Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (83) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (97) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (34) Ascher Tamás (27) Átrium (50) Bábszínház (35) Bagossy Levente (23) Bakonyi Marcell (26) Balatoni Éva (22) Balázs Andrea (20) Balczó Péter (40) Balga Gabriella (35) Bálint András (23) Balsai Móni (27) Bányai Kelemen Barna (26) Bán Bálint (26) Bán János (21) Baráth Emőke (24) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (55) Benedek Mari (65) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (32) BFZ (35) Bodor Johanna (20) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Böröndi Bence (22) Bretz Gábor (90) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (31) Centrál Színház (38) Chován Gábor (23) Csákányi Eszter (26) Cseh Antal (48) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (285) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (33) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (47) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (27) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (41) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (24) Erdős Attila (25) Erkel Színház (148) Évadértékelés (43) Fábián Péter (22) Farkasréti Mária (41) Fehér Balázs Benő (22) Fehér László (20) Fekete Ádám (20) Fekete Anna (22) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (27) Ficza István (27) Ficzere Béla (20) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (87) Fischer Ádám (32) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (64) Fodor Gabriella (33) Fodor Tamás (32) Friedenthal Zoltán (20) Fröhlich Kristóf (20) FÜGE (38) Fullajtár Andrea (38) Füzér Anni (20) Gábor Géza (90) Gálffi László (26) Gál Erika (53) Gazsó György (22) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (21) Göttinger Pál (47) Gyabronka József (21) Gyulay Eszter (26) Hábetler András (97) Haja Zsolt (44) Hajduk Károly (21) Hamvai Kornél (20) Hartai Petra (24) Hegedűs D. Géza (31) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (21) Hevesi László (22) Hollerung Gábor (30) Horesnyi Balázs (22) Horti Lilla (21) Horváth Csaba (33) Horváth István (42) Ilyés Róbert (23) Izsák Lili (29) Járó Zsuzsa (21) Jordán Adél (27) Jordán Tamás (25) Jurányi (85) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (28) Kálmándy Mihály (42) Kálmán Eszter (48) Kálmán Péter (41) Kálnay Zsófia (57) Kamra (42) Kardos Róbert (22) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (46) Kaszás Gergő (22) Katona (130) Katona László (33) Kékszakállú (69) Kerekes Éva (31) Keresztes Tamás (34) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (26) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (40) Kolibri Színház (26) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (46) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (24) Kovács István (55) Kovács János (23) Kovács Krisztián (28) Kovács Lehel (23) Kovalik (31) Kováts Adél (28) Kulka János (22) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (22) László Boldizsár (26) László Lili (22) László Zsolt (43) Lengyel Benjámin (22) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (28) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (37) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (105) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (48) Mészáros Béla (33) Mészáros Blanka (26) Mészáros Máté (25) Mészöly Anna (20) Miksch Adrienn (46) Miskolc (60) Mohácsi János (33) Molnár Anna (23) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (44) Mucsi Zoltán (50) Müpa (122) Nagypál Gábor (31) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (32) Napi ajánló (179) Németh Judit (24) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (38) Nyári Zoltán (38) Ódry Színpad (68) Ónodi Eszter (20) Opera (636) opera (31) Operakaland (44) Operettszínház (20) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (64) Orlai Tibor (107) Ötvös András (23) Őze Áron (28) Palerdi András (46) Pálmai Anna (33) Pálos Hanna (28) Pál András (51) Pasztircsák Polina (36) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (65) Pesti Színház (26) Pető Kata (33) Pinceszínház (27) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (26) Porogi Ádám (31) Purcell Kórus (26) Puskás Tamás (24) Rába Roland (25) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (60) Rajkai Zoltán (22) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (33) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (76) RS9 (29) Rujder Vivien (33) Rusznák András (22) Sáfár Orsolya (31) Sándor Csaba (37) Scherer Péter (36) Schneider Zoltán (37) Schöck Atala (57) Sebestyén Miklós (26) Sodró Eliza (27) Spinoza (21) Spolarics Andrea (22) Stohl András (35) Stúdió K (22) Súgó (73) Sümegi Eszter (25) Szabóki Tünde (26) Szabó Kimmel Tamás (20) Szabó Máté (53) Szacsvay László (25) Szakács Györgyi (21) Szamosi Zsófia (25) Szántó Balázs (21) Szappanos Tibor (32) Szegedi Csaba (40) Székely Kriszta (28) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (47) Szerekován János (30) SZFE (32) Szikszai Rémusz (29) Szilágyi Csenge (20) Szirtes Ági (31) Szkéné (61) Szvétek László (35) Takács Kati (20) Takács Nóra Diána (23) Takátsy Péter (29) Tamási Zoltán (27) Tarnóczi Jakab (21) Tasnádi Bence (37) Thália (109) Thuróczy Szabolcs (27) Tihanyi Ildikó (22) Török Tamara (29) Tóth Zsófia (22) Udvaros Dorottya (21) Ullmann Mónika (23) Ungár Júlia (21) Vajdai Vilmos (20) Valló Péter (30) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Városmajori Színpad (21) Vashegyi György (36) Vida Péter (24) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (26) Vígszínház (60) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (34) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (57) Znamenák István (42) Zöldi Gergely (21) Zsótér Sándor (82) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Tegnap néhányan megnéztük a Fédra fitnesszt. Érdekes volt 2 év kihagyás után újra látni, sok mozzanatára még emlékeztem. Érződött a színészek játékán a fél év kihagyás, érdekelne, hogy milyennek tűnt azoknak, akik elsőre látták...

