshoz viszonyítok (Örkény), meg kell állapítanom, hogy az élő szerző belezavart a képbe. Felére meghúzva játszotta az Örkény a Pillantást, az összes fecsegést   kihagyták - jó lett. Jelen esetben Spiró nem engedett a szövegből, sajnos kár.

Egyszer meg lehet nézni, esetleg szórakozni is - de nem lesz hosszú karrierje ennek, nem a Kvartettről van szó.

febr.25.: A színészek közül ilyen távolságból Hegedűs D. Géza, Járó Zsuzsa, Börcsök Enikő képe a legelevenebb. Azóta nyilván felpörgött rendesen...

Címkék: Spiró György Pesti Színház Príma környék

Szólj hozzá!

Az Ódry Színpadon megtörtént egy magyarországi ősbemutató: Zsótér megrendezte egy főiskolás osztállyal Brecht tandrámáját, A gömbfejűek és a csúcsfejűek címűt. Mire elkészült Brecht, addigra a fasizmus teljes üzemmódban beindult - nem tudták az egyébként meglehetősen papírízű darabot bemutatni, ami keményen a társadalom szemébe vágja, hova vezet, ha a széles néprétegek hallgatólagosan támogatják a rasszimus politikáját. Nagyszerű ötletei vannak Zsótérnak és csapatának (ha valaki nem tudná még, kb 20 éve dolgozik azonos dramaturggal, jelmeztervezővel és díszlettervezővel a pénzes és a kevésbé fizetett munkákon egyaránt a vidéki színházakban, az Örkényben, Radnótiban is).
Úszógumik és iskolai tantermi padok, viaszosvászon - lényegében ennyi kell egy profi előadáshoz.
Mindig intellektuális kaland Zsótér előadásait megnézni, a közvetített üzenetet kitalálni. Amikor - ahogy most is - az érzelmek kimaradnak az előadásból, kevésbé hat a mű. Miközben sok elemét élvezni lehetett, értékelni is, de azt nem éreztem, hogy magával sodorna és elvinne magával az előadás.
Jövő pénteken jön a Radnótiban az újabb Zsótér-bemutató Kovács Adél főszereplésével (Kurázsi mama). Nagyon remélem, hogy azt nem sterilizálta egészen Zsótér.
A jövő hétnek feltétlenül az az előadás lesz a kulcseseménye.

Címkék: Brecht Zsótér Sándor Ódry Színpad

Szólj hozzá!

Két alkalommal volt szerencsém próbát nézni a Hunyadiból, egy zártat üres színházban, 5 percenkénti leállásokkal és a tegnapi nyilvánosat. Utóbbira mindkét lányom együttes unszolására vetődtünk el. Berta kifejezetten akart jönni, és most nem aludt el a harmadik felvonáson, ami óriási dolog és ritka eset nála  - jelzi, hogy maga az opera elég érdekes és fenntartja a néző figyelmét.
Kellemesen csalódtam,  gyenge előadásra számítottam.

Az előadás rendezői koncepciója kissé szokatlan. Nem biztos, hogy túl sokan képzelik a Hunyadit egy repülőtéri várócsarnokba.
A nyitány alatt a néző mégis ott találja magát és a mai ruhákban öltözött szereplők láttán kezdtem reménykedni, hogy egy aktualizált előadást fogunk látni, eltérően a korábban megszokott múzeum-színháztól. A nyitány vége előtt elpattan a buborék, azaz a szereplők átveszik a kosztümöket és így az előadás 10. percétől egy hagyományos Hunyadi előadás következik, bár lényegében üres térben: azaz megtakarították a díszletköltségek jelentős részét.
Mint megtudtam egy közreműködőtől (és most kapaszkodjatok meg jól!): a rendező alapötlete az volt, hogy flash mob-ként adják elő a 153 perc menetidejű operát.
Ezt a gondolatot ledobta magáról a mű, viszont annyit ez a felütés mégis adott, hogy eszembe jutott, hogy lehetne mégis érvényes, mai rendezést csinálni a Hunyadiból is (bárcsak Kovalik lenne itt!), amit korábban kizártnak tartottam.
(Ez volt az első opera, amivel élőben találkoztam - és azóta egészen szerdáig meg voltam arról győződve, hogy ez egy rossz mű, ami nagyon nem igaz. Ennél nagyobb meglepetés csak a Kovalik-féle Figaró esetében ért 2006-ban, korábban a Figarót a legunalmasabb operának tartottam...  )

