Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (83) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (97) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (34) Ascher Tamás (27) Átrium (50) Bábszínház (35) Bagossy Levente (23) Bakonyi Marcell (26) Balatoni Éva (22) Balázs Andrea (20) Balczó Péter (40) Balga Gabriella (35) Bálint András (23) Balsai Móni (27) Bányai Kelemen Barna (26) Bán Bálint (26) Bán János (21) Baráth Emőke (24) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (55) Benedek Mari (65) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (32) BFZ (35) Bodor Johanna (20) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (22) Bretz Gábor (90) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (31) Centrál Színház (38) Chován Gábor (23) Csákányi Eszter (26) Cseh Antal (48) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (285) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (33) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (47) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (27) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (41) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (24) Erdős Attila (25) Erkel Színház (148) Évadértékelés (43) Fábián Péter (22) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (22) Fehér László (20) Fekete Ádám (20) Fekete Anna (22) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (27) Ficza István (27) Ficzere Béla (20) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (87) Fischer Ádám (32) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (32) Friedenthal Zoltán (20) Fröhlich Kristóf (20) FÜGE (38) Fullajtár Andrea (38) Füzér Anni (20) Gábor Géza (90) Gálffi László (26) Gál Erika (53) Gazsó György (22) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (21) Göttinger Pál (47) Gyabronka József (21) Gyulay Eszter (26) Hábetler András (97) Haja Zsolt (44) Hajduk Károly (21) Hamvai Kornél (20) Hartai Petra (24) Hegedűs D. Géza (31) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (21) Hevesi László (22) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (22) Horti Lilla (21) Horváth Csaba (33) Horváth István (42) Ilyés Róbert (23) Izsák Lili (29) Járó Zsuzsa (21) Jordán Adél (27) Jordán Tamás (25) Jurányi (85) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (28) Kálmándy Mihály (42) Kálmán Eszter (48) Kálmán Péter (41) Kálnay Zsófia (57) Kamra (42) Kardos Róbert (22) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (46) Kaszás Gergő (22) Katona (130) Katona László (33) Kékszakállú (69) Kerekes Éva (31) Keresztes Tamás (34) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (26) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (40) Kolibri Színház (26) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (46) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (24) Kovács István (55) Kovács János (23) Kovács Krisztián (28) Kovács Lehel (23) Kovalik (31) Kováts Adél (28) Kulka János (22) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (22) László Boldizsár (26) László Lili (22) László Zsolt (43) Lengyel Benjámin (22) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (28) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (37) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (105) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (33) Mészáros Blanka (26) Mészáros Máté (25) Mészöly Anna (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (60) Mohácsi János (33) Molnár Anna (23) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (44) Mucsi Zoltán (50) Müpa (122) Nagypál Gábor (31) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (32) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (38) Nyári Zoltán (38) Ódry Színpad (68) Ónodi Eszter (20) Opera (636) opera (31) Operakaland (44) Operettszínház (20) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (64) Orlai Tibor (107) Ötvös András (23) Őze Áron (28) Palerdi András (46) Pálmai Anna (33) Pálos Hanna (28) Pál András (51) Pasztircsák Polina (36) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (65) Pesti Színház (26) Pető Kata (33) Pinceszínház (27) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (26) Porogi Ádám (31) Purcell Kórus (26) Puskás Tamás (24) Rába Roland (25) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (60) Rajkai Zoltán (22) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (33) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (76) RS9 (29) Rujder Vivien (33) Rusznák András (22) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (37) Scherer Péter (36) Schneider Zoltán (37) Schöck Atala (57) Sebestyén Miklós (26) Sodró Eliza (27) Spinoza (21) Spolarics Andrea (22) Stohl András (35) Stúdió K (22) Súgó (73) Sümegi Eszter (25) Szabóki Tünde (26) Szabó Kimmel Tamás (20) Szabó Máté (53) Szacsvay László (25) Szakács Györgyi (21) Szamosi Zsófia (25) Szántó Balázs (21) Szappanos Tibor (32) Szegedi Csaba (40) Székely Kriszta (28) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (47) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (29) Szilágyi Csenge (20) Szirtes Ági (31) Szkéné (61) Szvétek László (35) Takács Kati (20) Takács Nóra Diána (23) Takátsy Péter (29) Tamási Zoltán (27) Tarnóczi Jakab (21) Tasnádi Bence (37) Thália (109) Thuróczy Szabolcs (27) Tihanyi Ildikó (22) Török Tamara (29) Tóth Zsófia (22) Udvaros Dorottya (21) Ullmann Mónika (23) Ungár Júlia (21) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (30) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Városmajori Színpad (21) Vashegyi György (36) Vida Péter (24) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (26) Vígszínház (60) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (34) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (57) Znamenák István (42) Zöldi Gergely (21) Zsótér Sándor (82) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

 Szkéné, Székely Csaba: Bányavakság.