Még így is a pesti mezőny egyik legerősebb előadása - januárban fognak tudni még egyet játszani belőle. Minden előadás komoly ráfizetés, annyi különbséggel, hogy ez nem az adófizetők pénzéből történik, nem kapnak állami támogatást. 

A hírekben hallani lehet, hogy a független színházi szféra évente összesen kb 2oo millió Ft-ot kap (mintha 54 csoportnak menne ez a pénz), idén még egy fillért sem folyósítottak nekik, sokan kénytelenek valamilyen polgári foglalkozást is folytatni, mert a színházaktól fizetéshez nem tudtak jutni. Éppen ezért, ha FÜGE-előadást néztek (ez az összefogó szervezete ezeknek a társulatoknak ), akkor a jegy megvásárlásával komoly segítséget nyújtotok. Nekik még az akciós jegyekből befolyó bevétel  is számít.

Megnyílt a Jurányi inkubátorház, nyílt napon (nov.8.) ingyenesen meg lehet nézni. Itt lesz ezentúl két korábban bemutatott és országszerte körbehurcolt Orlai-előadás: a Nemsenkilény Börcsök Enikővel (nov.22.) és a Dolcsaja Vita Csákányi Eszterrel.

December 2-án 15h-kor  a Tháliában (Mikroszínpad) lesz egy érdekes Csákányi Eszter-előadás, ezúttal egy egész történetet bábok segítségével egyedül játszik el. 8-99 éves korig ajánlják: Keresztanya a cím, és egy cigány népmese feldolgozása.

Az elmúlt két hétben a Fédrán kívül csak a Kramer kontra Kramert láttam. Lekötött. Annyira nem jó, mint a film, vagy a regény - de egy regényadaptáció mindig hihetetlenül nehéz feladat és ez eléggé jól sikerült.
Ha valakit az alaptéma érint (gyereknevelés és munka összeegyeztetése, ill. hogyan hat ki ez egy házasságra), azok jobban teszik, ha megnézik. Minél kevésbé ismeri valaki a regényt/filmet, annál valószínűbb, hogy az előadást nagyon fogja szeretni. Nagy Ervin viszi a vállán a produkciót és a többiek is elég jó partnerei. Kovács Patríciát én láttam jobbnak is, amit részben a rendezői munka hiányosságainak tudok be - ki lehetett volna többet is hozni a színészekből.
Az előadás minősége így is elég jó, és a nézők valóban megkapják azt, amiért mentek - szórakoznak, sőt utána lenne is miről beszélgetni.

 

Címkék: Nagy Ervin Börcsök Enikő Kovács Patrícia FÜGE Csákányi Eszter Orlai Tibor Fédra fitnessz Krámer kontra Krámer

Szólj hozzá!

dec. 5. CENTRÁL SZÍNHÁZ - Jó zsaru, rossz zsaru

Ez az előadás bizonyosság arra, hogy nem elég két alapvetően jó és szuggesztív színész (Szabó Győző, Stohl András), KELL egy jó előadáshoz egy játszható darab (talán van, de nem hiszem igazán, hogy ez kommersznek is elég jó), de még inkább KELL jó és invenciózus rendező. Azt hiszem, hogy Stohlt minden pesti előadásában láttam, amióta a pályán van - soha ennyire rossznak. Hamvas kezdőként sem ordítozott kifejezéstelenül. Az, hogy valamit tud, nyomokban a csendeknél érződött, volt 3-4 rövid rész a darabban, amikor érződött, hogy egy nagy színész hakni-produkciójához asszisztálunk a Centrál  nagyszínpadán. Fél ház volt. Érdemes lenne gondolkodniuk és áttenni a kisszínpadra a már megfáradt produkciót. A színészek botrányai nem visznek be annyi nézőt, mert aki ezt megnézi, valószínűleg nem vonz be másokat. Unatkozni nem végig unatkoztam - mert sikerült elaludnom. Van néhány ismerősöm, sőt van köztük komoly színházi szakember is, aki önvédelemből a kötelezően abszolválandó rossz előadásokon rendszeresen elalszik, gondoltam, most  nincs más esély (sor közepén ültem) , megpróbálok elaludni. Sikerült szerintem kb fél órát így megúszni a 9o percből.