Az opera cselekményét ez a bevezető utalásszerűen mégis kötötte a mai politikai viszonyokhoz, felhívta a figyelmet arra, hogy ma sincs más, pusztán egy másik szakaszát éljük a permanens pártoskodásnak. Ma fejek nem hullanak ilyen látványosan, de elő-előfordul, hogy egy konfliktus megoldására nem a törvényes utat választja valaki, aki a hatalom közelében van.
Az előadás világában a hatalomra ácsingózók természetesen mindketten gonoszok, a király, aki birtokon belül van, viszont folyamatosan fél attól, hogy megölik. Ez a félelem a kulcstényező a tragédiában, amit a rágalmazó politikusok nagyszerűen kihasználnak, és ezáltal lesz gyilkos az igazából jószándékú V. Lászlóból. (Az opera első verziója 1844-es, még a reformkorban vagyunk, még él a bizalom az eredendően jó királyban.) Pataki P. Dani királyként látnivalóan Ferenc Józsefre akar hasonlítani, ahogy a jelmezek egy része is inkább a XIX. századra utal. (Van bőven XX. századi egyenruha is, lehet, hogy a jelmezek és kellékek eklektikája, a középkori kardoktól egészen a mai bőröndökig lett volna hivatott a válság permanens mivoltát kifejezni. Igazából ez a sokféleség inkább csak zavaró volt, vagy még inkább a koncepció zavarosságára utalt. ) A darabban a királynak több eljátszani való jut, mint magának Hunyadinak, aki szimplán egy tiszta hős, és a körülmények áldozata. Mi nem tartjuk gyilkosnak, bár éppen úgy beleegyezett az áruló Czillei leölésébe, ahogy a király is rábólint vetélytársa kivégzésére, hiszen meg van győződve Hunyadi árulásáról. (V. Lászlót persze e romantikus operában a szerelem is vezérli: Hunyadinak halnia kell, másként nem lenne esélye Hunyadi menyasszonyánál, Gara Máriánál.)

Az énekesek az első szereposztásban igazán a helyükön voltak, kifejezetten jó most az operában a casting, furcsa módon alkalmas szereplőket válogattak minden kulcsszerepre.
Fekete Attila (aki miatt egyáltalán felmerült az előadás megtekintése) mellett Fodor Beatrix és Pataki Potyók Dániel roppant erős volt már tegnap is.  PP Dani kellő intenzitással vívódott, hogy bosszuljon-e vagy sem és még ennél is intenzívebben szeretett bele Máriába.  Gara Mária Miklósa Erika volt, aki technikásan énekel, de színészként a közelében sincs az előbb említetteknek. (Nem is lehet egyszerű fiatal hamvas ártatlanságot megjeleníteni primadonna alkattal és attitűddel.) Fodor Bea igazán megrendítő Szilágyi Erzsébetként, különösen az utolsó felvonásban, amikor a fia halálát figyeli. Csak miatta is érdemes megnézni.
A balett ill. tánc-betétek csapnivalóan szánalmasak, a leggyengébb a palotás.

Ezt az előadást azért részleteztem, mert a szombati premiert kivetítőn lehet majd az Opera előtt követni, 1200 műanyag széket fognak kirakni, pont annyi ember nézheti bent, sőt lesz csúsztatva TV-közvetítés is. (Akinek van TV-je, belenézhet.)
A második szereposztásban is vannak igen jó nevek, azt 14-én este nézzük. (Aznap Bretz Gábor miatt délelőtt Carment is nézünk - ha valamelyikőtöknek van kedve, ott találkozhatunk.)

A Hunyadi László kétszeri megnézése után (amit több kritikus ismerősöm a leghősiesebb vállalkozásnak minősített) még a szombati kivetítős előadásra is odakeveredtem a lányokkal egz egésznapos vidámparki elfoglaltság után, de mindössze egy felvonást néztünk meg az Opera előtt: nagyon torzította a hangot a berendezés és úgy már végképp nem volt semmi értelme ott lenni. Megállapítottam, hogy még Fodor Beatrix minőségén rontott a legkevesebbet, ami lehet, hogy azt is jelzi, hogy mégis ő volt a legjobb énekes a fellépők között. Jövő vasárnap nem hiszem, hogy elkerülhetem a másik szereposztást. (febr.25.: Bretz miatt megnéztük, kipipálva.)

Hasonlóan a legtöbb előadáshoz. A Hunyadihoz is egészen hozzászoktam, nem is beszélve a MüPá-féle Wagner előadásokról, amelyek színházi szempontból igazán sok sebből vérzenek, de mégis meg lehet őket szeretni. 

2013. márc.2.: lesz még 32 előadás a Hunyadiból az Erkel-próbaüzemében. Aki még nem látta, itt az alkalom.