Ez is inkább vígjátéknak érződik, bár műfaját tekintve tragikomédia.
Tavaly beszámoltam a Pinceszínházban tartott Bányavirágról, ami a trilógia I. része. Az embernek Martin McDonagh jut az eszébe. Szerintem a szerzőnek is ő lehetett a mintája. Ha nem Erdély lenne a helyszín, azt hinném, hogy fordítás.
A darab 9o perc és szórakoztató, bár helyenként ismétlésnek érződött az I. rész után.
Hasonlóan a mértéktelen pálinkafogyasztás élményével gazdagodtunk, ami legalább színházilag könnyen megoldható - de senki sem dohányzott, ami valószínűleg a már többször említett rendeletnek köszönhető. 
A szereplők mások, mint az első részben, nem kapcsolódik össze a két mű cselekménye, csak a helyszíne.
A színészek azonosak, sőt a sorsok is némileg hasonlóak a kettőben. Jelen esetben Bozó Andrea és Tóth Jocó volt nekem a legerősebb, de azok akik még nem látták ezerszer Kaszás Gergőt vagy Széles Lászlót, ők ketten is kellemes estét fognak szerezni. Én náluk inkább éreztem, hogy rutinból oldják meg a feladatot és nem igazán új ez a mostani figura.
(A Bányavirágban emlékezetes volt számomra Széles László orvosa - lehet, hogy idén Turulos aktivistaként ezért láttam halványabbnak.)
És ne feledkezzünk el Eke Angéláról sem: Őt először szintén a Pinceszínházban bemutatott Krúdy-levélregényben említettem tavaly ősszel (cím: Hát hogy szeret maga engem?), most is figyelemre méltó, hiteles.
Összességében a darab egy jó estét szerez, látunk egy megcsonkított Románia térképet a falon ("Románia ahogy én szeretlek") és elvitatkozik a román rendőr a magyar polgármesterrel azon, hogy mit is fejez ki a "Kossuth Lajos azt üzenete". Tóth Jocó szerint:a magyarok lustaságát. Hát miért kell megvárni a második hívást...
Ez a két poén váltja ki a legnagyobb hatást - de van még számtalan.
A darab felületesen érint komoly problémákat, nem csak a magyar-román megbékélés esélytelenségét, de a falvak elnéptelenedését, az alkoholizmust, a külföldre vándorlást, a munkanélküliséget.
Természetesen megoldást nem ad, nagyon leegyszerűsítve, torzítva, sőt karikírozva mutatja fel ezeket a témákat - de a szórakoztató formával fogyaszthatóan, sőt nézhetően.
Ez az előadás is a színészek miatt nézendő, ha van időtök, próbáljátok ki.
(Ha lett hozzá kedvetek, kezdjétek a Bányavirággal.)
Jövőre lesz Bányavíz - ha minden igaz, lehet rá számítani.
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, próbáljatok pár színházat betervezni a következő félévbe is - ha nincs néző, előbb-utóbb nem lesz színház sem, erre gondoljatok, amikor lustán a TV elé ültök le.

Címkék: Szkéné Bányavirág Székely Csaba Eke Angéla Bozó Andrea Tóth Jocó Bányavakság Széles László Kaszás Gergő

Szólj hozzá!

A péntek-szombat-vasárnap még három előadást hozott és ezzel lezártam a 2012-es színházi előadások sorát.
Jellemzően évadban (néha tanévben) gondolkodom, de az összegzés igényét csak kihozza az emberből a naptári év váltása is.
Az idei évadban végül szeptember óta 64 előadást tekintettem meg. Ha végignézem, még soha korábban nem fordult elő, hogy döntően független (az állami támogatásoktól) produkciókra jutottam el.
Ez azért is van így, mert a kőszínházak támogatása is csökkent és kevesebb bemutatót tartanak, és még kevesebb olyat, amelyekről fel lehetne tételezni, hogy érdemes odamenni.
Néhány alkalommal teljesen tudatosan maradtam otthon a Katona vagy a Vígszínház főpróbájáról vagy premierjéről, amelyekre biztos be is tudtam volna jutni - de hiányzott a motiváció a korábbi tapasztalatok alapján.

A mai napon, amikor a két éve borítékolt döntést nyilvánosságra hozták; amitől tartottunk elkövetkezett: a Nemzetiben már csak fél éve van a pillanatnyi csapatnak. Most még sötétebben látom a helyzetet.

Nem mintha a legkisebb meglepetést is jelentette volna e bejelentés, ezt már korábban nektek is írtam, hogy nem lehet másra számítani - de mégis elkeserítő az, hogy megint egy hellyel kevesebb lesz, egy ideig biztosan.