Ez sem segített sokat, az ülőszinház-szerű előadás alig mozdult előre közben.

Mazochistáknak, vagy elvakult Buci-rajongóknak azért kötelező előadás ez.

Címkék: Stohl András Szabó Győző Centrál Színház

Szólj hozzá!

Tegnap láttam egy fantasztikus előadást, címe: A FAJOK EREDETE. Azt, hogy pontosan mire lehet számítani,  azoknak nem kell részleteznem, akiknek valami beugrik Sherer Péter és Mucsi Zoltán nevéről (Nézőművészeti Kft, Jancsó-filmek és a jelenleg is futó Munkaügyek). Ha részletekbe mennék, lelőném a legnagyobb csavarásokat - nem szívesen tenném.

Az előadás folyamán poénhegyek zúdulnak a nézőre, ugyanakkor egy valós társadalmi problémáról, a hajléktalanok helyzetéről van szó. 
Tegnap közönségtalálkozó is volt, a jelenlévő gyerekek (ált. iskolások is, de főként gimnazisták) szintén maradtak a beszélgetésre, és látszott, hogy megfogta őket az előadás, nem csak könnyedén szórakoztak.
Nekem egy borzasztó napom volt, hihetetlen kimerült állapotban érkeztem, ennek ellenére 1,5 perc elég volt, hogy bevonjon az előadás.
A Kaisers TV Ungarn (Pintér Béla, ugyancsak a Szkénében megy) óta ennyit nem nevettem előadáson.

Ha jót akartok magatoknak, gyertek el, nézzétek meg. 
Se a próbára, se díszletre, se kampányra nincs pénze a Nézőművészeti Kft-nek, emiatt kiemelten fontosnak tartom, hogy más reklám hiányában én tudatosítsam bennetek, hogy ez az, amit meg kellene néznetek.


Címkék: Szkéné Thuróczy Szabolcs Mucsi Zoltán Scherer Péter Nézőművészeti Kft A fajok eredete

2 komment

december
2.

Nyugis mese nyugis embereknek

Thália - Harlekin Bábszínház - Orlai Produkció - Keresztanya |  MakkZs  |  Szólj hozzá!

A Harlekin Bábszínház előadása pár hónapos szünet után a Tháliában éledt újra. Csákányi Eszter egyedül játszik el egy cigánymesét, benne az összes szerepet. Nyomatékosan a korszellem ellen megy. A kezdő gondolat a jellemző az egészre, a rohanással szemben áll a mesélés gesztusa.

Nekem alapvetően tetszett, bár én elfogult is vagyok. De így sem vagyok benne biztos, hogy ez a mese az, ami annyira kérte a színpadra állítást. A helyzet nagyon jól állt Eszternek, aki igazán jól bírja egyedül is a közönséget, de nekem egy kicsit lagymatag volt a történet. A nagyobb lányomnak jobban tetszett, mint a kisebbnek. Nem hiszem, hogy ez az előadás hasonló hatást érne el, mint a Kukacmatyi, vagy az Előszobaszekrény. Azok felnőttként is az utolsó percig lekötöttek. Itt nekem volt némi hiányérzetem, annak ellenére, hogy Eszter minden hozzáadhatót beletett a produkcióba. Végig azt éreztem, hogy a szövegnek és a történetnek kellene erősebbnek lennie. Ettől még aki bemegy, nem lesz elégedetlen, de kérdés, hogy azzal megy-e haza, hogy ezt muszáj megnézni a szomszédnak is, fogja-e terjeszteni. Eszterben meglenne a potenciál egy másik, de talán ütősebb történet elővezetésére. Jól állnak neki a bábok, azaz a bábként használt tárgyak. Újra kellene próbálkoznia egy másik mesével...

Színlap

ápr.7.: Az előadást most ismét lekerült a műsorról, ennyire szembe ment a korszellemmel, hogy nem sikerült megtalálnia a saját közönségét.

Címkék: Eger Csákányi Eszter Thália Orlai Tibor Harlekin Bábszínház

Szólj hozzá!

dec. 1. 

Az előadás beigazolta azt a gondolatomat, ami azonnal eszembe jutott az év eleji nyílt napon:

a Radnóti cél- és törzsközönségének szól ez a darab. Abszolút telitalálat a választás. És bár sikerül szinte happy endre könnyíteni a végkicsengését, mégsem csak szórakoztatni akar, hanem nyomot is hagy. Előfordulhat, hogy az embernek a saját élete is eszébe jut. A tükröt feltartja az előadás, kérdés, hogy belenézünk-e vagy sem.

Én leginkább az ehhez hasonló darabokat tartom szerencsésnek a Radnóti számára, amelynek döntően értelmiségi közönsége esetlegesen szellemi igényekkel is fellép, bár ténylegesen mégis kikapcsolódni megy a színházba. Nem szereti az extrém kísérleteket, nem értékelte volna, ha Mundruczó-rendezésben került volna színre ez az előadás. (Az előadás egyes jeleneteiben A jég jutott eszembe. A Radnóti közönsége sosem fogadná el a szexjelenetek naturalisztikus megoldását, elriadnának. Ahhoz azért konzervatívak ezek a nézők. )

A Jelenetek sokkal inkább való a Radnótiba, mint pl.a Térey-darabok, mert ez nem rétegszínházi produktum, nem kifejezetten a középosztály felső rétegét célozza, hanem annál is általánosabban szól azokról a polgári házasságokról, vagy bármely párkapcsolatról, amelyeket nem az anyagi nehézségek, v. más külső tényezők tesznek tönkre.

 A közönség soraiban várhatóan olyan párok (és különösen egyedülálló nők) lesznek döntően, akik egy vonallal sincsenek jobb helyzetben a szereplőknél, és jól el tudják képzelni a felvázolt helyzetet. Az előadás kifejezetten hasznos lehet arra, hogy a nézők egy része a hazatérés után esetleg átgondolja, hogy az ő párkapcsolata jelenleg éppen melyik stádiumban tart. Elindult-e már a lejtőn, vagy csak most fog. El tudom azt is képzelni, hogy néhány szerencsés esetben ez az előadás meg is indíthat mentőakciókat. Esetleg néhányan rájönnek, hogy a házasságkötéssel nincs minden lezárva, foglalkozni kell a másikkal, ha nem akarnak egyedül maradni egy kapcsolaton belül vagy anélkül.

Ezek után még mindig látatlanban arra gondoltam, hogy a vállalkozás sikere a legnagyobb mértékben a szereplőválasztáson múlhat, mert a Radnóti olyan rendezővel eleve nem dolgozik, aki képes egy jó darabot nézhetetlenre rendezni. (Egy kivételt tudok nektek mondani , amikor egy jó darabot jó szereposztással egy jó rendező mégis elszúrt a Radnótiban : az a Solness építőmester volt négy éve. Abban az esetben nem jött be a papírforma.)

A Radnótiban erőteljes dramaturgiai változtatásokat hajtottak végre "A jelenetek" Bergman által írt szövegén. E változatnak a komoly értéke az, hogy be meri vállalni, hogy kihúzza a mellékszereplőket,  besűríti a darabot az egyetlen házaspár beszélgetéseinek bemutatására. Könnyen el tudom képzelni, hogy az előismeretek nélkül érkező nem is gondolja, hogy van egy bővebb szöveg is, természetesnek tűnik az, hogy csak két szereplőt látunk, nincs hiányérzetünk. Ezzel a változtatással nem lett belőle szokványos társalgási dráma. Nem higulnak fel a konfliktusok, a darab a legkiélezettebb helyzeteket mutatja pusztán. Amit én az eredetiben jónak gondoltam, az a  jelenetek, a kapcsolat hat stádiumának különválasztása, el tudtam volna képzelni, hogy akár a Bergman által adott címeket kivetítsék, vagy a váltáskor bemondják -  ez nem lett volna idegen a darabtól.

Itt több jelenetet látunk hatnál, a helyszín legtöbbször a pár lakása, nyaralója illetve egy iroda és egy étterem. Ehhez képest nem nagyon módosul a díszlet, illetve kisebb változásokkal jelzik azt, hogy ez egy másik helyszín. Az IKEA-bútorok dominálnak, ami részben utal a skandináv szerzőre és ugyanakkor jellemző is a polgári otthonok jelentős részére,  valószínűleg hasonló bútorok  között élik le a nézők is az életüket. 

Néhány esetben díszletmunkások is átdíszítenek - én egyedül a helyszín irodává változtatásánál éreztem, hogy ez kell. Ott ez a jelenetet segítette is. A többi esetben jobbnak éreztem volna, ha  az apró módosításokat a szereplők teszik meg.

A jelenetek közti váltásokat zene jelzi, nekem épp ezek a váltások azok, amelyeket nehézkesnek, túl hosszúnak éreztem, az előadás meg-megdöccent a jelenetek között. Mintha egy autó a körúton próbálna haladni, de a lámpák megfogják mindig. Ez az, ami akár rövidülhet is attól, ha a szereplők majd belejönnek az előadásba, gyorsabban készülnek fel az újabb jelenetre. Sokat számítana, ha a várakozás csökkenne, mert a feszültséget minden jelenetben előlről kell felépíteni a törések után .

Mint említettem, az előadás két szereplőn múlik, sőt mivel egyáltalán nincsenek többen jelen, még sokkal inkább egymásra vannak utalva, mint normál helyzetben. Muszáj, hogy együtt hitelesek legyenek.

