Szeptember másodikától újra a Centrál műsorára kerül a Házassági leckék 2., a hónap folyamán még újabb kettő lesz belőle. Aki tervezi, az most épp dönthet mellette, mert jelenleg mindre van még hely. Ez tűnik a jó pillanatnak, hogy az ajánlómat kiposztoljam, amelyet közvetlenül a júliusi előadás estéjén félig megírtam, de aztán az Ördögkatlan és a róla szóló 21 bejegyzés, majd Sárik Péter Kékszakállúja miatt eddig elhalasztottam.
Néhány benyomás erről a júliusi estéről.
A Centrálban olyan volt ezen a júliusi csütörtök estén a hangulat, mintha mi sem zavarta volna meg a dolgok rendes folyását az elmúlt hónapokban. Tele volt a nézőtér, pedig nem volt kedvezőnek mondható az időzítés – ki akar zárt térben ücsörögni a nyár közepén Pesten?
Annyira azért nem lepett meg, hogy a lezárások előtt csak percekkel bemutatott „Házassági leckék középhaladóknak 2”-re sokan voltak kíváncsiak. Nekem is nagyon tetszett az egy, nem voltam kivétel, ráadásul az eddig megírt legnépszerűbb bejegyzésem fűződik hozzá – mostanáig éppen 5532 ember kattintott rá. Ez önmagában is indokolta, hogy a tőlem telhető leggyorsabban eljussak a második részre is.
Zeller darabjának eredeti címei nem túl fifikásak – Az „1” „Az igazság”, ez a második pedig „A hazugság”. Egyet tudtam érteni a rendezővel, Puskás Tamással, akihez feltehetően a cím megváltoztatásának döntése kapcsolódik. Jelentősen érdekesebb a „házassági leckék” cím, több figyelmet kelt az előadás, és remélni kezdünk tőle valamifajta tanulságot is.
Mire jutunk, ha ezeket megnézzük? Előre visznek-e ezek a darabok a saját életünkben azon túl, hogy másfél órán keresztül szórakoztunk? – ezt minden nézőnek magának kell eldönteni.
Mindkét darab hasonló helyzetet dolgoz fel, és egyáltalán nem kell a másik rész ismerete a megértéshez, sőt – ki tudja – lehet, hogy jobb annak, aki a 2-re „tudatlanul” ül be. (Én itt nem írom le a cselekményt, nem szpoilerezek le semmit.)
Ha a sorrendet olyannak kellene meghatároznom, aki egyiket sem látta, akkor én azt hiszem, hogy a fordított nézést javasolnám – előbb a kettőt, és aztán az egyet.
Mindkettő színészdarab, és elsősorban azoknak ajánlható, akiket ez a négy szereplő érdekel, vagy szándékosan egy párkapcsolati témájú előadást keresnek, amely által valaki szeretné megismerni partnere nézeteit, vagy alkalmas kiindulópontot keres egy elmélyülést ígérő beszélgetéshez.
Utóbbira mindkét darab nagyon alkalmas, bár nem kizárt, hogy hasonló fordulatokat élhet majd át valaki, mint a női főszereplő: többet tud meg, mint amire vágyott.
A közönség hallhatóan jól szórakozott, sokan nevettek, és csak egy személy eszegetett valamit zörgős csomagolásból, sajnos épp kettővel mellettem, de legalább nem végig. (Egészen fiatal lány, akinek még nem lehet házassági válsághelyzete, amelyet evéssel kellene kompenzálnia, és talán senki nem közölte vele, hogy ez nem mozi.) Az előadás azért ennél a közeli effektnél is erősebben hatott, ettől még tudtam figyelni a színpadon egy szobadíszletben folyó beszélgetést.
A rendező most is vetítéssel és függönnyel választotta el a jeleneteket, nem kellett megfigyelnünk a minimális átdíszítést, a kellékek cseréjét, és arra is jó ez a hivatalos mini-szünet, hogy aki akart, az partnerének oda tudjon valamit súgni. A gőzt ki lehetett engedni, és így legalább jelenetek alatt nem beszélgetett senki. (De jó! – ennek is muszáj örülni, ha jól viseli magát a közönség.) A kilencven perc pillanatok alatt lepergett, megdöbbentően hamar.