Alföldi Róbertet sem várta a Jordán-féle társulat tárt karokkal, neki is minimum 2 évébe telt, amíg kezdtek látszani az eredmények. A kulturális kormányzat nem állítja, hogy Robi rosszul csinálja az igazgatást, csupán "másnak is kell lehetőséget adni a bizonyításra". Ez hihetetlenül cinikus mondat. Ezzel az erővel azt is állíthatnánk, hogy a Nemzeti helyén kipróbáltuk milyen a Siklós-féle épület, most adjunk más tervezőnek is esélyt, hogy Nemzetit építhessen.

Vidnyánszkytól legszívesebben azt kérdezném, hogy a debreceni művészeti vezetői posztját (amit megtartani tervez talán), a beregszászi színházzal való foglalkozást (főrendező most is), a kaposvári tanszékvezetést mely napokra teszi, illetve a héten egy vagy esetleg két nap alatt fogja a Nemzeti magasztos ügyét képviselni. Elképzeléseim szerint helikopter nélkül kénytelen autóban ülve tölteni az élete felét...
Ez van.
Aki azt érzi, hogy lemaradt valamiről, most gondolkozzon és pótoljon. Ez a repertoár el fog tűnni, esetleg nyomokban ideiglenesen marad valami, mondjuk a Tizenkét dühös ember ami még az Alföldi előtti korszak öröksége és nagyon kelendő.
A Sirály ilyen körülmények között muszáj, hogy sikerüljön. Bemutató január közepe táján - ideális megtekintés egy hónap csúszással. (febr.18: most rakom fel a levelet - azóta kiderült persze, hogy óriási nehézségekbe ütközik a beülés)
A mai napomat megette a fene nagyrészt emiatt a döntés miatt, emiatt is bánom, hogy a beszámolót nem írtam meg hamarabb.

Címkék: Nemzeti Alföldi

Szólj hozzá!

Szombaton  eljutottam a Karinthyba Békeffi István Janika c. vígjátékára, mivel volt egy olyan érzésem, hogy most megint hasonlóan a tavalyi A templom egeréhez, egy olyan szórakoztató előadást láthatok majd, amely némileg feltölt.
Az ilyen előadások arra készülnek, hogy az ember jobban érezze magát tőlük, de ez nem zárja ki, hogy ez-az eszébe is jusson. Gondolok ilyen apróságokra, hogy miért is élünk, miért is vonszolódunk itt ezen a Földön.
A színlap alapján minden esély megvolt a jó estére. Örültem több dolognak is előre: rendezési lehetőséghez jutott Honti Gyuri, aki színészként is kellemes, és szerintem alulfoglalkoztatott, a tehetségéhez képest különösen. Pesten alig tűnik fel.
Felcsillant a szemem attól is, hogy végre játszik Moldvai Kiss Andrea, aki - ha néhányan emlékeztek erre - a Radnótiban kezdte a pályáját, és számomra megmagyarázhatatlan okokból eltűnt. Azóta lett három gyereke, de nyugodtan visszatérhetett volna igazán aktívan is a deszkákra. Még mindig gyönyörű és még mindig jó színész. "Semmi" változás.
(A nemrég bemutatott Jeleneteket, amiről nemrég hosszan írtam, így utólag elképzeltem Moldvai Kiss Andreával és szinte biztos vagyok abban, hogy jobban működött volna...)
És végül, de nem utolsó sorban ott volt a színlapon Mihályi Balázs, akit szintén roppant régen láttam. Még a Székely Gábor-féle Új Színházban tűnt fel, ennek is majdnem húsz éve már. Ez a név azt sejtette, hogy a főszereplőnek lesz partnere, ami azért nem mellékes. 
Ha valaki nem tudná véletlenül, mert nem látta korábban a darabot sem színházban, sem a tévében, a mű központja meglepő módon a címszereplő. (Békeffi saját feleségének Turay Idának írta a darabot.) Janika egy ún. nadrágszerep, egy igazi ziccer - amikor egy negyvenes színésznő eljátszhat egy negyvenes színésznőt, aki egy véletlen folytán "az életben" a saját fiának adja ki magát, hogy a férjét megtartsa. 
Vígjáték alapvetően, de az sem baj, ha komolyan vehető a helyzet és elhisszük a főszereplőnek, hogy tényleg fontos számára a tizensok éve meglógott férj visszacsábítása és igenis van tétje a bohóckodásnak. Muszáj elhinnünk azt is, hogy a férj évek után a karácsonyfa alatt térdelő fiúruhás színésznőben valóban a saját fiát látja és a színésznő napokon át ezt a hitét életben tudja tartani.
A három kurta felvonáson keresztül a játéknak peregnie kell, és végig drukkolnunk kell Gizinek, hogy Janikaként Jánost maradásra bírja. Ez a truvaj megy Bíró Krisztának. A nézők is maradnak, bár két menekülési esélyt kaptak - ez nem az a darab, amikor félni kellene attól, hogy csapatosan szöknek meg. ( A békebeli színház ilyen volt, nem egyben két óra, hanem két kis szünet, amikor meg lehetett a darabot beszélni. Ez a hagyomány sem él már sok helyen.)
De vissza Bíró Krisztára: neki való a Janika alkatilag is, aki azért erősen hasonlít arra a rosszcsontra, akit a Jógyerekek képeskönyvében játszik.  Azért is szerencsés, hogy megkapta ezt a szerepet, mert az Ibusár óta igazán nagy feladat nem ment vele szembe az Örkényben, ahol remekül kicsillan a csapatból (lsd. nemrég a Liliomfiben), de egészen biztos, hogy más érzés az, ha egy egész este súlyát viszi a vállán. Látszik, hogy élvezi a Gizi-Janika kettősséget. 
Bíró Krisztát ráadásul lehet szeretni, többet érez meg sorsából  a néző, látja az éveken át csak a színpadnak élő színésznőt, aki mégis várja a sok éve Amerikába távozott író férj hazatértét. Elhisszük neki, hogy érdemes a méltatlanná vált pasi miatt küzdeni, a közösen töltött fiatalság némi nosztalgiával tölti el mindkettőjüket, ez is kitűnik.
A való életben ezt nyilván megkérdőjeleznénk, nem biztos, hogy sok év után lehet ugyanott folytatni egy házasságot, ahol abbahagyták.
A kapcsolat szerencsére nem egészen idealizált: a féltékenység és a veszekedés nem fog elmaradni, azt sejteti a darab utolsó felvonása. 
Gizinek elég erős ellenpontja a nemkevésbé eltökélt amerikai menyasszony-jelölt Betty, akit a fent említett Moldvai Kiss Andrea tesz méltó ellenféllé. Megértjük az ő igazságát is, letett ő is eleget az asztalra ahhoz, hogy véglegesen megkaparinthassa Jánost (gazdag apukája támogatta a szerencsétlenkedő kis magyar írócskát, ő pedig segítette az ügyintézésben). 

A darab mellékszereplői, akik a vígjátéki hatáshoz leginkább hozzájárulnak, Gizi hűséges öltöztetőnője, aki már családtaggá vált: Margitai Ági, szülei, Bodrogi Gyula és Voith Ági. A legendás színész házaspár a válás után hosszú évekig nem játszott együtt, majd nemrég ismét elővették korábbi műsorukat és újra fellépnek - "Minket nem lehet elfelejteni" címmel. A színház nézői között valóban sokan lehetnek, akiket ez utóbbi két név vonzott be a színházba. Az említett három szereplő egyformán Gizi pártján van, próbálnak segíteni a férj megtévesztésében-visszaszerzésében, némileg ügyetlenül, esetlenül - ezzel sok nevetést kiváltanak. Ezek a szerepek némileg veszélyesek, mert el lehet bennünk harapódzni, elmenni a ripacskodás irányába - nem is oly nehezen, mert a közönség nevet és a színész sokszor nem tudja visszatartani magát a siker hallatán attól, hogy sok legyen. Pillanatnyilag én egyedül Voith Áginál éreztem azt, hogy hajlamos a bohózat felé elmenni és előfordulhat, hogy néhány előadás múlva már sok is lesz. Bodroginak jót tett a Nemzeti, jóval visszafogottabb.

Margitai Ági pedig nagyon aranyos, nekem ő nem tudna sok lenni - vele kapcsolatban elfogult vagyok, őt nézni kell.
Két hasonlóan hálás szerep még a fiatal színpadi szerző, Feneki - aki megírta azt a Janika c. darabot, amelynek apropóján fiúruhába öltözik a színésznő és a színigazgató, aki Gizit praktikusan hasznosítja, anélkül, hogy elájulna a tehetségétől. Ez a két szereplő a színházi miliő megteremtéséhez szükséges, ami a nézők számára mindig vonzó. Azt hihetjük, hogy most bepillantást kapunk egy nagy színésznő mindennapjaiba.
Ami még eszünkbe jut az előadás kapcsán azon kívül, hogy a központi férfi-nő kapcsolat igazságát boncolgatnánk: vannak-e még ilyen nagy színészek, akikhez karácsony este szaladgál író és direktor könyörögni, hogy játsszanak a darabjukban.
A jelen viszonyai között  a jobbnál jobb színészek is mind örülhetnek, ha megmutatkozási lehetőséget kaphatnak - vagy maguk hoznak létre produkciókat a FÜGE égisze alatt (például), vagy jó esetben munkát kapnak Karinthytól vagy Orlaitól.
Csak ennyi változott a darab megírása óta. Persze az is lehet, hogy nem annyira kapkodnánk szökésre hajlamos férjünk után sem...
Összességében megint jól éreztem magam a Karinthyban, megint visszarévedtem erre a kis estére - és főleg az Örkénybe járóknak, akik Bíró Krisztát már ismerik, kifejezetten ajánlom, hogy nézzék meg egy ilyen könnyebb műfajú előadásban is.
(Ha van olyan, aki látta a Madách Házi Színpadán a Kék rókában, az tudja, hogy ez a típusú színház jól áll neki...)

