Mezei néző

Nem az én műfajom a musical, és olyan nagyon nem kellene keresnem az alkalmakat, hogy ezt újra meg újra belássam. Erre az előadásra azért mégis kíváncsi voltam, hiszen készült egy film is belőle, melyben a számomra kedves Meryl Streep szerepel. Miután az utóbbi időben fel sem merül, hogy esetleg moziba is mehetnék, még azt persze nem láttam. Lehet, hogy annyira mégsem sürgős.

A másik ok, ami miatt mentem: vezetőváltás volt a Magyar Színházban. Az ilyen helyzetekben természetes, hogy az új igazgatónak más elképzelése van a színház működtetéséről, tehát jó esetben nem erőltetett menetben, de mégis előbb vagy utóbb lecseréli a  színház repertoárját. Ennek a gondolatnak jegyében indultam kedden Vadregényt és csütörtökön pedig Anyegint nézni. (Utóbbiról bejegyzés szintén következik hamarosan.)

Ezen az estén, ahogy várhatóan holnap is a blog-lemaradásaimat próbálom pótolni. Muszáj lenne a múltat - a múlt heti előadásokat - addig megörökíteni, amíg nem jön néhány újabb élmény és várhatóan aztán mindent elmos a Rajna - tíz napon belül ötször nézve, miközben tíz egyéb előadás is be van tervezve a következő két hétre. Megnéztem a Koldusoperát, amelynek holnap lesz a második előadása. Röviden annyit: valószínűleg azok, akik semmit nem tudnak a darabról sokkal jobban fogják élvezni, mint akik már hozzám hasonlóan legalább 6-8 verzióban látták. Beszámoló következik a napokban. Hat lehetőség hétfőre:

Kétélű dolog a siker. Nem tudom, mit szólt volna Hábetler András és csapata, ha velük is megtörténik az tegnap Miskolcon, mint ami az 1792-es bécsi ősbemutató szereplőivel, azaz a sikerre való tekintettel még egyszer le kellett volna játszaniuk a 140 perces előadást. II. Lipót ideje óta eltelt némi idő, hasonló esetek nemigen történnek és az akkor igazán népszerű Cimarosa is inkább a nevéről és A titkos házasság címéről ismert, nem játsszák túl sokat. Pedig van a darabnak előnyös oldala: nem kell hozzá kórus, és mindössze hat szereplő is elég. Valószínűleg ez nagyban hozzájárulhatott, hogy most Miskolcon elővették.

Nő a múltból és Titkos házasság - a miskolci színház két előadása, melyeket tegnap láttam. Összeköti őket, hogy mindkettőben előkerül a főszereplő férfi régi nagy szerelme és felhánytorgatja a szerelmi eskü meg nem tartását. Ebben a bejegyzésben a délután megnézett prózai előadásról lesz, míg az esti operáról külön bejegyzés készült.

A színházak nagy választékkal készültek a nemzeti ünnepre. Íme, kilenc:

Némi kihívás lesz ezen a napon nem színházba menni, annyi a jó ajánlat. Mellesleg a Vígszínházban Koldusopera bemutató, közösen a Szputnyikkal. Egyébként pedig:

Kilenc előadás a pesti kínálatból, melyeket én szerettem :

2014. december 20-án mutatták be a Gombóc Artúrt a Játékszínben Zsurzs Kati rendezésében. Még emlékszem, hogy talán ez volt az egyik legrosszabb napom tavaly, így értelemszerűen elhalasztottam az előadás megtekintését. (Épp elég baj, hogy totális kimerültségem ellenére a Radnótiba azért elmentem a Karamazovra. Azt is halasztani kellett volna.) Most a fiammal együtt mentem, aki szabályosan eksztázisba esett az előadás hatására. Szerencsés alkata van, eddig még minden alkalommal azt érezte, hogy az a legjobb, amelyiket valaha látott. Ennek ellenére előjönnek a régi emlékei is. Én egyértelműen Vida Péterre voltam kíváncsi, miatta néztem. Az ő Gombóc Artúrja be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet, tehát minden rendben van...Részletek következnek.

Hat programlehetőség jön. Én a Magyar Színházba megyek Anyegint nézni, ha egyszer opera nincs. Ezt is pótolnom kell.

Lesznek lehetőségek, nem is kevés. Az más kérdés, hogy négy megíratlan előadással a tarsolyomban ugyan a két opció bármelyikére is rászánom-e magamat. Pedig csak ott van a jelszavam, hogy "amit ma megnézhetsz, ne halaszd el". Igazából lélekben készülök egy nagy menetre - márc.17-31 között egyetlen üres estém maradt, 18 előadást néznék, mind kő keményen be van betonozva. Talán sikerül magam rövidebbre fogni. Tippek: