A péntek-szombat-vasárnap még három előadást hozott és ezzel lezártam a 2012-es színházi előadások sorát.
Jellemzően évadban (néha tanévben) gondolkodom, de az összegzés igényét csak kihozza az emberből a naptári év váltása is.
Az idei évadban végül szeptember óta 64 előadást tekintettem meg. Ha végignézem, még soha korábban nem fordult elő, hogy döntően független (az állami támogatásoktól) produkciókra jutottam el.
Ez azért is van így, mert a kőszínházak támogatása is csökkent és kevesebb bemutatót tartanak, és még kevesebb olyat, amelyekről fel lehetne tételezni, hogy érdemes odamenni.
Néhány alkalommal teljesen tudatosan maradtam otthon a Katona vagy a Vígszínház főpróbájáról vagy premierjéről, amelyekre biztos be is tudtam volna jutni - de hiányzott a motiváció a korábbi tapasztalatok alapján.
A mai napon, amikor a két éve borítékolt döntést nyilvánosságra hozták; amitől tartottunk elkövetkezett: a Nemzetiben már csak fél éve van a pillanatnyi csapatnak. Most még sötétebben látom a helyzetet.
Nem mintha a legkisebb meglepetést is jelentette volna e bejelentés, ezt már korábban nektek is írtam, hogy nem lehet másra számítani - de mégis elkeserítő az, hogy megint egy hellyel kevesebb lesz, egy ideig biztosan.
Alföldi Róbertet sem várta a Jordán-féle társulat tárt karokkal, neki is minimum 2 évébe telt, amíg kezdtek látszani az eredmények. A kulturális kormányzat nem állítja, hogy Robi rosszul csinálja az igazgatást, csupán "másnak is kell lehetőséget adni a bizonyításra". Ez hihetetlenül cinikus mondat. Ezzel az erővel azt is állíthatnánk, hogy a Nemzeti helyén kipróbáltuk milyen a Siklós-féle épület, most adjunk más tervezőnek is esélyt, hogy Nemzetit építhessen.
Vidnyánszkytól legszívesebben azt kérdezném, hogy a debreceni művészeti vezetői posztját (amit megtartani tervez talán), a beregszászi színházzal való foglalkozást (főrendező most is), a kaposvári tanszékvezetést mely napokra teszi, illetve a héten egy vagy esetleg két nap alatt fogja a Nemzeti magasztos ügyét képviselni. Elképzeléseim szerint helikopter nélkül kénytelen autóban ülve tölteni az élete felét...
Ez van.
Aki azt érzi, hogy lemaradt valamiről, most gondolkozzon és pótoljon. Ez a repertoár el fog tűnni, esetleg nyomokban ideiglenesen marad valami, mondjuk a Tizenkét dühös ember ami még az Alföldi előtti korszak öröksége és nagyon kelendő.
A Sirály ilyen körülmények között muszáj, hogy sikerüljön. Bemutató január közepe táján - ideális megtekintés egy hónap csúszással. (febr.18: most rakom fel a levelet - azóta kiderült persze, hogy óriási nehézségekbe ütközik a beülés)
A mai napomat megette a fene nagyrészt emiatt a döntés miatt, emiatt is bánom, hogy a beszámolót nem írtam meg hamarabb.