 

Címkék: Örkény Színház Karinthy Színház Bíró Kriszta Honti Gyuri Moldvai Kiss Andrea Margitai Ági

Szólj hozzá!

Tháliában voltam egy premiernek induló nemhivatalos próbán. (Nem olyan ritka, ha egy produkció nem készül el, ezt a kőszínházak kevésbé ismerik el - nagyobb veszteség lemondani meghirdetett előadásokat, sokszor látnivalóan félkész termék kerül a közönség elé.)

A Nézőművészeti Kft elővezetésében (rendezte: Scherer Péter) látszottak a körvonalai egy majdani érdekesnek ígérkező Ady-Petőfi estnek.

Én úgy éreztem, hogy Kovács Krisztián már inkább rátalált egy izgága hippi-jellegű, szerethető Petőfire, aki már most is életre kelt a szövegkimaradások ellenére is, míg Katona Laci rendkívül szimpatikus és helyenként vicces, jobban tudja a szövegét, de én sehogy nem tudtam az általam kialakított Ady kép és közte a kapcsolatot megtalálni. Ez nem az ő hibája.

Minthogy ez az ötven perces produkció (jár hozzá egy közönségtalálkozó is) alapvetően a középiskolás korosztálynak készül, jellemzően utazó előadás lesz, tantermi színház - nem is én vagyok a célközönség, és ez is éppúgy a "naív" nézőnek szól, ahogy például Alföldi kötelező olvasmány-rendezései.

Jobbnak érezheti a produkciót az, akinek alig van háttérismerete, átélheti a felfedezés örömét.

A produkció minden bizonnyal eléri majd a kívánt hatást, lesz olyan diák, aki belelapoz néhány versbe is.

Címkék: Scherer Péter Thália Ady-Petőfi est Nézőművészeti Kft

Szólj hozzá!

dec.10.

Rákospalotai Leánynevelő Intézet - FÜGE produkció - "Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak!" - 90 perc, egy részben

És végül egy igazi kaland. Mondtam nektek, hogy az izgalmas kezdeményezések a független szférában történnek mostanság.

Rákospalota nekem és lehet, hogy sokatoknak pusztán egy Babits vers kapcsán jön elő. Most eljutottam oda, 42 évesen. 14 perc vonatút a Nyugatitól, visszafelé pedig a 12-es villamos és M3 kombinációját választottam. (Később rájöttem, hogy senki más nem ment oda tömegközlekedéssel, csak én. Autóval lehet, hogy fel sem tűnik a távolság.) Összességében az előadás színhelye nincs messzebb innen, mint a Nemzeti Színház, mégis úgy éreztem, hogy egy egészen más világba csöppenek. Pest külterületei egészen barátságosak, kisváros jellegűek, sőt helyenként falusiasak, Rákospalota is úgy tűnt, hogy egy élhető hely, sokkal nyugodtabb mint itt bent és jó is közlekedése. Már ez is élmény volt, erre rakódott rá, hogy alig néztem körül, máris rátaláltam a Leánynevelőre.

A Leánynevelő egy szögesdrótokkal körülzárt nagy területen van, legalább akkorának tűnik az egész, mint a János kórház. Sok századfordulós jellegű, felújított épület helyezkedik el elszórtan a parkban.  Negyed 7-re értem oda, már ketten vártak a portánál. Vártunk és fáztunk és beszélgettünk. A biztonsági rendszer, a kamerák, a kötelező névleadás mind ráhangolt arra, hogy itt csupa olyan gyerek él, akik legszívesebben máshol lennének.

Miután volt idő és a kíséretünkre kirendelt leánykák elég barátságosak voltak, nyilván nem véletlenül választották ki őket. Volt negyven percem egy számunkra kijelölt várakozó helyen, ami az intézet temploma volt mellesleg, így elég sok mindent megtudtam a helyről. Később az interjúmat a többi folyamatosan érkező néző is hallgatta, látszott, hogy mindenkire hat az új helyszín. Egészen  addig ment ez, amíg Csáki Judit kritikus ismerősöm be nem lépett és abban a másodpercben átvette a kezdeményezést. Láthattam, hogy csinálja ezt egy profi. Percenként két új kérdés záporozott a lánykákra. (Némi elégtétellel  vettem tudomásul, hogy ő is csak ugyanazt akarta megtudni, csak kevésbé hagyta, hogy végig is mondják a válaszokat. ) A teljes közönség körében végül 3 kritikus volt, ami elég magas érdeklődést jelez a szakma részéről az előadás iránt. (Bezzeg, amikor a Karinthyban van egy premier - oda a kutya sem dugja oda az orrát.)

Három csoportban vannak a lányok, akik az előadást létrehozták, azok bűncselekményt nem követtek el, csak valami probléma volt velük v. a környezetükkel. Ezt mélyebben nem kutattam, nem gondoltam nagyon ízlésesnek. 13-17 éves kor közöttiek a fogvatartottak, a legsúlyosabb kategóriában olyan lány is van, aki részt vett valakinek az élve eltemetésében. Egyébként szigorú napirend szerint élnek, 8 fős osztályokat alkotnak és napi 4-5 tanórájuk van mindössze. Vasárnap karatéznak, amit nagyon szeretnek. Ennyit a háttérről. Az előadás az egyik lakóházban volt, a lányok nappalijában, ami 8 lányhoz tartozott mindössze. (Két fős szobákban laknak, havonta cserélhetnek szobatársat.) A hely miatt mindössze 40 ember fér be egyszerre, folyton teltház van. (A január legutolsó előadására van még néhány hely, ha kell, tudok foglaltatni nektek.)

Izgalmasnak tűnt az a kombináció, hogy 15 év körüli roma bentlakó leányok játszották a főszerepeket (terhes kismamákat), és hozzájuk igazodott, nekik asszisztált nagy alázatossággal, empátiával három jó színész: Józan László, Kardos Róbert és Börcsök Enikő. Nyilván kihívás lehetett amatőrökkel és profikkal együtt egy előadást létrehozni, de összességében a környezetvédelmi tragédia (a részleteket nem ismertetném, hátha lesz aki megnézi) hiteles volt. A két leányzó elég sikeresen tudott hátrányos helyzetű harlemi 18 éveseket alakítani, nem tűntek gyereknek. 

Az előadásban kétségtelenül voltak jó és kevésbé jó megoldások, volt amikor igazán nagy volt a feszültség, de attól tartok, hogy ez a darab inkább propaganda célzattal íródott, a környezetszennyezés veszélyeire hívná fel a figyelmet és a tragédiákra, amit okoz.Nem hiszem, hogy ennél jóval erősebb előadást létre lehetne hozni belőle, különösen azért, mert a szereplők tragédiája nem a jellemükből fakad, nem döntéseik eredménye, pusztán a körülöttük lévő világ áldozatai.

Az előadás feltétlenül jó arra, hogy a közönség, amelynek valószínűleg minden tagja középosztálybeli, elég jól szituált, eseteg belegondoljon abba, amikor szerencsétlennek érzi magát, hogy van a társadalomnak egy másik rétege, amelynek semmi esélye sincs a felemelkedésre.

A leánykákkal valóü beszélgetésből az kiszűrődött, hogy bent emberhez méltóan bánnak velük, valami szakmát is tanulnak, de semmi garancia nincs arra, hogy visszatérve az eredeti környezetükhöz nem esnek majd azonnal vissza a korábbi életstílusukba. Sok olyan mondatot mondtak, amit éppígy elmondhattak volna az én tanítványaim is, akik legtöbben egyedüli gyerekek, rengeteg figyelmet kapnak a szüleiktől.

Így együtt, ez a komplex élmény feltétlenül emlékezetes marad. Érdemes megnézni.

A héten lesz néhány premier, a Jurányiban szintén független produkció kerül színre "A Dohány utcai seriff", ami a holocaustról szól. Visszaemlékezésekből szedték össze és TELJES SÖTÉTSÉGben játsszák.

Pénteken van az első, Mohácsi-rendezés, remélem, ez mond nektek valamit. (Lesz benne több színész a Nemzteiből is. Nézzétek meg a juranyi.hu-n)

Címkék: FÜGE Jurányi

Szólj hozzá!

