Immár másodszor lépett fel Balsai Móni az Orfeumban saját, 2023 májusában készült Kató, a színésznő című Heltai-estjével (első címe Falusi kislány Pesten volt a Vöröstói Játékfesztiválon), amelyet Kéméndi Tamás harmonikaművésszel ad elő néha-néha. A kerettörténet írója és látványtervezője valószínűleg szintén az előadó, sem a port.hu, sem a színházi adattár, sem a Facebook nem dobott ki plusz információt ahhoz képest, ami a honlapon szerepel. Az Orfeum törzsnézőinek a döntéshez ennél több nem is nagyon kell, de azért mégis leírom tegnapi tapasztalataimat ajánlónak, hátha nemsokára lesz még egy alkalom.
Az Orfeum jellemzően saját előadásait játssza kétrészes vacsoraszínházként (ld. Poirot az Orfeumban, Gengszterpop, Anyád kínja, Apád füle – ezekről írtam is ajánlót), ez most egy kivétel: júliusban először lépett fel itt Balsai Móni a már korábban többször eljátszott Heltai-estjével, amely egy óra szünet nélkül. Ez a praktikus információ, aki eleve rövidebb előadást keres, annak ez való, bár így is minimum két és fél órányi szórakozást jelent. A most is minőségi vacsora első két fogását az előadás előtt kaptuk meg, a süteményt pedig utána. A vöröslencselevessel most is kellemesen indult az este, a spenótos gnocchi után pedig már tökéletes állapotban vártuk magát az előadást, amelyre már júliusban is el szerettünk volna jutni.
A fiam kísért el ezúttal is, akiben az előadás után felmerült, hogy mi is a színház definíciója. Ez releváns kérdés lehet: amennyiben a színész „csak” sorra vette volna Heltai Jenő pikáns verseit, énekelt volna egy-egy kuplét némi átkötőszöveggel, mondhatnánk, hogy egy zenés stand up-ot láttunk, vagy egy előadóestet, de ezúttal ennél több történt – színházi előadás, mivel Balsai Móni át is változott és végig szerepben maradt.
Egy vidékről (Soroksár Heltai Korában annak számított) Pestre „feljött” lányt játszik, aki néhány éve statisztálással próbálkozik és egyben nézőtéri perecosztogató is. Ebben a minőségében többször körbe is jár, megszólít néhány nézőt, de mindannyiunkat szeretne kárpótolni azért, mert késik a népszerű díva, "a másik Kató", akit elvileg várunk. Ebben a minőségében mondja el a verseket, amelyeket Kéméndi Tamás kísér, miközben rávesz minket, hogy vele együtt a bejárat felé tekintgessünk, és várjuk a nagy színésznőt…
Vele vagyunk egy órán át, így határozottan megszeretjük még akkor is, ha nekünk épp nem jut a perecből. Visszamegyünk vele az időben, elképzeljük, hogy milyen lehetett a város akkor, amikor nem egy orfeum volt, hanem tele volt Pest kabarékkal, ahol gyakran előadhatták Heltai Jenő írásait is.
A most elhangzó versek is hasonló célra készülhettek, lehet, hogy a többségük a szerző Kató c. 1894-es verseskötetéből származik, még bőven a boldog békeidőkből. A legtöbb kiválasztott mű széles körben ismeretlen, jellemzően a szerelemről szóló könnyed versecske, de azért van egy, amelyik kivétel, A cigaretta. Ezt már csak azért is érdemes volt beválogatni, mert ennek kapcsán, akik épp most látták először, szintén megérezhették, hogy milyen sűrű csendet képes teremteni. Finom, törékeny jelenség és igazán mindegy, hogy mit játszik, úgy csavar minket az ujja köré, ahogy csak akar. Balsai Móniban megvan minden, mind az égi szikra, mind a földi láng, nem kell a kettő közül választani, lehet neki örülni.
Ps.1. Most mértem fel, hogy 2006 óta figyelem a pályáját, a Szent Lajos király hídja c. előadásban jegyeztem meg magamnak és azóta nem csalódtam benne, így hálás voltam a lehetőségért, hogy a Shirley Valentine után ismét láthattam egyedül fellépni. Aki most szerette meg, azoknak nincs más választása, kereshetik a Centrálban…
Ps.2. Fotók: Győrfi-Forgács Beáta
