Ez éppen a 111. müpás bejegyzésem, Sebestyén Mártáról fog szólni és az ő ünnepéről.
A Müpában 2008 óta tartanak népzenei gálakoncerteket. Sebestyén Márta, az idei gála főszereplője több, mint 50 éve olyan magától értetődően van jelen a magyar zenei életben, hogy most sem lehetett tapasztalni bármilyen felhajtást az évforduló kapcsán, nem mondhatjuk azt, hogy ebből az alkalomból még a csapból is az ő felvételei folytak. Élő legenda, már nem kell népszerűsíteni – ez lehet a sajtó logikája is, és tényleg: minden jegy sok héttel előre elfogyott kampány nélkül is.
Ötvenedik évfordulója alkalmából az ünnepelt meghívta számos olyan pályatársát, akik „rajta nőttek fel”, viszik tovább a hagyományt. Nem a vendégek méltatták itt Sebestyén Mártát, hanem ő dicsérte a fellépő vendégeit. A kétrészes műsor este nyolctól negyed 12-ig tartott, ez egyben az egyetlen kritikai megjegyzés is: sokan mentek el hamarabb - nem a koncert minősége miatt, hanem a közlekedési nehézségek és/vagy a hétfői munkanapjuk okán.
Ha jól számoltam, nyolc zenekart, illetve előadót láthattunk. Erdélyiek mellett ír népzenészeket is (Andy Irvin és Donal Lunny - ld. fent), akikkel Sebestyén Márta énekelt - a legtöbbjükkel akár egész estés programot is adhatott volna. A koncert után felmerült bennem, hogy a „Sebestyén Márta 55”-öt vagy 60-at már egésznapos népzenei maratonnal is meg lehetne ünnepelni, amikor nem egyetlen koncertbe akarnának mindenkit bezsúfolni. (Ha az a szempont, hogy kivel lépett fel Sebestyén Márta, akkor erre a „mindenkivel” a jó válasz – már csak emiatt is érdemes lenne egy egész napot rászánni a programra.)
Sebestyén Márta most is káprázatos volt, nem fog rajta az idő, nem látszott rajta, hogy fáradna, pedig nemcsak énekelt, de végig is konferálta a műsort, anekdotázott, méltatta fiatal kollégáit, akik közül többek szüleivel is már együtt koncertezett. Az első rész végén egy régi felvételt (Elindul a három árva) nézve felidézhettük a kezdeteket, és a művésszel kapcsolatos saját emlékeket. (Eszembe jutott a diósgyőri Kaláka folkfesztivál, amikor napokon át örömmel hallgattunk népzenét, évekig visszajárva, amíg át nem tették máshova a fesztivál helyszínét…)
Mivel a Müpa honlapja azon kivételesek közé tartozik, ahol megmaradnak a régi koncertek adatai, nem említem itt minden fellépő nevét, csak néhányukról szólok.
Az Erdélyből meghívott Magyarpalatkai banda kezdte a műsort, majd rövidesen a Bartók Együttes táncosai vonultak be a nézőtérről a színpadra, aztán váratlan fordulattal megjelent közöttük Sebestyén Márta is. A nagyon ütős kezdés után nem sokkal már azokkal láthattuk, akikkel az utóbbi években a legtöbbet koncertezik: Andrejszki Judittal, illetve Szerényi Béla együttesével. A műsorhoz fűzött kommentekből most is kiviláglott, hogy nagyon alapos kutatómunka előzi meg a repertoár bővítését – csak ebben a felállásban is könnyedén összeállíthattak volna egy teljes koncertet. Számomra már nem volt újdonság, hogy egyes régizenei dallamok Európán átvándorolva megjelentek az erdélyi népzenében is, ez a jelenség láthatóan élénken foglalkoztatja a művészt, minden koncertjén szóba kerül. A gála ezen részében most is átütő sikere volt a sok hangszeren játszó, jó kiállású ifjabb Szerényi Bélának, táncos produkciója az este csúcspontjai közé tartozott.
A sok fellépő lehetővé tette, hogy Sebestyén Márta számos nagy slágerét elénekelje (pl. Azt gondoltam, eső esik…), és ezek elhangzásának kifejezetten örülhettünk. Elhangzott Réka dala az István, a király-ból és énekelt Tolcsvai Magyar misé-jéből is.
A koncert vége felé került sorra a Vujicsics együttes, őket még sokkal, de sokkal tovább is szívesen hallgattam volna. A műsort a Szent Efrém férfikar zárta. Igazi revelációnak éreztem, ahogy ez a kórus énekel, a nekik jutott időt keveselltem... Most döbbentem rá, hogy élőben egyedül Faragó Béla Átváltozás c. operájának kamaraelőadásában hallottam őket, és azóta nem. Ugyan ekkor már este 11 volt, de valóban leesett az állam, amikor megszólaltak. Nagyon fogok igyekezni, hogy valamilyen fellépésükre eljussak a közeljövőben.
A gála végén minden fellépő Sebestyén Mártával együtt énekelte (a hangverseny címét is adó) „Az én szívem játszik...” kezdetű dalt.
Emlékezetes este volt, örülök, hogy mentem, és másnap ugyanide tértem vissza, akkor már Mendelssohn Éliás c. oratóriumát meghallgatni.
PS. Nagyon köszönöm a Müpának a képeket, amelyeket Nagy Attila készített.
