A Nemzetiben az Angyalok Amerikában c. előadás lényegében hasonlóan bonyolódott le, amint azt a nyílt próba alapján vártam. A darab kissé elavult, nem biztos, hogy a tavalyi Hazafit nekünk után ismét szükségünk volt egy újabb "homokos-darabra", bár nyilván az előadás általában a másság elfogadásáról szólna. De nem túl izgalmas a szöveg, helyenként széteső valóban, nem köti le a nézőt, csak helyenként.
Ami viszont mindenképp nagy élmény: a színészek összjátéka és egyéni teljesítményei is lenyűgözőek. (Serban rendezése.) Vannak jelenetek, amelyekbe így is bele lehet feledkezni. Ha valaki nem aggódik azért, mert négy órán át tart az előadás, eléggé élvezheti, különösen Alföldi, László Zsolt és Kulka játékát. Nekem a korábbi teljesítményeinél jobbnak tűnt jelenleg a nagyon sztárolt Szabó Kimmel Tamás, jóval erősebb és érdekesebb ebben, mint Hamletként. Söptei most is alázatosan szekundál a többieknek. Egyszer már megnézném, amikor neki játszanak alá, mert megérdemelne ennél komolyabb szerepeket is.
Aki Alföldit szereti nézni, amint tündököl egy szerepben, az menjen. Akit a fent említett nevek nem hatnak meg: az feltétlenül maradjon otthon, vagy válasszon más előadást. Néhány mondatát kihegyezi Alföldi, mintha visszatértünk volna valóban a darab idejébe (8o-as évek), amikor a színészek és a néző összekacsintott és áttételesen volt szó politikáról is. "Itt kell hagynom ezt a mennyországot!" - mondja Alföldi a színpad közepén, szélesre tárt karokkal - és ebben a pillanatban az embernek nem is juthat más az eszébe, csakis az igazgatóváltás.
febr. 25: Az előadás fantasztikus sikere azért nem volt megjósolható, az előadások Alföldi leváltása óta szimpátia-tüntetés jelleget is öltenek. Van ismerősöm, akinek nem tetszett az előadás (figyelmeztettem, hogy nem neki való és elismerte, hogy igazam volt), de felemelőnek tartotta a tapsot és azt mondta, hogy önmagában azért megérte odamenni.
