Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Jött ma két izgalmas levél is tőletek, amit az íróik engedelmével, most nyomban  továbbítok is.

 Ha jön valami visszajelzés tőletek, az mindig jó érzés, különösen, ha azt érzem, hogy a pillanatnyilag a színházi közegben zajló erősen nyugtalanító folyamatok másra is hasonló hatást gyakorolnak.

A színház nem a szakmának, mégcsak nem is a mániákusoknak készül, hanem "a mezei nézőknek", mégpedig részben azért, hogy valamivel jobban érezzük magunkat - és azért is, mert ez egy közösségi művészet, és egy rövid időre azt a képzetet kelti, hogy mégsem vagyunk egyedül.

Ebben óriási, ott vannak az alkotók együtt egy csapat emberrel, akik különböző hátterűek, javarészt nem ismerik egymást, mégis együtt reagálnak a látottakra.

 Volt osztálytársam a Nemzetiben járt nemrég, nem sokkal azután, hogy kiderült a pályázat eredménye. Nekem személy szerint - ez nyilván a korábbi levelekből kiderült persze - nagy fájdalmat okoz annak a végigkövetése, ahogy egy jól működő társulatot ismét lebontanak.

Eddig végignéztem a Művész Színház, a régi és a nem túl régi Új Színház, a Budapesti Kamara megalakulását és felbomlását (és ne feledkezzünk el az egri társulatról sem!), amelyek mind képviseltek valamifajta értéket, de egyik sem volt olyan összeforrott társulat, mint ami jelenleg vagy 2 éve dolgozik Alföldinél. Az induláskor ez nem volt nyilvánvaló, de talán éppen a támadások hatására is ténylegesen működőképessé vált a színház, pedig van ott nem egy kifejezetten jobboldali művész is, aki nem rejti véka alá politikai meggyőződését.

Eljöttem Pestről már néhány napja, a színház (még) nem hiányzik, de ez a veszteség mégsem hagy nyugodni, pedig lenne elég személyes problémám, ami lefoglalna.

Lehet, hogy lesz egy másik, nem túl rossz Nemzeti, de a kormányzat nem tudja garantálni, hogy igazi csapat jön majd létre. (Ha nagyon patetikus akarnék lenni, akkor mondhatnám - "Most tél van és csend és hó és halál. ... Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,")

Az lenne a jó, ha Alföldi belefogna egy saját színház létesítésébe - ha találna hátteret hozzá. (Hozzá képest jó helyzetben van Pintér Béla, akit nem tudnak elzavarni a saját társulata éléről.)

További lamentálás helyett itt ez a levél, olvassátok el ti is Gábor beszámolóját. Becslésem szerint mostantól az összes előadás után hasonló élményt fogtok átélni, amikor Robi színpadon lesz - az Angyalok bemutatóján is megnyilvánult egyfajta rokonszenv tüntetés, bár akkor óriási mennyiségben volt jelen a szakma, az első 8 sor szinte kizárólag újságírókkal és színészekkel volt tele. Most egy hétköznapi előadás közönségéről lesz szó.

 Tehát:

" Biztos eljutott már hozzád a tegnapi Angyalok előadás híre (ha mégsem, itt egy link:http://alfoldiujra.blog.hu/2012/12/20/allo_taps_siro_szineszek_a_nemzetiben). Tudom, hogy nem voltál oda az előadásért, de azt hiszem, mi ettől jobb időpontban nem nézhettük volna meg. Ilyen érzelmi töltetet átélni nem sokszor adatik meg egy életben. Nem azt mondom, hogy a világ legjobb előadása volt, de valahogy az egész felmagasztosult a hétfői döntés, meg annak fényében, hogy Robi már az előadás előtt kijött a színpadra (mint kiderült, egy kollégáját köszönteni) és már akkor tapsvihar (az a tüntető jellegű) fogadta – amit egyébként nagyon frappánsan azzal hárított el, h „nagyon nehéz lesz így játszani”. Szóval egész más fényben tűnt így fel az egész produkció és nyilván az általad is említett mondatok most még elemibb hatást értek el. A vége pedig az egyik legmegrázóbb élmény volt, amiben valaha részem volt. Fantasztikus volt érezni, hogy ott abban a néhány percben és azon az adott helyen ennyi embert ugyanúgy érez és ugyanazt gondolja. És mindennek ilyen egyértelmű és méltóságteljes kifejezést ad. Revelatív volt újra hinni az emberiességben és olyan emocionálisnak lenni, mint amilyen valójában vagyok, csak általában ez elfojtva marad. És ezt az a cinizmus sem tudja ellentételezni, amely az egészhez vezetett, mert az csak látszólag győztes („izzó vastrónon őt megégetétek, de szellemét a tűz nem égeté meg”). Remélem, az elkövetkező fél év során Robi (az alkotótársaival együtt) is szív magába annyi szeretetet és erőt, amely elég lesz ahhoz, hogy valahol, valamilyen formában tovább tudja (ideális esetben tudják) vinni ezt. "

 

Címkék: Nemzeti Alföldi Angyalok Amerikában

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr225087889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

evamagyarfalvi 2013.04.12. 17:11:41

Nem vártam sokat a darabtól. Én is kb csak azért mentem, hogy még a beáldozás előtt lássak valamit a Nemzetiben. Kellemes csalódás volt. De a legmeghatározóbb élményem mégis csak az marad, hogy hosszú percekig álló vastaps volt a búcsú. ( Azt akartam írni, hogy búcsú a demokráciától, aztán az túl nagy szónak tűnt. De valahogy sajnos mégse..)
süti beállítások módosítása