A 2022-23-as évadban nagy sikerrel ment Kecskeméten Szente Vajk rendezésében a Luxemburg grófja, amely 2023 júniusában a Margitszigeten is vendégszerepelt. Ez a produkció az, ami most ismét testet öltött, de ezúttal a József Attila Színházban – azonos látvánnyal és koreográfiával, de kizárólag a helyi erőkre támaszkodva.
Az előadás szünettel közel három óra, a hatalmas sikerből egészen egyértelmű, hogy évekig tartó sorozat vette kezdetét.
"Milyen is legyen majd az esküvő?" - Horváth Sebestyén Sándor és Fila Balázs
Lehet néhány ezer néző, aki a kecskeméti előadás ismeretében már beavatottként nézi a rendezést, hallgatja Szente Vajk és Galambos Attila átírt szövegének szellemességeit, feltehetően ugyanúgy élvezi a nagyon intenzíven dolgozó táncosok betéteit (koreográfus: Túri Lajos Péter), akiknek egy hattagú zenekar élőben húzza a talpalávalót Kéménczy Antal vezényletével.
Erős ez a háttér, amelyre a színészek támaszkodhatnak, és emiatt is különösen rokonszenvesnek érzem a gesztust, hogy mind a zenészek, mind a táncosok neve szerepel az előadás színlapján, nemcsak a színészeké. Utóbbiak szerepükkel együtt említődnek, így könnyen beazonosíthatóan. (Ha már egyszer egy Lehár-operetthez nem kell tájékoztatót írni úgysem, akad hely azon a színlapon.)
Ugyan nem vagyok operett-rajongó, de korábban négyszer én is láttam ezt a darabot. Ez az, amiről érdemes beszélni: a zene (és egyes Gábor Andor dalszövegek) azonosak, de ezt leszámítva érezni a modernizálást, így akinek egy korábbi verzió nagyon beült a fülébe, azoknak kell a legnagyobb erőfeszítést tenniük, hogy ezt is megszeressék. (Persze ugyanez a feladat vár azokra, akik sokszor látták a kecskeméti verziót, és már nagyon kötődnek pl. a Koltai Nagy Balázs – Bori Réka kettőshöz.)
A legtöbben viszont talán úgy ültek be, ahogy én: főbb vonalakban emlékezve az operett cselekményére, de a részletekre már nem. A premier előtti este közönsége "együtt tudott menni" a szereplőkkel, nemcsak végig tapsolt, de a színpadról felénk érkező kéréseket is teljesítette. (Az előadás kismértékben interaktív, de semmi veszélyes feladat nincs, nem kell felmennie senkinek a színpadra, nincs ok aggodalomra.)
Talán még egy lényeges dolgot kiemelnék: a prózai színészek többsége jól énekel, de azért nem mindenki úgy, ahogy egy operettre szakosodott énekművész, így inkább zenés színházi produkcióra számítson, aki jegyet vált.
Középen Fekete Gábor (A fotón jól láthatóak Kovács Yvette Alida festmények által inspirált jelmezei is!)
A társulatnak nagyon jót tesz, hogy ennyire sokszínű a színház profilja, sokféle szerephez jutnak, éppen úgy, ahogy a vidéki színházak tagjai, azzal a könnyítéssel, hogy ezeket a szerepeket jó hosszan vihetik – nem áll le nézők hiányában egy bármilyen jól sikerült sorozat 15-25 alkalom után. Ez sem fog.
Az, amit a József Attilában kapunk ezúttal is lendületes csapatmunka, érezhetően színészek és táncosok egyaránt egészen beleteszik magukat és örömmel játszanak együtt. Ezt éreztem az este legfontosabb hatásának, érezzük a felénk áradó energiákat. Azt nyújtják, amit ígérnek: kellemes kikapcsolódást. Ugyan egy főpróbahét utolsó állomásán lehettem jelen, amikor már napok óta kétszer lejátszották a teljes előadást, így nagyon sok munka lehetett a teljesítmény mögött, az előadáson az izzadtságszag nem érződött. A könnyű műfaj csak látszólag az.
Ennek az előadásnak is Sir Basil az alappillére, aki ezúttal Fila Balázs volt. Jól állt neki ez az operett-karakter is, lehetett neki drukkolni, hogy viszonozzák a szerelmét – talán ez a legtöbb, ami elérhető egy ilyen darabbal. Mintha Galambos Attiláék neki írták volna a legjobb mondatokat (vagy ő az, aki a leginkább képes arra, hogy figyelmet keltsen maga iránt). Bízom benne, hogy akinek megtetszett ebben a szerepben, mert valóban vicces és szerethető, az meg akarja majd nézni A király beszédé-ben és az Equus-ban is, illetve aki csak az említett komoly szerepeiből ismeri, az bizalmat szavaz Sir Basilnek is.
A rendező talán az összes főbb és mellékesebb szereplőnek adott legalább egy olyan jó helyzetet, amelyben megjegyezhetőkké válhattak. Sir Basil kíséretének a tagjai (Pikali Gerda, Chajnóczki Balázs és Horváth Barnabás - ld. fenti fotó), illetve Horváth Sebestyén Sándor esküvőszervezőként nagymértékben erősítették az előadás komikus vonulatát. Zöld Csaba "apacs", Angéle erőszakos udvarlójaként az egyik legemlékezetesebb epizódszereplővé válhatott, az ő jelenetein nevettünk talán a legtöbbet. Az operettekben megszokott bonviván-primadonna kettőst Fekete Gábor és Horváth Csenge játszotta, akikkel szintén lehetett „együtt menni”, kellően rokonszenvesek voltak, a többi szereplő pedig őket támogatta. (Be kell ismernem, én így is hosszan Sir Basil szempontjából néztem az előadást, ha eddig nem derült volna ki...)
Egy kevésbé romantikus randevú: Horváth Csenge és Zöld Csaba
Az előadás megtekintését feltétlenül ajánlom azoknak, akik könnyű szórakozásra vágynak, szeretik az operett műfaját és a József Attila Színház társulatát is.
A társulat következő bemutatója várhatóan nem lesz happy endes, inkább véresen komoly: október 14-én a Flamenco - Vérnász. Stúdióelőadás a nagyszínpadon, amilyen a tavaly őszi Equus is volt, így mivel az meglehetősen tetszett, már most elkezdtem nagy reményeket fűzni ehhez az újabb Hargitai Iván-rendezéshez is. Sok szereplőt fogunk viszontlátni a Luxemburg grófja szereplői közül, lehet nekik már előre örülni.
PS.1. Még 1997-ből van egy emblematikus Sir Basil, akarom mondani Luxemburg grófja élményem: a kaposvári színház felhozta vendégjátékra márciusban Budapestre, én pedig májusban egy osztálykirándulást szerveztem Kaposvárra, így első osztályommal közösen is megnéztük ezt az operettet. Bezerédi Zoltán és Molnár Piroska alakja az, aki mélyen megmaradt belőle, de a Youtube-on látható részlet újranézése szintén azt nyomatékosította bennem, hogy ez egy teljesen más előadás, és fel se merülhet az összevetés.
PS.2. A fotókat Kállay-Tóth Anett készítette és a József Attila Színház Facebook oldalán megtalálhatóak.
