Mezei néző

Öt előadás keddre:

Az Operaház ismét áthelyezte a Hunyadi Lászlót az Erkel Színházba. A február 28-án megkezdődött sorozatról következik néhány gondolat. Elképzeléseim szerint ezúttal viszonylag rövidebben. (3 oldal) További előadások: márc.3.,11., 13. 19h

A Zeneakadémia is kiveszi részét a beavató programokból. Ma délelőtt a Dohnányi Zenekar "Megérthető zene" sorozatában Mozart Varázsfuvoláját magyarázták jórészt felnőtteknek, miközben a Solti teremben a Liszt Kukacok Akadémiája sorozatban 10-15 éveseknek tartott előadást Almási-Tóth András operarendező. Fájt, hogy mindkét helyen egyszerre nem tudtam ott lenni, különösen azért, mert szívesen meghallgattam volna Pintér Dömét, amint Sarastrót énekelt. Almási-Tóth András eddigi izgalmas rendezései miatt maga felé billentette a mérleget, így most "A felesleges operarendező" című előadásról olvashattok beszámolót, amelyben a Zeneakadémia tehetséges ifjú növendékei - a Sitcom után - ismét láthatóak voltak. Kezdem a nevüket megtanulni.

A Frida nem az egyetlen olyan előadás a Spinoza Színház palettáján, amelyik a szórakoztatás mellett a közönség tájékoztatására és elgondolkodtatására is törekszik egyúttal. Nemrég láttam a Rembrandt és Spinoza, illetve a  Herzl című előadást, amelyeket ugyancsak Czeizel Gábor rendező jegyez, és az előadások szintén a nézők látókörének tágítását célozzák meg. Nagyobb nézőtérrel nemigen lehetne jól megvalósítani ezt a törekvést, de ide, a Spinoza hetven nézőhelyes terébe nagyon jól illenek ezek a két-háromszereplős, zongorakísérettel előadott zenés játékok. 

Mi lesz hétfőn? Én pótolom az Elsötétítést, amelyet több mint egy éve nem láttam már a Rózsavölgyiben. És lenne még négy tippem:

Vasárnapi ajánlatok:

Ezen a szombaton, aki színházba akar menni, elég változatos programra talál. Néhány lehetőség:

Mindenki a cím alapján beindíthatja a fantáziáját. A nagyjából 90 perces előadásból 87 perc szólt a negyven betöltésének hátrányairól, de azért a zárlatban 3 percben kaptunk némi biztatást is, hogy legyen erőnk azért még hazamenni az előadás után...Közben eleget lehetett nevetni is.

Hat ajánlat következik:

Az idei pesti szezon egyetlen Kékszakállút sem ajánl fel, sem szcenírozottat, mint a szörnyűséges "függönyös" rendezés volt legutóbb, sem koncertszerűt, (tavaly tavasszal egy ilyet legalább láthattunk).

A nyár folyamán erősen foglalkoztatott a darab, másra se vágytam Vietnamban, mint éppen egy igazán jó Kékszakállú-előadásra. És lám, öt hónap sem telt bele, és nézhettem egyet, sőt a múlt hétvégén ismét. (Néha az ember álmai teljesülnek és mégsem csalódik.) Az utóbbi élményről lesz most szó e bejegyzésben, fókuszban egy IGAZI Kékszakállúval, Cser Krisztiánnal. (Milánóról, az utazás személyes vonatkozásairól készült egy másik írás. ) Mindenki, aki továbbkattintani készül, hat oldalra számítson - két koncertről. Amíg írtam, olyan volt, mintha még tartana az élmény - nem akartam gyorsan túl lenni rajta. Másik Kékszakállú pedig nincs a láthatáron.