Az indító jelenetben a szereplőkkel készülő riportot filmbejátszássá alakították. Ez azért is szerencsés, mert a riporter (a rendező Bálint András) nem jelenik meg csak hanggal, ezáltal az előadás következetes abból a szempontból, hogy minden mellékszereplő kimarad, senki mással nem ismerkedünk meg, csak a házaspárral. Ebben a riportban egy boldog, kiegyensúlyozott, az életével általában (túlságosan is) elégedett pár jelenik meg, akik nem beszélgetnek a kapcsolatukról, amelyet eleve problémamentesnek gondolnak. Ez a kiindulópont, lényegében a bűnbeesés előtti paradicsomi állapot. Minden jó, mert semmit nem gondolnak végig. Egyetlen konfliktussal aztán ez a kép megváltozik: egyikük sem szeretne egy harmadik gyereket, ami már sejteti a kapcsolat gyengeségét is.

A további jelenetekben eljutunk az új szeretők megjelenéséig, a válásig is, ami még mindig nem jelenti a húsz éven átívelő kapcsolat végét. (Ez a mozzanat az, ami happy endként értelmezhető.)

A darab és az előadás is azt sejteti, hogy a mai ember képtelen egy monogám kapcsolatot húsz éven át sikeresen működtetni. Érzelmi analfabéták vagyunk mind - állapítja meg a férj és ezzel egyet is érthetünk.

Lehet, hogy a nézőtéren lesznek, akik ezt nem így gondolják, de ha jól szétnéz az ember, akkor csak  pozitív élményekkel rendelkező párokkal nem biztos, hogy egyszer is meg lehetne tölteni a Radnóti nézőterét.  Erős többségben vannak és lesznek, akiknek már volt kudarcélményük és akik a darab lezárásában a feszültség feloldását üdvözlik majd, és egyben felmentést is kapnak. "Nekem sem sikerült, de másnak se megy" ez a párkapcsolatosdi, ilyen a korhangulat - nem számít az egész. Ez az, amit könnyen gondolhatunk.

Ez az előadás nem tör pálcát a szereplők felett, sem a kapcsolatból kapcsolatba siető emberek felett - pusztán felmutatja ezt az életstílust, a nyugtalanságot, ami a mai látszólag normális emberek életét is jellemzi.

A két színész alkatilag egészen más karakterű. Schneider Zoltán számomra ezen a premier előtti próbán is láttatta a teljes életsorsot, érthetővé tette a döntéseit és érzékletessé személyiségének alakulását. Szerethetővé tette ezt az esendő embert. A darab a házasság megrontójának a férjet tünteti fel - a felszínen. Ő az, aki először megsérti a játékszabályokat. Ha mélyebbre ásunk, akkor indokoltnak látjuk azt, hogy miért akar ebből a kapcsolatból kilépni, várhatóan a néző nem fogja egyértelműen őt hibáztatni.

A Szávai Viktória által játszott nővel jóval kevésbé lehet azonosulni, még nőként is valószínűleg a férfit fogjuk jobban megérteni, övé a szimpátiánk. Szávai a  feleség szerepében túlságosan is rideg, a fellángolásait kevéssé hitelesen jeleníti meg (most még, a főpróbán - ez változhat). A figura alapjellemzője, hogy kifejezetten a külvilág elvárásait és véleményét figyeli, a hiúsága sérül elsősorban amikor elhagyják. Úgy tűnik, hogy ez a pár sosem volt igazán összeillő, paradox módon egyedül a válás után látjuk egymáshoz valóban közel őket, igazi harmóniában. Már nincsenek összebilincselve, a kapcsolatból hiányzik a felelősség.

Éppen azért, mert a néző nem hiszi, nem hiheti, hogy valaha működött a házasság, nem történik tragédia annak felbomlásával, nem érezzük a kapcsolat szünetelését menet közben sem tragikusnak. Nem történik értékveszteség.

Az, hogy ez mennyiben egyezik meg a darab szándékával, különösen a rendező szándékával, ezt nem tudom biztosan megállapítani. Sőt, az is lehet, hogy az én benyomásaimat erősen befolyásolják az előismereteim, illetve az, hogy a színészeket pályakezdésüktől mindenben megnéztem. Az elmúlt években azt láttam, hogy Schneider Zoltán színészi eszköztára rengeteget gyarapodott, sokszínűvé vált, izgalmassá, természetessé. Ha nem láttátok még, nézzétek meg a Vágyvillamosban, vagy különösen a szintén kétszereplős PRAH-ban (szilveszterkor megy utolsó alkalommal!!!) Nekem Schneider Zoltán húzónév, miatta voltam elsősorban kíváncsi az előadásra.

Szávai Viktória sok szempontból szintén ideális a szerepre, igazán gyönyörű, de számomra ő (még) nem építetette fel a szerep ívét, nem éreztem át azt, hogy ő is megváltozott volna az átélt traumák hatására. Nekem Szávai egyértelműen kevesebbnek tűnt - de az is lehet, hogy még belül nincs egészen kész és mélyülni fog.

