Ez is egy már korábban elkészült, de a covid viszontagságai miatt alig (egyszer?) játszott bemutató újraélesztése volt, mégpedig éppen Valentin-napra időzítve. A cím alapján erre az alkalomra sokan kiválaszthatták az alkalmas előadást, és a papírforma szerint egészen meg is telt rá a nézőtér. A közönség reakcióiból ítélve a közel 100 perces előadás hosszú sikerszéria előtt áll.
Ha valaki szétnéz egy akármilyen színház nézőterén, alig fordul elő, hogy ne azt állapítaná meg, hogy észrevehetően több a nő. Ezen az estén viszont szinte kizárólag párok érkeztek, a legkülönbözőbb életkorban. Néhány nőnél még rózsa is volt.
Ez az, ami kifelé látszott, de az, hogy az egyes párok éppen egy kapcsolat elején járnak, vagy éppen ez a Valentin napi színház lenne hivatott megmenteni a közös jövő esélyét, nem tudhatjuk – viszont a „hozott élményanyag” egyáltalán nem mindegy abból a szempontból, hogy kire milyen módon hatottak a látottak.
Ez az előadás azon túl, hogy másfél óra nevetésre ad lehetőséget, és ez már önmagában is nagyon kell (ha a problémáinkat nem is oldja meg), elindíthat akár egy kulcsfontosságú beszélgetést is, alkalmas lehet arra, hogy két ismerkedőben lévő ember ennek apropóján tisztázza, mennyire összeegyeztethetőek a nézeteik szerelemről, szexualitásról, hűségről és a megcsalás megítéléséről (mellékesen pedig akár színházról, színészekről). Működhet a love.hu akár tesztként, de persze akár indikátorként is. Nem biztos, hogy annyira önfeledt szórakozás lesz ez azoknak, akiknek netán van eltitkolnivalója életük párja elől, és hasonlóan működnek, mint a történetben említett „Don Juan kommandó.” (Nem tehetek róla, nekem mindig a Hamlet Egérfogó-jelenete jut eszembe, működhet így egy előadás a valóságban.)
Kulcsár Lajos darabja tényleg szórakoztató, és ha nem is tökéletes mindvégig, de alapvetően működik és valós nézői igényeket elégít ki.
A 6Színben a héten egyszer már láttam egy másik „két össze nem illő idegen találkozik és időlegesen összekapcsolódik a sorsuk” tematikájú darabot (lsd. Egy különleges nap), így hozta a műsor, de ha már így, akkor a kettő együtt azt is megmutatja, hogy valóban mennyi árnyalata van ennek az alaphelyzetnek, és mennyire vonz minket, amikor egy előadás akár csak egyetlen pillanat vagy jelenet erejéig is képes felmutatni az igazi találkozást. (A Love.hu óta láttam egy hasonló dramaturgiával működő újabb bizonyítékot erre, a Kezdetet a Rózsavölgyiben – nyilván nagyon kell nekünk ez a színdarab-típus, ha ennyire gyakori.)
Ebben az előadásban ez a kötelezően elvárt igazi pillanat megvolt, ha helyenként erőltetettnek is éreztem, hogy az alaphelyzethez képest ennyire elhúzódik a történet kibontakozása. A néhány zökkenőért viszont tényleg kárpótlást jelentett a rengeteg poén.
Az előadás első jeleneteiben a társkereső oldalon (a love.hu erre utal) ismerkedő két idegen – Kiss Anna Laura és Lengyel Ferenc (utóbbi az előadás rendezője is) – csak áll és chatel. Jó megoldás, hogy mindketten a kapott üzeneteket olvassák fel, és így rögtön poénná válik az is, hogy érezhetően félrecsúsznak a mondatok. Nekem ennél is többet mondott ez az egyszerű kép, amely tényleg nélkülözte a teatralitást és a két szereplő éppen olyan volt, mint mi civilek. Egy színész ennyire naturban is érdekes tud lenni, ha semmi plusz effekt nem jön hozzá.
Ez a bevezető fázis gyorsan lepörgött, és Kovács Yvette Alida szobadíszletében már a szereplők tényleges összetalálkozásától kezdve láthatjuk, hogy mire megy egymással ez a korban, élethelyzetben olyan távol álló két személy, akiknek mégis mintha lenne dolga a másikkal – ezen az egy estén legalábbis.
Mivel ez egy friss darab, nagy a szpoiler-veszély, és nem lenne szerencsés a karakterek hátterét leírni. Elég sokat küzdenek a saját maguk által létrehozott helyzettel, mi pedig eközben többnyire jól szórakozunk. Túl nagy kedvet nem csinál a társkeresős ismerkedéshez, az alkalmi kapcsolatok kergetéséhez pedig pláne nem.
A darabot végignézve nagyon macerásnak tűnik az utóbbi, házasoknál pedig szánalmasnak a hozzá társuló kényszerű hazudozás is… Kinek jó ez?
Kulcsár Lajos darabján a szórakoztatás igénye mellett érezni a tanmese jelleget, és azt is, hogy az alap, amit megcsavar nagyon tipikus. Nem fektetünk be energiát és időt a kapcsolataink minőségi működtetésébe, így azok szükségszerűen elunalmasodnak, így jön a megcsalás, majd a válás, és újra minden elölről az újabb partnerrel…
Miért gondoljuk, hogyha akár egy virág gondozása is folyamatos figyelmet-energiát-időt igényel, akkor az emberi kapcsolatok megmaradnak akkor is, ha egy idő után elhanyagoljuk ezeket? – Ha mindenki csak annyi figyelmet fordítana ezek megőrzésére, mint amennyit arra szán, hogy a covidot ne kapja el (amelyik vagy súlyosan érinti, vagy nem), már rendben lennénk…
Fejlődőképes-e az ember? Akárhány erről szóló színdarabbal, filmmel megmozdítható vagy mégsem?
Reménykedtem, hogy mivel olyan sokan nevettek felszabadultan a nézőtéren, ezek a párok mind azon kevesek közé tartoztak, amelyek MINDKÉT tagja tisztában van a fentiekkel, és tudatosan nem helyeznek karrierépítést, pénzgyűjtést, akármit a társuk elé, és mivel töltenek vele elég minőségi időt (most például színházba mentek és azt meg lehet utána beszélni), megússzák, hogy egy ilyen ördögi körbe belekerüljenek.
Ez az előadás akár ilyen messzebb vezető következtetések levonásához is elvezethet minket, ha nem vigyázunk, és többnek nézzük egyszerű vígjátéknál.
Az, hogy mennyire lesz érdekes sokaknak ez az előadás, illetve a Drága örökösök két főszereplője, nemsokára elválik. Márciusban két időpont is lesz (11, 12), és már ezekre is kezdenek fogyni a jegyek.
Ps. A Fórum Színház fotóit használtam, amelyek a 6Szín honlapján is láthatóak az előadás leírásánál.
