A korábbi jó előadástól (Kár, hogy kurva) erőre kaptam és újabb 4 előadást megnéztem az elmúlt tíz nap folyamán a Magyar Színházban. A tőlem szokatlan választást az nagyban befolyásolta, hogy a Játékszín mellett a Magyar Színház is veszélyben van, de valószínűleg ez még menthető.
Erről a színházról azt kell tudni, hogy tíz éve még ez volt a Nemzeti, és kiemelt állami támogatását nem azonnal vonták vissza, hanem fokozatosan. Jelenleg a fennmaradásért küzd. Őze Áron igazgató (akit a Gyógyírben többen láttatok) mindenféle bűvészmutatványokkal akarja a színházát átmenteni, például profilváltással. (Ifjúsági és zenés előadások szervezése lesz az új cél)
A látott négy előadás mindegyike igényes volt, érdemes volt megnézni őket.
A macska a forró bádogtetőn szintén eszembe juttatta azt a két régi előadást, amelyek szintén formátumosak voltak (Esztergályos Cecília illetve Eszenyi Enikő főszereplésével), de az erős emlékképekhez méltó volt Balsai Móni is. Sőt: még sosem láttam olyan rendezését ennek a darabnak, amikor a főszereplő ellenfele/sógornője szinte ugyanolyan szinten ki van emelve, ami az előadás előnyére szolgál. Ruttkai Laura személyében egy másik macska is megjelent ezen a bizonyos tetőn.
Kíváncsi voltam a színház stúdiósainak vizsgaelőadására is (Tiramisu), és meg kellett állapítanom, hogy valódi tehetségeket látok, nem rosszabbakat, mint a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Mi lesz velük? Ez itt a kérdés. Túl sok a színész, kevés a lehetőség. (A Magyar Színházban szerepel Gémes Antos is - aki most kezd egy tévésorozatról ismertté válni, valószínűleg a kutya se ismerte a Magyarban játszott szerepei alapján.)
Múlt vasárnap láttam ugyanott egy Sweet Charity-t is, ami musical. Alföldi Róbert 2003-ban rendezett belőle egy kiváló előadást az Operett Raktárszínházában az akkor még pályakezdő Siménfalvy Ágotával. Ez az új rendezés (Pelsőczy Réka) is korrekt, mostanra a színészek elsajátították a táncbetéteket is, amelyekkel a bemutató idején állítólag nehézségeik voltak. Vannak benne jó és jobb elemek (képregényszerű díszlet), pusztán az a kis valami, a többlet, ami miatt az ember megrendül - na az hiányzott belőle. Auksz Éva elénekli, eljátssza a szerepet, de mégsem távozunk összetört szívvel az előadásról. Ő is megfelelő partnert kapott (Jágercsik Csaba), ahogy Ágota Stohl Andrást - de katarzis ezúttal nem születik.
(Nekem ezt eszembe se jutna számon kérni egy musicalen, de mivel a 2003-as előadás csodájára még ma is elég élesen emlékszem, így állíthatom, hogy ezt a nem túl erős darabot is meg lehet úgy csinálni, hogy maradandó hatást fejtsen ki a nézőre.)
Igazából Ágota miatt néztem újra a darabot, mert egy hete volt szerencsém hallani a pop-koncertjét a Millenáris Fogadóban, ami mutatja, hogy a 11 éve végzett színész nem kap elég lehetőséget anyaszínházában, az Operettben. Pedig kaphatna, láttam prózai szerepben is (Dühöngő ifjúság), kiváló színész.
Ma és holnap, illetve még júniusban látható a Tháliában, Béres Attila Koldusopera rendezésében. Az előadás megtekintése foglalkoztat, éppen Ágota miatt.
A koncertet egyébként a FÜGE szervezte, a független alkotókat tömörítő produkciós iroda. Nagyon eltérőek ezek a FÜGE-produkciók, de többnyire feltétlenül kísérletező, minőségi előadások létrehozását támogatják. Van hírlevelük, érdemes rá feliratkozni - nagyon sok programot ajánlanak.
Ágotának lesznek még koncertjei a későbbiekben ill. ajánlom az Ébred valami a szívemben c. albumot is. Ezer éve nem voltam könnyűzenei koncerten, érdekes időutazás volt egy ilyenre elvetődni. (Láthatóan mindenki Ágota-rajongó volt, jó pár nyugdíjas is megjelent - nyilván az Operett közönségéből jöttek, akik pl. a Menyasszonytáncból ismerhették Ágotát.)
A Háromszögekről külön írás számol be. (Szintén a Magyar Színház előadása, ezen a héten láttam.)