Sajnos nem tudtam előzetes elvárások nélkül érkezni az előadásra, ami nyilván az ideális helyzet lenne. Ez csak ismeretlen darab és ismeretlen színészek esetén állna fenn. Nehezen tudom elképzelni, milyen lehet ez a darab azoknak, akiknek fogalmuk sincs a történetről és nem mond nekik semmit a két színész neve. Azt hiszem, hogy rájuk jobban hatna a történet és jobban azonosulnának a szereplőkkel. Ilyen lehet a közönség többsége, bár a Bergman-filmmel való összehasonlítás veszélye is felmerülhet. Akinek vonzó a darabcím, az látta a filmet, tehát szintén lesznek előzetes elvárásai.

A Pesti Színházban játszott változat nem az utóbbi években volt, az jobban ragaszkodott az eredeti szöveghez - de igazán mély nyomokat bennem sem hagyott, nem voltak a színészek igazán erősek benne. (És valószínűleg nem túl nagy az átfedés a két színház nézőtábora között. Túl sokan nem fognak menni a Radnótiba, akik látták azt az 1992-es előadást.)

Körülbelül ez az amit gondolok.

Szerintem ez szép nagy szériát fog megérni, jó szívvel ajánlható, fontos, hogy legyen és minél többen lássák. Nem hiszem, hogy eladási problémák fognak jelentkezni. Ha érdekel titeket, ennél is feltétlenül várjatok legalább január végét, mert sokat fog a tempója javulni, és az rengeteget számít.

Köszi, ha ezt mind végigolvastátok.

Címkék: Radnóti Színház Bálint András Jelenetek egy házasságból Schneider Zoltán Szávai Viktória

Szólj hozzá!

A Nézőművészeti Kft és a Kolibri Színház újabb közös utazó előadást készített 2012. áprilisában, amelyet én 2012. nov. 30-án néztem meg a Jurányi Inkubátorházban. Az előadást egy középiskolából érkező két külön osztály nézte, én voltam az egyetlen külsős. Ennek ellenére maradtam az 50 perces előadás utáni beszélgetésre is. Ennek az előadásnak az a kifejezett célja, hogy megpróbálja a diákokhoz közel vinni a fogyatékos embereket, elfogadtassa őket. Sárosdi Lilla nem tagja a Nézőművészeti Kft-nek, ő még a mai napig is jellemzően krétakörös produkciókban szerepel. Ő az egyetlen színész, aki a közönséggel megosztja történetét. Az előadás szövegkönyve vakok és gyengénlátók beszámolói alapján készült. Scherer Péter rendező törekvése sikerrel járt, mert elég közvetlen kapcsolatot sikerült kialakítania a színésznő és a közönség között. Az általam látott előadás után a beszélgetés is elég dinamikusra sikerült, a gyerekeket érdekelte a téma. Jártak a Láthatatlan Kiállításon is, már eleve nyitottak voltak. Egészen biztos, hogy ezt az előadást érdemes volt elkészíteni, remélhetőleg azóta is számos helyre vitték tantermi színházként. Azóta a Thália stúdiójában is ment többször, a következő évadban várhatóan ugyanúgy műsoron lesz.

Bejegyzés ideje: 2013. jún. 9.

Címkék: Scherer Péter Jurányi Nézőművészeti Kft Vakság Sárosdi Lilla Kolibri Színház

Szólj hozzá!

nov.29.

de másolom a szinhaz.hu oldalon talált felhívást.

Nagy örömmel láttam, hogy van egy http://alfoldiujra.blog.hu nevű oldal, amin lehet tetszést nyilvánítani.

Hát igen, a modern eszközök mire képesek. Én azt gondolom, hogy azért csak jelent valamit az, hogy jelenleg a nézők is mozgolódni kezdenek, az Új Színház és a Budapesti Kamara esetén csak a szakma volt igazán felháborodva. Egyiknek sem volt igazán nagy és lelkes nézőtábora, nem lehetett azt mondani, hogy az ország legjobban működő és legkülönfélébb előadásokat prezentáló, igazán gondolatébresztő színházát szüntetik meg. 

Igaz, megtehetik.

Ha ti jártatok a Nemzetiben és elégedetten jöttetek ki, és rajta vagytok a Facebook-on, amin én nem - akkor jelezzétek az elégedettségeteket, nem mintha ettől Robi maradhatna, de mégis vígaszt jelentene neki talán. Már tegnap is majdnem 8ooo fő volt, ami lényegében 12 teltház a nagyszínpadon. Nem hiszem, hogy 3 ember csinálja az egészet. Másokat is zavarnak a kultúrát érintő folyamatok.

A mellékelt felhívás egy vasárnapi akciót hirdet, én azt hiszem, hogy ugyan színházba megyek 15h-tól a Tháliába néhányatokkal - de 17h-kor ott a helyem  a Nemzetinél és azért a sok jó előadásért ragasztok én is egy feliratot.