A darab a megcsalás-téma körüljárása még egyszer, de ebben jóval kevesebb az akció és a váltás, mint az elsőben. A négy színészből Stohl Andrásra kerül a főhangsúly, aki minden jelenetben benne van. Egészen hétköznapi szavakat úgy tud kimondani, hogy azonnal poén lesz belőle – valami ilyesmiről szólna a színészet. (Azóta láttam már olyan darabot is, amelyiknek a szövegéről érződik, hogy színdarab – na, ez nem ilyen, el lehet hinni Baráthy György fordításáról, hogy valódi beszélgetés.)
Stohl a nulladik perctől megszorítva, zavarban van, akkor is tudnánk, hogy vaj van a fején, ha nem tájékozódtunk volna korábban a színlapról, hanem csak úgy beestünk volna partnerünkkel munka után a Centrálba. A felszínen nagyon mulatságosak párbeszédei a feleséget játszó Balsai Mónival, aki csak kicsit van jelen kevesebbet az előadásban, de rendszeresen jégre viszi a férjét, aki már ilyen következtetéseket is levon, hogy "a hazugság a barátság, illetve a szerelem jele".
"Érzelmi káosz négy szereplőre" az, amit a színpadon most is látunk. Olyanokat ismerhetünk meg, akiknek túl jó a dolga, minden annyira rendben van körülöttük, hogy megunták a már bebiztosított vonzó társat, és a megcsalásra elsősorban adrenalinhoz jutás miatt van szükségük. Nem vonzóbb partner kell nekik, csak egy másik, és az sem kellene titkolózás nélkül. A szomszéd felesége még akkor is érdekesebbnek látszik, ha nem is az – talán azért, mert mások által magunkat látjuk másfélének.
Mi van, ha elsősorban magukat unták meg nagyon, akik párhuzamos kapcsolatokat kergetnek? Jó lenne mindig tiszta lappal kezdeni, izgalmasnak látszani, aki miatt másnak is érdemes bujkálni? – Ez az egyszerűbb megoldás, mint ugyanazt a kapcsolatot mindig megújítani, tartalommal tölteni fel.
Az előadás megmutat egy jelenséget, amely jó esetben nem érint minket semmilyen oldalról, és ez esetben örülünk ennek a két színésznek, akiket hosszú hónapok óta nem láttunk. Szívet melengető, hogy most igen, és nem vesztettek semmit a varázsukból. Akik hosszan őket akarják látni, nem is fognak csalódni a későbbiekben sem.
Nem hagyható ki a tény, különösen akkor, ha valaki az első rész miatt választja az előadást: Schmied Zoltán keveset van jelen, Kovács Patrícia pedig még nála is kevesebbet. Az előző rész ilyen szempontból is harmonikusabb volt – ők ketten most végleg mellékesen vesznek részt a saját történetükben.
Egy hónap távlatából is kellemes visszagondolni erre az estére, de nem rejthetem véka alá azt sem, hogy én az első karantén előtt néhány nappal bemutatott Mary Page Marlowe-t várom még mindig türelmetlenül vissza, én azt tekintettem a második házassági leckének. Hátha lesz, legyőzhető az egyeztetési probléma is ( Borbély Alexandra kapcsán), nekem ez azóta is nagyon hiányzik. Az októberi műsor még nincs kiadva, még akármi lehet...
Ps. Érdekelne, hogy másoknak mennyire kellett az utolsó jelenet, de ennél bővebben erre nem térnék ki – aki már látta, annak a véleményére mégis csak kíváncsi lennék.
PS.2. A színház FB oldaláról használtam fel néhány fotót…
PS. 3. Ha támogatni szeretnéd a blogomat, szeptember 2-től ezt megteheted az alábbi linken - https://www.patreon.com/mezeinezo - mindenkinek, aki így dönt, nagyon köszönöm, hogy elősegíti a tevékenységemet.