Címkék: Opera Hunyadi László Bretz Gábor Fekete Attila Fodor Beatrix Pataki Potyók Dániel

Szólj hozzá!

Nemzetiben az Angyalok Amerikában c. előadás lényegében hasonlóan bonyolódott le, amint azt a nyílt próba alapján vártam. A darab kissé elavult, nem biztos, hogy a tavalyi Hazafit nekünk után ismét szükségünk volt egy újabb "homokos-darabra", bár nyilván az előadás általában a másság elfogadásáról szólna. De nem túl izgalmas a szöveg, helyenként széteső valóban, nem köti le a nézőt, csak helyenként.

Ami viszont mindenképp nagy élmény: a színészek összjátéka és egyéni teljesítményei is lenyűgözőek. (Serban rendezése.) Vannak jelenetek, amelyekbe így is bele lehet feledkezni. Ha valaki nem aggódik azért, mert négy órán át tart az előadás, eléggé élvezheti, különösen Alföldi, László Zsolt és Kulka játékát. Nekem a korábbi teljesítményeinél jobbnak tűnt jelenleg a nagyon sztárolt Szabó Kimmel Tamás, jóval erősebb és érdekesebb ebben, mint Hamletként.  Söptei most is alázatosan szekundál a többieknek. Egyszer már megnézném, amikor neki játszanak alá, mert megérdemelne ennél komolyabb szerepeket is.

Aki Alföldit szereti nézni, amint tündököl egy szerepben, az menjen. Akit a fent említett nevek nem hatnak meg: az feltétlenül maradjon otthon, vagy válasszon más előadást. Néhány mondatát kihegyezi Alföldi, mintha visszatértünk volna valóban a darab idejébe (8o-as évek), amikor a színészek és a néző összekacsintott és áttételesen volt szó politikáról is. "Itt kell hagynom ezt a mennyországot!" - mondja Alföldi a színpad közepén, szélesre tárt karokkal - és ebben a pillanatban az embernek nem is juthat más az eszébe, csakis az igazgatóváltás. 

febr. 25: Az előadás fantasztikus sikere azért nem volt megjósolható, az előadások Alföldi leváltása óta szimpátia-tüntetés jelleget is öltenek. Van ismerősöm, akinek nem tetszett az előadás (figyelmeztettem, hogy nem neki való és elismerte, hogy igazam volt), de felemelőnek tartotta a tapsot és azt mondta, hogy önmagában azért megérte odamenni. 

PS. 2025.03.17 - A Radnóti új bemutatója után: de jó lenne még mindig elavultnak tartani a darabot...

Címkék: Nemzeti Alföldi László Zsolt Szabó Kimmel Tamás Kulka János Udvaros Dorottya

Szólj hozzá!

2012. jún. 3.-án az évek óta megrendezésre kerülő Wagner napokra mentünk a MüPá-ba, 53 hete ennek az előadásnak már. Tavaly ez a Tannhauser csak mellékesen került a programunkba, mert a hangsúly mindig a Ring-előadásaira esik, azt szeretjük legjobban évről évre nézni. Mostanában a Ring már csak kétévente van, jövőre (2014) lehet majd újra nézni. Jellemzően ez nem a színházi megvalósítása miatt érdekes, az első Ring előadásokon a rendezői megoldásokon még fel is háborodtam. 2007 óta évről-évre nézve ugyanazt a rendezést, most már átalakult az élmény. Megszoktam, szinte a ráismerés örömét érzem akkor is, amikor megjelenik a Rajna realista módon mocskos vizében a 3 borzalmas sellőszerűség, nem is beszélve egyéb effektekről. A Tannhauser színházi megoldásai ennyire nem ivódtak be, többet láttam az operaházi verziót, az foglalja a helyét. (A film annál is inkább. )

A MüPa előadásának fő értéke az énekesekben rejlett. Újdonság volt számomra Lauri Vasar, a többiek (Cser Krisztián, Bretz Gábor, Szabóki Tünde, Kiss Tivadar, Szappanos Tibor) pedig ismét megerősítették bennünk azt a meggyőződést, hogyha ők vannak kitűzve, akkor nekünk is a nézőtéren a helyünk.

Színlap

Címkék: Opera Bretz Gábor Cser Krisztián Kiss Tivadar Müpa Tannhauser Szabóki Tünde Szappanos Tibor Lauri Vasar

Szólj hozzá!