Ugyan 2 hetet gégegyulladással vonszolódom, de mégis elmentem hétfőn  a Nemzetibe egy felolvasószínházi programra (Pink and black), ami igazán maximalista módon volt megrendezve és a színészek is annyira harmóniában dolgoztak egymással, hogy öröm volt nézni. Ez tavaly is így volt, egyik legjobb estém volt.

Alföldi átadott fordítói díjakat, majd megint elmondta, hogy hisz abban, hogy a jól végzett munka elnyeri méltó jutalmát (nevetés, taps), majd megköszönte a közreműködő intézmények segítségét, hozzátéve, hogy ebben az épületben nemigen lesz erre már lehetősége. Jól viseli ezt a szerepet, nyilván sok megnyilvánulását érzi a szeretetnek.

Nekem az a többeknek már hangoztatott ötletem van csak, hogy a debrecenieknek kellene tüntetni, hogy "Attila maradj velünk!" - hátha ez meghatná Vidnyánszkyt.

Ha így szervezkedne 8 ezer ember Debrecenben, hogy ne menjen el a színházuk talpköve - talán mozdulnának a dolgok.

NA itt a felhívás, aztán vagy jöttök vagy sem:

"Alföldi Róbert megbízatása lejár a Nemzeti Színház élén, de mi szeretnénk, ha továbbra is ő igazgatná tovább a színházat. Éppen ezért szeretnénk megmutatni, hogy mit is jelentett nekünk ez a színház az elmúlt öt évben. Mi az a szó, ami a legjobban kifejezi azt, amit a Nemzetitől kaptál az elmúlt időszakban? Írd fel egy A/4-es papírra, lehetőleg minél kreatívabb eszközökkel és ragaszd fel a színház ajtajára vasárnap délután öt órakor! Fejezzük ki ezzel, hogy számunkra, a nézők számára mit jelent ez a színház!

 Ígérem, a Robi-témával lassan felhagyok, különösen, hogy a bizottság fele idő alatt akar dönteni, jan.14 helyett dec.14-re.

(Ahhoz képest, hogy egyesek már 2o1o-ben tudták, hogy Vidnyánszky jön, igazán szép tőlük, hogy 3o napot szánnak a pályázatok áttanulmányozására.)

febr. 20 / bejegyzés az írás feltöltésekor: amint látszik a blogból, nem sikerült a Nemzeti-témával felhagyni, mégis  egy jól működő színház született meg és az fog szétesni. Hogy mi lesz helyette, az még kérdés...

Címkék: Nemzeti Alföldi Vidnyánszky

Szólj hozzá!

nov.28

Szombaton van a bemutatója A zöld kilences című Hamvai Kornél és Varró Dani által jegyzett zenés vígjátéknak a VÍgben, Ascher rendezte. A próba alapján azt mondhatom, hogy már látszik, hogy milyen lesz az előadás. Akit a Víg honlapja alapján érdekel a dolog az mindenképp várjon vagy tíz előadást, legjobb lenne, ha január vége előtt nem menne el rá.

1909-ben játszódik a darab, minden szereplője létező személy, "csak" a sztori kitalált - bohózatszerű.

A várakozás szükségességének  legfőbb oka: nagyszínpadon, zenés vígjátéknál rengeteg múlik a közönségen. A színészeknek a darab ritmusát a közönség reakcióihoz kell igazítaniuk, ami nem rövid folyamat. Ascher köztudottan menet közben is dolgozik az előadásain, nem fog szétesni, az biztos. Látszik már most is, hogy mennyivel igényesebb, átgondoltabb rendezői munka folyt most a Vígben, mint amit megszoktunk.

A darab nekem annyira nem tűnik igazán jó drámai alapanyagnak, az nem lesz jobb, persze nem is akarták komolyan venni a történetet. Én talán abban látnám az alapvető gyenge pontját, hogy erősen karikatúraszerű figurák jelennek meg benne, egysíkúak, akikkel még Ascher sem tud sokra menni, hiszen ő alapvetően kisrealista stílusban dolgozik, előadásainak erőssége, hogy igazán plasztikus emberek jelennek meg, nem kétdimenziós rajzfilm figurák. Most ezt nem éreztem, operett-világnak tűnik ez, de nem a legjobban sikerült darabokra gondoltam most.

Nem tudott különösebben magával ragadni a hős, bár örültem, hogy Csőre Gábor eddigi pályáján először visz egy nagyszínpadi előadást, rá van alapozva az egész. Alakulni fog, rokonszenvs figura. A hősnő (Réti Adrienn) esetén nagy fejlődésben nem bízom, nekem nem elég izgalmas, nem érdekelt igazán, hogy mi lesz vele.

A darab olvasva kifejzetten szórakoztató lehet, sok a poén a szövegben, nem mind hatott ma.