dec. 9

MüPa- Fesztiválzenekar - A csodálatos mandarin+ Kékszakállú - zenekai koncert
Erről hamarabb kellett volna írni, múlt vasárnap, amikor láttam - volt belőle még kettő később. Persze, még lehet.
A megszokott magas színvonalon szólt a zene és Szántó Andrea Juditként még annál is magabiztosabb és erősebb volt, mint az ősz elején, amikor beszámoltam róla. 
Egy kétszereplős darabnál természetesen az egész előadást még inkább meghatározza az énekesek kiválasztása.
Judit hasonló volt most is, szeptemberben is, viszont míg Bretz Gábor Kékszakállúja a Nemzeti Filhamnónikusok előadásában eleve reménytelenül nézett a világba, azonnal látszott rajta, hogy nem bízik igazán a kapcsolatban, addig most Perencz Bélát inkább egy bonvivánhoz tudnám hasonlítani. Bizakodóan várta az új szerelmet és csak az utolsó kulcs átadásakor vesztette el az optimizmusát. (Életemben most jutott eszembe először a darab kapcsán, hogy lehet pusztán egy szimpla szoknyapecér n. próbálkozásához asszisztálunk. Erről szólna Bartók zenéje?)
Az utolsó ajtónál az előadás értelmi szerzője, valószínűleg Fischer Iván, egy szarvashibát követett el. Ezt a megoldást látva egyértelműen kijelenthető ez, szépítés nélkül. 
Zenekari koncert ez, nem színház - elvileg. 
A Kékszakállú prológusát egyszerűen, visszafogottan, meggyőzően "osztályon felüli szinten" mondja el Fischer, közben kezével hátrafelé integetve el is kezdi a vezénylést - az énekesek egyszer sem fordulnak egymás felé.
Eddig minden a koncertre utal. Se a fény nem változik (pedig egyre fényesebb lehetne a MüPa, az megoldható lenne), se a kínzókamrát, kertet, stb nem vetítik be. Ez is megoldható lenne, volt a MüPában már előadás kivetítéssel.
Tehát ahhoz képest, hogy semmi nem jelent meg vizuálisan abból, amit énekeltek, a hetedik ajtónál valahogy hirtelen a régi asszonyok bemutatása szükségszerű lett.
Képzeljetek el 3 zsenge főiskolai hallgatót, testhez tapadó ruhában és megközelítőleg egyenként tíz méter hosszú fátyollal vonulni egy hetven tagú szimfonikus zenekar tagjai között. Nyilván a produkcióban dolgozók közül senki sem feltételezte, hogy az összesen négy asszony fátylai közül esetleg néhány be is fog akadni egy-egy kottaállványba, dobogó sarkába,  például.
Ahogy az asszonyok elkezdték a vonulást, azonnal elterelődött a figyelem a lényegről, az addig szépen felépített belső drámáról - egyszer se néztem én sem Kékszakállúra, aki nyilván most élte át a "mindig is éjjel lesz már" gondolatot. Ezzel a színpadias ötlettel sikerült az egész előadást hatástalanítani. (Ráadásul ez plusz költséget is jelentett, feleslegesen.) 
Az általam látott előadáson Judit fátyla a várakozásoknak megfelelően végül mégis beakadt, így nem tudta a színpadot elhagyni egészen. Sose fogom megtudni, hogy Kékszakállú tovább is fenn tudta tartani a "keep smiling" életérzést, vagy beleroppant a negyedik megromlott kapcsolatba.
Perencz Bélát csak néha hallottam, nem volt egyébként kialakult véleményem a teljesítőképességéről. Most úgy hallottam, hogy nem elég szép a hangja. Mintha küzdött volna.Vagy beteg volt?
Bretznek sokkal jobban illik majd a szerep, ha elhihető lesz neki a lemondás is, azaz, ha korosodik. Jelenleg messze van az éj, és a hangja még fejlődni is fog - a baritonoknál elvileg az idő múlásával még javul is a hang, nem romlik. 

Címkék: Opera Fesztiválzenekar Bretz Gábor Kékszakállú Komlósi Ildikó Perencz Béla Müpa

Szólj hozzá!

dec.9.

THÁLIA - Rézerdő lakói - Méhes Csaba + Brass in the Five

Hétvégén a Tháliában sok a gyerekelőadás. A Világszépe eléggé tetszett Juninak, négy éves kora ellenére elég nyitott a színházra (bár minden előadás előtt azt tudakolja, hogy a Pomádé király mikor lesz - annál jobb gyerekelőadást sajnos én sem tudok előszedni neki). Méhes Csabáék rézfúvós együttese szimpatikus manókat játszik, akikkel mindenféle kalandok esnek meg. Ötletesen használják fel a hangszert, pl. zuhanyrózsaként a harsonát, stb. Voltak gyerek nélküli felnőtt nézők is, akik szintén jól szórakoztak.

Ez az előadás azoknak jó, akik 4-8 éves gyerekkel rendelkeznek, és kifejezett céljuk, hogy a gyerek szeresse meg a zenét, esetleg kezdjék el érdekelni a hangszerek.

Nagyobb gyerekeknek a Brass Cirkusz c. előadás szól - és állítólag nagyon ütős a Bárkán "Az irány Rio!" c. Méhes Csaba előadás is. (Ez az infó egy olyan házaspártól származik, akik azt is többször látták és a Rézerdőre is másodszor ültek már be.) Ez az 5o perc nem kidobott idő.

Címkék: Thália Méhes Csaba

Szólj hozzá!

dec. 7.