Zárásként: két Háy János előadást láttam tegnap és tegnapelőtt, amelyek erősek voltak, figyelemre méltóak. Az egyik szintén a Magyar Színházban megy, a Háromszögek. Ki hinné, hogy ezzel a címmel a házasságon belüli és kívüli kapcsolatokat elemzi a szerző? A darab erősen didaktikus, de ha valakit a probléma érint, akkor nehéz két órát él át. Mindenesetre alkalmas a darab bizonyos párkapcsolati kérdések megbeszélésére - és olcsóbb, mint egy párterápiás tréningen való részvétel (a jegy csak 2500Ft/fő). Horváth Lajos Ottó mint férj, Holecskó Orsolya, mint szerető tündököl, és elég jó Kubik Anna (feleség) ill. Császár Angela dupla-anyósként (a feleség és a szerető anyjaként). Idén ebből az előadásból lesz még egy utolsó, jövő szerdán.
A másik Háy János darab (Nehéz, Bárka Színház) részben érinti a házasságok törvényszerű szétesésének vagy eróziójának a problematikáját, ennél fontosabb benne a vidékről Pestre került és alkoholistává váló értelmiségi reménytelen helyzete. A darabot a szerző karácsonyi ajándékként írta Mucsi Zoltánnak, aki 2,5 órát végigbeszél és megvalósítja ezt a tipikus Háy-figurát. Minél kevesebbet olvasott valaki Háytól, annál megdöbbentőbb lesz számára az előadás - és annál jobban hat.
Én kevesebbet kaptam az előadástól, részben mivel olvastam a szerző műveit, ismertem ezeket a történeteket is, amelyekből összerakta darabot, másrészt mivel hatalmas elvárásokkal ültem be. Mucsi és a mellékszereplő Lázár Kati díjakat kapott és mindenki az egekig magasztalta az egyébként tényleg nagyon jó előadást. Bármikor szívesen nézem ezt a két színészt. Egy kertészetit végzett barátnémmal ültem be az előadásra, aki történetesen egy nógrádi falucskában él és gazdálkodik. Neki volt rálátása a kertészeti egyetemet érintő szakmai megjegyzésekre is, megállapította, hogy ez-az mintha nagyon nem stimmelne az előadásban. Valószínűleg kevés hozzá hasonló szakértő jár a Bárkába, ha nem így lenne, akkor már rég kijavították volna a szöveghibát.

Címkék: Nehéz Mucsi Zoltán Horváth Lajos Ottó Háy János Háromszögek Lázár Kati Kubik Anna

Szólj hozzá!

2012.május 22.

Újra néztem még a Kasimir és Karoline c. előadást az Örkényben, amely a 2009-es formáját simán tartja. Ami igaz az igaz, Sárosdi Lilla annyira nem volt jó, mint Hámori Gabi az eredeti szereposztásban, de aki most látta először nyilván nem szenvedett emiatt a csere miatt - beleillett Lilla is az előadás világába.

2013. márc.2.: Ezt az előadást nagyon szerettem. Annyira, hogy 73 személyes levelet találtam, amelyben ezt vitatom meg valakivel. Előbb-utóbb megkeresem az eredeti bejegyzésemet és feltöltöm ide. Ha már erre addig is rákattintottál, adj esélyt az előadásnak és nézd meg!

Címkék: Örkény Színház Kasimir és Karoline

Szólj hozzá!