A színészek közül nekem kifejezetten és nagyon, egyedül Fesztbaum Béla tetszett, akivel mindig így vagyok - de most sok szereplőről elmondható, hogy tisztességesen odatették magukat, csak a megírt szerepük nem adott nekik ennél több esélyt. (Mészáros Máté, Gyuriska János, Járó Zsuzsa)

Ha nekem is több eszem van, akkor nem rohanok oda azonnal - ugyanis valóban napról napra jobb lesz az előadás,  sőt már a második része is jobban működött, mint az első. (Ez-az csak történt benne.)

Két és fél óra lesz ez később, legalább 15 percet fog rövidülni, ha igazán pörög majd.

Azon azért meglepődnék, ha még egyszer elmennék rá, annyira nem fogott meg, de egyszer meg lehet nézni, ha szórakozni akar valaki és kíváncsi egy Ascher-rendezésre.

A Jó gyerekek képeskönyve SOKKAL JOBB, aki azt nem látta menjen rá el az Örkénybe, minél hamarabb. Ott az alapanyag egyszerűen jobb, azt akármeddig műsoron tarthatják, amíg nem unják meg. Én azt is először főpróbán láttam, de azonnal tudtam, hogy nem utoljára voltam ott. (És nem is.)

Most is volt ismerősöm, aki ugyanezt a Zöld kilencest holnap is újra megnézi és vagy három előadásra vett előre jegyeket. Aki nagyon kötődik a Víg társulatával kapcsolatban, azoknak nyilván többet is ad az este.

A befogadás folyamata a nézőn is múlik, én azt hiszem megadtam az előadásnak az esélyt, sőt inkább pozitív várakozással fordultam felé, de ennek ellenére mégsem jött össze az igazi élmény. (Visszaemlékszem sokszor  és most is eszembe jutott Ascher korábbi zenés darabja, a Sweeney Todd, ami időről-időre felidéződik. Az fene mód tetszett, de csak egyszer volt alkalmam látni. Milyen kár.)

Vilmát vittem magammal, azt mondták, nem korhatáros az előadás. Szerencsére a Liliomfi mintájára megint nem értette a nem nekivaló poénokat - azaz ártani nem ártott neki, és tényleg nincs benne nagyon bántó jelenet. Ez nem A jég - lehet, hogy arra sem jött rá, hogy prostituáltak is voltak az egyik jelenetben. Ő sokkal jobban szórakozott, mint én - értékelte a zenés-táncos kavalkádot.

Címkék: Vígszínház A zöld kilences Ascher Tamás Jógyerekek képeskönyve

Szólj hozzá!

2012. nov. 26.-án a Nemzeti francia drámákból tartott felolvasóestet. Ma 2013.június 8. van és majdnem egészen mindegy, hogy aznap épp mit olvastak fel, gondolom én abból, hogy a részleteket ennyi idő után sem lehet megtalálni már a színház honlapján. Én sajnos most csak foltokra emlékszem már, és arra, hogy éppúgy, ahogy a korábbi évben is, nagyon ütősre sikerült ez az este. Az elején legjobb fordításokért díjakat adott át Alföldi, aki poénkodva azt is kijelentette (3 héttel az eredményhirdetés előtt), hogy valószínűleg már nem sok esélye lesz itt hasonlóra, aztán ment is próbálni, mintha az akkor még életben lévő, de beteg Hollósi Frici helyére lépett volna be valaki a Hamletben.

A színészek hangszereket is használtak, de egyébként szépen sorban ültek, nem mozogtak a szövegpéldánnyal. Nagy Zsolt és Udvaros Dorottya az, akire élesen emlékszem, meg Bánfalvi Eszterre, talán Tompos Kátyára. Két ismeretlen egyfelvonásos volt. Vörös Róbert rendezte.

Ha megtalálom a papíromat, kiegészítem. Van jelentősége? Itt egy nyom, hogy Alföldi jó előadások megszületésére adott esélyt. Értelme volt kivillamosozni a Nemzetibe.

Címkék: felolvasószínház Nemzeti Alföldi Pink and Black

Szólj hozzá!

2012. nov. 25.-én láttam az előadát sokadszorra, de ezen az új helyszínen először. Orlai Tibor lényegében kissé átalakíttatta a Belvárosi sajátosságaihoz igazodva a Tivoli régi előadását, amely évek óta töretlen sikerrel, teltházzal ment. Miután megvan az előadásnak a maga törzsközönsége és rajongótábora, levehetetlen. Orlai értéket mentett meg azzal, hogy továbbéltette. Vári Éva az előadásban Piaf életéről egyesszám első személyben beszél és közben magyarul elénekli a leghíresebb Piaf dalokat. Az előadás sokadszorra is megható, ha jól belegondolok, én már évek óta úgy képzelem el Piafot, mint amilyen Vári Éva - az átlényegülése egészen magas szintű. Jövőre is biztos meg akarom majd nézni, egy idő után hiányozni is kezd. (bejegyzés időpontja:2013.jún.8.)

Címkék: Belvárosi Színház Vári Éva Orlai Tibor Piaf

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása
Mobil