OPERA - Bohémélet

25 év kihagyás után, nem szívesen, pusztán a lányom kedvéért ismét megtekintettem az általam kicsit sem preferált Bohéméletet. (Fekete Attila egyik fontos szerepe, nem foszthattam meg tőle Vilmát csak azért, mert nekem nem tetszik a történet.)

Nádasdy Kálmán rendezése több mint 70 éve változatlanul ott van a repertoáron, az Operaház büszkesége a szép díszlet, aminek csodájára rá Európa. Állítólag.

Lehet, hogy többen is többször láttátok, nem elemezném az előadást. Annyit mondok csupán, hogy egy igazán jó szereposztást sikerült kiválasztanunk. Nem mintha szimpatizálnék az Opera jelenlegi vezetésével, aki száműzött a repertoárról néhány igazán jó Kovalik-rendezést és idén nem újították fel a Mefistofele-t sem, de azt el kell ismerni, hogy idén sokat fiatalítottak és sokkal többször találnak megfelelő énekeseket a szerepekre, mint ahányszor nem.

Minden negatív várakozásom és a mellettünk az előadás közben beszélgető turisták ellenére is élveztem az előadást, Attila és Fodor Gabi jó formában volt különösen. Bretz Gáborról nem is beszélve.

Címkék: Opera Bohémélet Bretz Gábor Fekete Attila Fodor Gabriella

Szólj hozzá!

dec.7.

Madách Színház - A Napsugár fiúk

Amióta (4,5 éve) küldöm ezeket a körleveleket, nem jártam a nagy Madáchban - kb tíz éve láttam egy Miller-darabot (Édes fiaim - most újították fel a József Attilában) legutoljára a házi színpadon. A reklámok Benedek Miklós és Gálvölgyi kapcsán kíváncsivá tettek és adtam egy esélyt.

Neil Simon darabjának láttam egy korábbi megvalósítását a Játékszínben (15 éve?), "ami elment szódavízzel." Jelen esetben egy irgalmatlanul vontatott, érdektelen első felvonásról tudok beszámolni. Nem igazán lehetett nevetni, bár a nézőtér egyrésze tudott minden alkalmommal kacarászni a nehezen nyíló bejárati ajtóhoz kapcsolódó poénon. "A nagyvadak" saját manírjaikat hozták, nyilván a közönség arra megy be, hogy "a" Benedeket és "a" Gálvölgyit lássák. 

A darab két nyugdíjas, egykor híres színész története, amihez két nagy név kell. Ez van. Nekem sajnos az jutott eszembe, hogy miért nem vonulnak vissza ezek a színészek, totális időpocséklás volt odamenni a helyszínre. Úgy rémlik, valaha több jött ki Benedekből, Gálvölgyit pedig én csak önmagaként láttam, inkább parodistának, mint átlényegülő művésznek tartom. A közönség nyilván megkapja, amit várt - de a korábbi előadás emlékfoszlányaira gondolva azt hiszem, hogy ezt az előadást is meg lehetne valamivel hitelesebben rendezni.

Szellemi rágóguminak is kevés.

Vannak előadások a pesti kínálatban, amelyek "csak" a szórakoztatás igényével készülnek, bevallottan. Ez nem baj, de jelen esetben a megvalósítás ezt a minimál elvárásomat sem váltotta be.

Én azt hiszem, hogy megint egy hosszabb szünet következik  a Madách Színházhoz fűződő kapcsolatomban.

(Van jónéhány ismerősöm, akik szavahihetőek és a Mary Poppinst tartják az idei évad legszakszerűbben megrendezett előadásának. Kompenzációként álljon itt ez a megállapítás. Azt sajnos nem láttam, így nem is nyilatkoznék róla bővebben.)

Címkék: Madách Színház Gálvölgyi János Benedek Miklós

Szólj hozzá!

A hét másik eseménye, ami számotokra érdekes lehet: a Jurányi Inkubátorház megnyitása.
Ez egy volt iskolaépület a Széna tér közvetlen közelében, óriási nagy.
Minden termét más független társulat béreli, nagy az igény a próbateremre, így a négyzetméterenként 1ooo Ft-os havi díj nem tűnik soknak. Ebben minden benne van, a rezsi is.
A nyílt napon voltam, volt egy divatbemutató és körbe lehetett menni a házban, és ennek a keretében megnéztem Tasnádi István új darabját (Egyirányú út), ami megtörtént esetet dolgoz fel: egy postás kirablásának történetét.
Egy óra az előadás, ami kifejezetten előnyös, három jó színészi alakítás látható - ami lényegében 1oo%.
Aki szereti Szandtner Annát, Polgár Csabát és esetleg Pintér Béla társulatából ismerős neki dr. Thuróczy Szabolcs - menjen el rá.

Címkék: Thuróczy Szabolcs FÜGE Jurányi Polgár Csaba Egyirányú út Szandtner Anna

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása
Mobil