A G.Ö.R.CS. 22 éve sikerrel futó produkció. Van rá közönségigény, másként eddig nem maradhatott volna műsoron – pláne független előadásként. Mindeddig elkerültem, bár nem véletlenül. (Minél népszerűbb valami, annál kevésbé kell neki ajánló – ez is egy érv, ha nem is az egyetlen.) A még régebben futó, töretlenül népszerű (általam 1994. június 3-án látott) S.Ö.R. mintájára készült, amelyet akkor, nézői pályám még viszonylag korai szakaszában elutasítottam. Most összekaptam magam, hogy szembesüljek azzal, hogy a Kálloy Molnár Péter - Kálid Artúr - Gáspár András trió hasonlónak ígérkező előadása miként fog rám hatni.
Az azóta eltelt 26 év alatt sok minden történt (többek között pontosan 4000 előadást láttam a kettő között a nyilvántartásom szerint, hogy az egyéb magánéleti tényezőket már ne is említsem), rengeteg jó élményem kapcsolódott a színészekhez, köztük is elsősorban Kálid Artúrhoz, akinek tavaly több nagy dobásáról is beszámoltam (ld. Szénakutyák, Sirály, Csirkefej), és akinek azóta még egy újabb, melegen ajánlható előadását is láthattam a FÉM Artsban, így előre mondom, hogy hozzá fog kapcsolódni a 7/6. ajánló is nemsokára.
Ugyan a S.Ö.R.-höz hasonlóan a G.Ö.R.CS. sem lett az én előadásom, de most erre számítottam előre. Muszáj megértenünk, hogy nem minden előadásnak vagyunk a célközönsége, van az a produkció, amelyik nem nekünk készült, mégis van létjogosultsága. (Ha ezt a gondolatot sikerül valakinek elfogadnia, már nagyot lépett előre.)
Ezen a délutánon teltház volt a 6Színben és hatalmas sikernek lehettem a tanúja. A közönség végig élénken reagált, nagyon úgy tűnt, hogy sokan lehetnek az újranézők is, akik ténylegesen tudták, mire ülnek be. Aki a színlap rövid, de elég informatív és az előadást valóban tükröző ajánlója alapján ment, az sem csalódhatott.
Aki esetleg azért megy, hogy a Bibliát ez alapján közelebb vigye a diákjaihoz (volt iskolás csoport is jelen ezen a vasárnap délutáni előadáson), az nem tudom, hogy mit szűrt le, de érdekelne, ha valaki ilyen olvasná ezt a bejegyzést, megköszönöm, ha visszajelez.
Sosem érdektelen egy olyan előadás, amelyik két évtizednél hosszabb ideig életképesnek bizonyul, és nem tűnik el a színházi kínálatból. Az ilyen ritka esetekben mindig tudható, hogy ezt mindenképp szeretik játszani a színészek is, emiatt is tartják életben.
Kevés kellékre, és csak néhány díszletelemre épít a „Nem Komplett Shakespeare Művek” előadása, hiszen erős szempont lehetett a kidolgozásnál, hogy könnyen szállítható és bármilyen helyszínen könnyen felállítható legyen. Kálloy Molnár Péternek, aki az előadás rendezője is, ez a műfaj a lételeme (ld. még ugyancsak a 6Szín műsorán a Cavemant), és a teljes menetidő alatt sikerül fenntartani a pörgést. A színész fordítóként, sőt társszerzőként is szerepel a színlapon (Long-Martin-Tichenor nevek mellett), bár brainstorming alapú laza improvizációk sorának érződik az előadás, legkevésbé sem megírt színdarabnak.
A színlapról kiderül, hogy a cím ellenére NEM a görögök összes cselekedeteit ismerjük majd meg kb. 100 percben, hanem a Gondviselőét (ez sem kisebb ambíció, a teljes Biblia összefoglalása ugyanolyan képtelenség). A megismerés szó használata ugyan túlzás, de tagadhatatlanul érdekes volt látni, hogy a több, mint ötezer oldalnyi anyagból milyen mozzanatokat tartottak az alkotók elég érdekesnek ahhoz, hogy kiragadják őket és poénok tömegével leöntsék.
Feltétlenül érzékelhető volt, hogy egy musical-komédiához hasonló egyveleg megteremtése lehetett a cél – a zene és a nevetés a legfontosabb alapja a felhőtlennek szánt szórakozásnak.
Az már az egyes nézőn múlik, hogy az egyes poénok mennyire találják el, de talán olyan néző valóban nem létezik, akinek egyik sem jön be. Nekem is tetszett az előadás egy-egy ötlete, de olyan sok volt belőlük, hogy az egyiket a másik azonnal elmosta, és egy hét után csak egy általános benyomásom maradt, leginkább a színészek őrületesen intenzív pörgése hagyott bennem nyomot.
Az ilyen improvizatív, folyamatosan vibráló, rövid jelenetek sorából építkező előadáshoz nagyon alkalmas ez a három, sokat próbált színész, akik között erősen érzékeljük az összhangot. Feltehetően másodpercek alatt bármilyen fejleményre tudnának reagálni, ami megtörténhet egy színházi előadás közben. Meglehet, hogy az előadás szövegének minden szava kötött, de az egész mégis nagyon lazának tűnt, és ez a hangulat, illetve a „komoly rendezői üzenet” bevallott hiánya akár imponálhatott is nekünk.
Laza szórakozás ez, senki ne várjon többet, de nem is ígérnek többet, így minden rendben is van.
Akinek meg nem az ilyen „ökörködős” előadások a rokonszenvesek, azok választhatják a 6Színbe befogadott komolyabb produkciókat, mehetnek például a már említett Sirályra vagy aki új darabot szeretne, például a Redőnyre. (Legalább 13 társulat lép itt fel rendszeresen, most csak találomra említettem két olyat, amelyik nekem különösen tetszett.) Némi önismerettel, esetleg néhány ajánló átpörgetése után mindenki csak eltalálja, hogy neki mi való leginkább. A kínálat még mindig hatalmas, csak jól szét kell nézni.
A délutáni előadás után kárpótlásként az elmaradt görögökért, átmentem az RS9-be Szophoklész Philoktétészének átiratára (SEB), amelyet az EXIT Generáció adott elő - erről fog szólni a következő ajánló. (Mivel ez egy AJÁNLÓ blog, itt említem meg, hogy ennek a másik csapatnak is vannak a 6Színben nézhető produkciói, amelyek szintén rendkívül eltérnek a G.Ö.R.CS.-től - ld. Madártávlat, Homburg hercege. )
Ps. A fotók a 6Szín oldaláról származnak, ott több is megnézhető.