A korábbi jó előadástól (Kár, hogy kurva) erőre kaptam és újabb 4 előadást megnéztem az elmúlt tíz nap folyamán a Magyar Színházban. A tőlem szokatlan választást az nagyban befolyásolta, hogy a Játékszín mellett a Magyar Színház is veszélyben van, de valószínűleg ez még menthető.
Erről a színházról azt kell tudni, hogy tíz éve még ez volt a Nemzeti, és kiemelt állami támogatását nem azonnal vonták vissza, hanem fokozatosan. Jelenleg a fennmaradásért küzd. Őze Áron igazgató (akit a Gyógyírben többen láttatok) mindenféle bűvészmutatványokkal akarja a színházát átmenteni, például profilváltással. (Ifjúsági és zenés előadások szervezése lesz az új cél)
A látott négy előadás mindegyike igényes volt, érdemes volt megnézni őket.
A macska a forró bádogtetőn szintén eszembe juttatta azt a két régi előadást, amelyek szintén formátumosak voltak (Esztergályos Cecília illetve Eszenyi Enikő főszereplésével), de az erős emlékképekhez méltó volt Balsai Móni is. Sőt: még sosem láttam olyan rendezését ennek a darabnak, amikor a főszereplő ellenfele/sógornője szinte ugyanolyan szinten ki van emelve, ami az előadás előnyére szolgál. Ruttkai Laura személyében egy másik macska is megjelent ezen a bizonyos tetőn.
Kíváncsi voltam a színház stúdiósainak vizsgaelőadására is (Tiramisu), és meg kellett állapítanom, hogy valódi tehetségeket látok, nem rosszabbakat, mint a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Mi lesz velük? Ez itt a kérdés. Túl sok a színész, kevés a lehetőség. (A Magyar Színházban szerepel Gémes Antos is - aki most kezd egy tévésorozatról ismertté válni, valószínűleg a kutya se ismerte a Magyarban játszott szerepei alapján.)
Múlt vasárnap láttam ugyanott egy Sweet Charity-t is, ami musical. Alföldi Róbert 2003-ban rendezett belőle egy kiváló előadást az Operett Raktárszínházában az akkor még pályakezdő Siménfalvy Ágotával. Ez az új rendezés (Pelsőczy Réka) is korrekt, mostanra a színészek elsajátították a táncbetéteket is, amelyekkel a bemutató idején állítólag nehézségeik voltak. Vannak benne jó és jobb elemek (képregényszerű díszlet), pusztán az a kis valami, a többlet, ami miatt az ember megrendül - na az hiányzott belőle. Auksz Éva elénekli, eljátssza a szerepet, de mégsem távozunk összetört szívvel az előadásról. Ő is megfelelő partnert kapott (Jágercsik Csaba), ahogy Ágota Stohl Andrást - de katarzis ezúttal nem születik.
(Nekem ezt eszembe se jutna számon kérni egy musicalen, de mivel a 2003-as előadás csodájára még ma is elég élesen emlékszem, így állíthatom, hogy ezt a nem túl erős darabot is meg lehet úgy csinálni, hogy maradandó hatást fejtsen ki a nézőre.)
Igazából Ágota miatt néztem újra a darabot, mert egy hete volt szerencsém hallani a pop-koncertjét a Millenáris Fogadóban, ami mutatja, hogy a 11 éve végzett színész nem kap elég lehetőséget anyaszínházában, az Operettben. Pedig kaphatna, láttam prózai szerepben is (Dühöngő ifjúság), kiváló színész.
Ma és holnap, illetve még júniusban látható a Tháliában, Béres Attila Koldusopera rendezésében. Az előadás megtekintése foglalkoztat, éppen Ágota miatt.
A koncertet egyébként a FÜGE szervezte, a független alkotókat tömörítő produkciós iroda. Nagyon eltérőek ezek a FÜGE-produkciók, de többnyire feltétlenül kísérletező, minőségi előadások létrehozását támogatják. Van hírlevelük, érdemes rá feliratkozni - nagyon sok programot ajánlanak.
Ágotának lesznek még koncertjei a későbbiekben ill. ajánlom az Ébred valami a szívemben c. albumot is. Ezer éve nem voltam könnyűzenei koncerten, érdekes időutazás volt egy ilyenre elvetődni. (Láthatóan mindenki Ágota-rajongó volt, jó pár nyugdíjas is megjelent - nyilván az Operett közönségéből jöttek, akik pl. a Menyasszonytáncból ismerhették Ágotát.)

A Háromszögekről külön írás számol be. (Szintén a Magyar Színház előadása, ezen a héten láttam.)

Címkék: FÜGE Magyar Színház Sweet Charity Tiramisu Siménfalvy Ágota Macska a forró bádogtetőn

Szólj hozzá!

Régi emlékek jöttek elő az Opera Macbeth-előadásán.
Jó volt a szereposztás, és mint egy zenekari tag is megjegyezte találóan: "ótvar" a rendezés. Egyetlen példa: Macbeth utolsó monológját énekli már halott felesége ágyán, természetesen a nőre ügyet sem vetve. Ezután bejön a komorna kintről és közli a királlyal, hogy felesége halott, így Macbeth azonnal kisiet a szobából.
De még sorolhatnám a példákat, hogy milyen megoldatlanságok vannak, amelyeket a librettó gondos elolvasásával ki lehetett volna gyomlálni az előadásból.
Ami kegyetlenül dühített: néhány éve volt ebből egy jobb rendezés, amit fel lehetett volna újítani - olcsóbban. A másik fájó pont ennek kapcsán : a tavalyi költségvetésből törölték Kovalik A bolygó hollandiját, de ezt a rendezést valami miatt (Szinetár Miklós személye?) fontosnak tartották.
Ezt az előadást csak azok nézzék meg, akik magát az operát nagyon kedvelik. (Egy néző mellettem mondta, már látta tavaly, majd igyekszik nem nézni a színpadot és akkor jó lesz. - Ez egy működő túlélési technika, de az ember nem ezért jár színházba, hogy ne nézzen oda...)

Címkék: Opera Macbeth

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása
Mobil